efiction efiction
efiction efiction
efiction efiction efiction efiction
Cím: My love is always here Szerző: Lilyen Weasley
[Vélemények - 1] Nyomtató
- Szöveg mérete +
Megjegyzések a történethez:
A m?? ford??t??s. Eredeti szerz??: MrsCatherineWinter Eredeti nyelv: n??met


- Perselus, siess, vagy el fogunk késni! – kiáltott oda Hermione.
- Miért is egyeztem bele már megint, hogy elmenjek veled a templomba? – kérdezte Perselus Piton válaszul õszinte érdeklõdéssel a hálószobából, miközben éppen valami ünnepi öltözéket húzott fel magára.
- Mert szeretsz engem – fuvolázta Hermione vidáman.
Perselus csak mogorván felmordult, de Hermione ennek ellenére felnevetett.
Ez volt az elsõ közös karácsonyuk, mint egy pár. A háború után Hermione sokat gondoskodott Perselusról, mivel a lelki fájdalmai sokkal fájdalmasabbak voltak, mint a fizikaiak. És ez alatt a három év alatt Perselus egyre jobban és jobban megnyílt Hermione elõtt, amíg végül bevallotta, hogy szereti õt.
Néhány perccel késõbb már kint álltak a házuk ajtaja elõtt, és Hermione éppen az ajtót zárta.
- Fogd meg a kezem! – mondta utána szelíden, és amikor a férfi megtette, elhoppanálta onnan mindkettejüket.
Néhány havas bokor közé érkeztek.
- Hol vagyunk? – akarta tudni Perselus, ahogy egy elhagyott utcán sétáltak egy kicsiny templom mellett.
- Egy apró, mugli helyen. Senki sem fog megismerni minket – válaszolta Hermione, és türelmetlenül húzta õt a kezénél fogva. – Gyorsan, a többiek már bent vannak – azonnal kezdõdik is!
Hirtelen hangosan harangozni kezdtek, és Hermione és Perselus bementek a templomba, majd kerestek maguknak egy helyet a jól megtelt helyiségben.
Perselus nem szerette az Istentiszteleteket, de Hermione kényszerítette erre és alkalmasint az összes többi Karácsonykor is, és õ megtette neki ezt a szívességet.
- A lelked üdvösségedért – mondta õ, de Perselus azon a véleményen volt, hogy azon már semmit nem tud változtatni, hogy a pokolra kerül.
A pásztor az orgonaszó alatt lépkedett be, és köszöntötte a gyülekezetet. Ezt karácsonyi énekek követték, amit Hermione hangosan énekelt a többiekkel - õ viszont semmiképpen sem akart énekelni, fõleg nem mugli dalokat! – majd a szentbeszéd, ami mindig túl sok szeretetre és melegségre szólított fel. Azután még egy csoportnyi gyerek elõadása is, a szokásos karácsonyi mesével, – hibásan és dadogva – Perselus már igazán menni akart.
Türelmetlenül pillantott a zsebórájára, de az istentiszteletnek még nem volt vége. Hogy egy kicsit szórakoztassa magát, végigjártatta a tekintetét a templomon, szemügyre vette a lenyûgözõ festményeket, a mûvészi, színes ablaktáblákat, valamint az egészen különbözõ embereket. Mindent, csak minél hamarabb kikerüljön innen.
De végül fellépett egy nagyjából harminctagú, vegyes karú kórus, és elkezdtek énekelni egy gyönyörû dalt:
O sleep, sweet babe,
Though the snow is cold and deep around
Just sleep, dear babe,
Through the wind’s so keen and icy sound

A templomot bezengte a gyönyörû csengés, és a gyülekezet teljesen csendben volt.
Hirtelen még Perselus is meghatódott ettõl a gyönyörû zenétõl. Vetett egy ábrándos pillantást a kórusra, nem bírta megérteni, egyszerûen hogyan képesek emberek ilyen zenét létrehozni. És elõször sok, sok év után, ismét elkapta Õt is a karácsonyi hangulat.
O hush, sweet babe,
There’s nothing you should fear,
Just hush, dear babe,
For my love is always here

Egy hirtelen feltörõ, szentimentális hóbortból, Hermionéra nézett maga mellett, és megfogta apró kezét a sajátjába.
Ahogy a lány elámulva ránézett, minthogy általában soha nem tett ilyen romantikust, csak mosolygott, és megpuszilta a homlokát.
Hermione is elmosolyodott, megszorította kicsit a kezét, és nekitámaszkodott.
And I will hold you, safe in my arms,
So no evil can touch you,
You can come to no harm.
Wake now, dear babe
Now the night is nearly through,
Wake now, sweet babe,
There's a world that's waiting here for you.

A kórusének után még volt egy pár zárószó a lelkipásztortól, aztán az istentisztelet befejezõdött. A gyülekezet kiözönlött, néhányan vidáman beszélgettek egymással.
Hermione és Perselus, még mindig egymás kezét fogták, de nyugodtan maradva, még mindig rabul voltak ejtve a kórusének által.
Ahogy Perselus vissza akart menni a bokrokhoz, hogy hoppanáljanak, Hermione visszatartotta a kezénél fogva, és szelíden a másik irányba húzta.
Homlokráncolva követte.
Megkerülték a templomot, Hermione kinyitotta a vaskaput, és beléptek egy sötét, csendes temetõbe.
Perselus azon tûnõdött, hogy Hermione egy rokonát akarja meglátogatni, aztán hirtelen megpillantott egy hatalmas tölgyfát a temetõ közepén, és megállt, mint aki gyökeret eresztett.
„Godric’s Hollowban vagyunk” – gondolta lesokkolva. Általában nem a másik irányból szokott bejönni, ha hó volt, ezért ismerte csak olyan késõn meg.
Hermione elé állt, és gyengéden megsimította az arcát. „Igen” suttogta csak. Aztán megint megfogta a kezét, és továbbhúzta ugyanabba az irányba.
Azonnal tudta, hová vezeti a lány, de azt nem tudta, hogy hogyan reagáljon…
Végül megálltak egy sírkõ elõtt, és lenéztek a fehér márványra.
Lily Potter
Született 1960 január 30.-án, elhunyt 1981 október 31.-én
Utolsó ellenségként a halál semmisül meg

- Tudom, hogy õ mennyit jelent neked – súgta Hermione, és bizonytalanul nézett fel rá.
Itt állt most, a két nõnél, akiket mindennél jobban szeretett. Egy idõ után elszakította a tekintetét Lily nevérõl, és a jegyese szemeibe nézett.
- Köszönöm – suttogta alig hallhatóan.
Hermione lágyan elmosolyodott, és hozzásimult.
Perselus átkarolta a derekát, és szorosan magához húzta. És életében elõször könnyen jött az ajkaira az a bizonyos szó:
- Szeretlek.
- Én is szeretlek.
A szerző megjegyzései a fejezet végéhez:
Boldog Kar??csonyt :)
Be kell jelentkezned bejelentkezés (regisztrálás) a vélemény írásához.