efiction efiction
efiction efiction
efiction efiction efiction efiction
Cím: Merlin szerelmére, Arthur! â?? avagy miért érdemes odafigyelni néha mágiatörténet ór&Atil Szerző: BlackLilla
[Vélemények - 0] Nyomtató Fejezet vagy Történet
- Szöveg mérete +
A szerző megjegyzései a fejezethez:
Merlin boldogan Ã?©ldegÃ?©l Camelotban. VigyÃ?¡z Arthurra, igyekszik beteljesÃ?­teni a sorsÃ?¡t, de (mindig ott van az a bizonyos "de") egy Ã?©jszaka, amikor Ã?©ppen az igazak Ã?¡lmÃ?¡t aludta, Kirgharrah hosszÃ?º idÅ? utÃ?¡n Ã?ºjra hÃ?­vja Å?t. Jó olvasást!


- Merlin... Merlin...
Merlin álmosan fordult át a másik oldalára, és a fejére húzta a takaróját. Azt hitte csak álmodta a hangot, ezért próbált visszaaludni. Hiszen azóta, hogy elengedte a sárkányt, még sosem volt, hogy Å? hívta volna... Mindig csak Å?, Merlin hívta, ha szüksége volt rá.
- Merlin... Merlin...
A párnáját is a fejére húzta, de a hang csak nem hagyta nyugodni. Ã?lmosan ült föl az ágyában, a szemeit dörzsölve. Ã?gy tûnik nem álmodta a hangot. Kirgharrah hívja Å?t.
De jaj, milyen udvariatlan vagyok! Az álomszuszék, akirÅ?l eddig meséltem az Merlin, a nagy varázsló. Legalábbis reméljük egyszer majd nagy lesz, most még csak egy szolga. Olyan átlagosan magas, haja rövid, fekete és göndör. Elég vidám, és szerencsétlen egy teremtés.
Kirgharrah, azaz a Nagy Sárkány már több száz éves. Å? egy sárkány. Gondoltad volna? Sokáig raboskodott Uthernél, de alkut kötött Merlinnel, miszerint az elengedi. Ez így is történt. Azóta kiderült, hogy Merlin az utolsó sárkányúr (miután az apja meghalt), de errÅ?l majd késÅ?bb beszélek még. Már ha el nem felejtem.
Ã?n pedig a mesélÅ? vagyok. Nevem és nemem maradjon titokban (bár ha megnézed a profilom mindkettÅ?re rájöhetsz, de psszt...). Ã?n nem vagyok túl érdekes, úgyhogy magamról inkább nem is mondok többet.
Szóval visszatérve Merlinre. Ugye álmosan, a szemét dörgölve ült föl az ágyában. Nagy nehezen feltápászkodott, és kimászott az ágyából, majd vágyakozva nézett vissza a meleg, pihe-puha paplanra. (Bizony, nehéz az elválás. Teljesen átérzem fájdalmát.)
Szóval felállt, és elindult a ruhái felé, hogy magára kapjon valamit. Közben sikeresen belerúgott az ágy egyik lábába, így a fogai között szitkozódva, a fájó lábujját markolászva, fél lábon ugrálva tette meg ezt a távot. Végül sikeresen, minden további sérülés nélkül eljutott odáig, és fel is öltözött. Az öltözködÅ?s hadmûveletet is épségben sikerült összehoznia. (Merlin díjat neki! Jó, jó, tudom, bocsánat. Szar poén.) Felmarkolt egy fáklyát, egy gyors varázslattal meggyújtja azt (mert amúgy éjszaka és sötét volt. Ezt asszem elfelejtettem említeni), és óvatosan, lassan igyekezett kinyitni a szobája ajtaját. Kicsit összerezzent, mikor az hangosan megnyikordult, de amikor látta, hogy Gaius továbbra is nyugodtan horkolt az ágyában (jó neki, legalább Å? aludhat), megnyugodott. Halkan kiosont a kunyhóból (közben sikeresen nekiment az asztal sarkának, felrúgott egy széket, és végül a kabátjával fennakadt a kilincsen, de végül nagyobb sérülések nélkül kijutott onnan), majd a kastélyból. Elindult afelé a tisztás felé ahol találkozni szokott a sárkánnyal (tudni kell, hogy ez a tisztás nincs túl messze a kastélytól, de ahhoz elég messze van, hogy ne látszódjon onnan). Közben meggyÅ?zÅ?dött róla, hogy senki sem követi, de ahogy az erdÅ?ben lépkedett ígyis összerezzent minden zajra. Ahogy odaért a tisztás széléhez egy pillanatra megtorpant. Látta, hogy Kirgharrah már ott várja, ezért az ajkába harapott. Talán még jogos is volt az aggodalma, hiszen a sárkány biztosan nem véletlenül hívta Å?t. Nyilván történt, vagy történni fog valami rossz, és Kirgharrah azért hívta Å?t. Fázósan összébb húzta magán a kabátját és megigazította a sálját, majd erÅ?t véve magán kilépett a tisztásra, hogy hosszú léptekkel a sárkány elé sétáljon.
- Soká megvárattál, ifjú mágus! - szólalt meg végül a sárkány sárga szemeivel végignézve a fiún. Merlint szinte kirázta a hideg erre a pillantásra. Ã?gy érezte, mintha a sárkány átlátna rajta - belelátna a fejébe, és minden titkát kifürkészné. Ez elég ijesztÅ? volt.
- Sajnálom! - szólt vissza Merlin. - Miért hívtál?
- Jól figyelj rám, ifjú mágus. Fontos amit most mondok, és csak egyszer mondom el. A következÅ? napokban öt mágus, és két boszorkány fog megjelenni Albionban. Nem ebbÅ?l az idÅ?bÅ?l jöttek, és sok fejfájást fognak neked okozni - akaratukon kívül is. Nem maradhatnak itt túl sokáig; azzal megváltoztatnák a jelent és a jövÅ?t, és az súlyos következményekkel járhat. Neked kell majd visszaküldeni Å?ket oda, ahonnan jöttek - magyarázta a sárkány - lehetÅ?leg sértetlenül.
- Veszélyt jelentenek majd Arthurra?
- Talán igen, talán nem. Ã?n sem tudhatom mindenre a választ, ifjú mágus.
- De mégis hogyan ismerhetném meg Å?ket? Ã?s mi az, hogy másik idÅ?bÅ?l jöttek? Egyáltalán hogy küldhetném vissza Å?ket oda ahonnan jöttek?
- Egy szóval sem mondtam, hogy könnyû lesz, ifjú mágus. De ha elérkezik az ideje, megtudod - felelte a sárkány, majd elrugaszkodott a földtÅ?l.
- De várj! Mégis... - szólt utána szinte már kétségbeesetten a varázsló.
- Majd ha elérkezik az ideje, megtudod! - szólt vissza a levegÅ?bÅ?l utoljára Kirgharrah, majd végleg eltûnt a bosszankodó Merlin szeme elÅ?l.
Be kell jelentkezned bejelentkezés (regisztrálás) a vélemény írásához.