efiction efiction
efiction efiction
efiction efiction efiction efiction
Cím: Unalmas hétköznapok békeidőben Szerző: AliciaSpinnet
[Vélemények - 0] Nyomtató Fejezet vagy Történet
- Szöveg mérete +
A szerző megjegyzései a fejezethez:
Hermione belekstol a hzimunkra, (majdnem) tall megoldst a szoba talaktsra, s egytt vacsorzik Ron csaldjval.


Csámpás egyenletes, halk dorombolása - mint mindig - most is megnyugtatta Hermionét. Bár érezte, hogy a dereka elgémberedett, nem akart mozdulni, nehogy megzavarja kedvencét. Csak a fejét mozdította, ahogy körülnézett a szobában. Sok tennivaló volna még. Felfedezett néhány apró hibát a berendezési tárgyakon, amiket egy egyszerű "reparo"-val helyre lehetne hozni, észrevette, milyen visszataszító színe van a függönynek, mennyire kopott a szőnyeg, és magában hálát adott, amiért a holmija nagy részét egyelőre ott hagyta a szüleinél, mert itt nem nagyon férnének el, hacsak meg nem nagyobbítja valahogy a szobát... Végülis mért ne? Dühös volt magára, mert annak ellenére, hogy állítólag ő volt generációjának legtehetségesebb boszorkánya, gyakran még mindig mugliként gondolkozott. Pedig olyan egyszerű a megoldás. Varázslatos építészet - vagy valami ilyesmi volt a könyv címe, amiben először olvasott a tértágító bűbájokról, melyeket az építész varázslók előszeretettel alkalmaznak - igaz, főként nagy tömeg befogadására alkalmas épületeknél. A varázslat konkrét leírása nem szerepelt a könyvben, de biztos nem lesz nehéz megtalálni valahol. Talán Molly ismer ilyet. Lehet, hogy már alkalmazta is. Hermione - akár tetszett ez Csámpásnak, akár nem, - hirtelen felpattant, és sietett megkeresni Molly Weasley-t. Ahogy közeledett a konyha felé, lassított a léptein és összeszorult a gyomra. Szinte azonnal tudatosult benne, mi az oka a hirtelen rátörő rossz érzésnek. Szerette hasznossá tenni magát, és irtózott az olyan helyzetektől, amikben úgy érezte, terhére van másoknak. Ezért nagyon törekedett rá, hogy segítsen, ahol tud, Mollynak a házimunkában, ám rá kellett jönnie, hogy ezen a területen még nagyon sokat kell fejlődnie. Reggeli után ajánlkozott, hogy elmosogat, úgy képzelte, Molly örül majd egy kis pihenésnek, ő pedig könnyen boldogul. Több tisztító bűbájt is ismert, ami hasznos lehet ebben a tevékenységben, és nem először mosogatott varázslattal, de amikor nekikezdett, hirtelen az az érzés tört rá, amit a rossz álmaiból ismert: bemegy vizsgázni, és akkor jön rá, hogy egyáltalán ki se nyitotta a tankönyveket - Molly figyelte, ahogy munkához lát, és ő úgy érezte, túl lassú, akkor meg kapkodni kezdett, és összevissza csörömpölt a csészékkel, majdnem le is esett valami, mikor egyszerre több dolgot akart a vízsugár alá lebegtetni. Nem is emlékezett rá, mikor érezte magát utoljára ilyen sikertelennek. Eszébe jutott az anyukája konyhája, ahol mindennek tudta a helyét, és ahol gyakran serénykedett. Gondolt egyet, kezébe vette a mosogatórongyot, hogy mugli módszerrel fejezze be, amit elkezdett, de akkor Molly elnevette magát, és egyszerűen félretolta őt.
- Majd én befejezem - mondta. -Mosogathatsz még eleget életedben.
Ő próbált mentegetőzni, és közben nagyon szégyellte magát.
- Ugyan már, drágám! Majd belejössz. Ezt nem tanulhattad meg édesanyádtól, és a Roxfortban se tanítanak háztartástant. Menj inkább, csomagolj ki, mire Ron hazaér. Amint eljutok egy könyvesboltba, venni fogok vmi alapfokú háztartási bűbájokkal foglalkozó könyvet, és minden szabadidőmben gyakorlok majd - fogadkozott, ahogy belépett a konyhába. Molly nem volt ott, a tűzhelyen krumpli főtt egy nagy fazékban, mellette, egy másik edényben nagy adag pirított darált hús gőzölgött. Étvágygerjesztő, fűszeres illata volt, Hermione szeretett volna belekóstolni, annak ellenére, hogy nem volt igazán éhes. Tudta, melyik fiókban találhat egy villát, és már nyúlt is érte, mikor Molly megjelent az ajtóban. Bizonyára a kiskertben volt, mert a kezében egy csokor kakukkfüvet tartott, és azonnal aprítani kezdte.
- Látom, megéheztél - mondta közben mosolyogva. - Végeztél a pakolással?
- Mára igen - felelt Hermione. - Nagyjából, mert... Az a baj, hogy nem férnek el a dolgaim a szobában - fakadt ki.- Nem lehetne valahogy megnövelni Ron szobáját? Tértágító varázslattal esetleg? - kérdezte reménykedve.
Molly arca gondterheltté vált.
- Lehetne, bár elég bonyolult varázslat... Nem is az a baj, hanem hogy ezek mostanában engedélyhez vannak kötve.
- Ez is? Ez meg ugyan miért?
-Fogalmam sincs, majd megkérdezzük a fiúkat. Megcsinálod a krumplipürét?
Molly látszólag el is feledkezett a kérdésről, de vacsora közben visszatért rá.
- Ezt eléggé megbonyolították mostanában. Engedélyeztetni kell, és szakfelügyelet is kell hozzá...- kezdte sajnálkozva Arthur.
- De ehhez mi köze a Minisztériumnak? - kérdezte csalódottan Hermione.
- Óvatossági intézkedés - kezdett bele a magyarázatba Percy, aki, bár külön élt, hetente több estét is az Odúban töltött. - A belső terek ellenőrizetlen megnagyobbítása komoly kockázatot jelent. A Minisztériumnak tennie kell valamit az ellen, hogy magánlakásnak álcázott gyülekezési termek, netán kiképző központok jöjjenek létre sötét varázslók számára. A nagyobb ingatlanokat állandóan szemmel tartják ugyan, de ha bárki ötletszerűen nagy tömeg befogadására alkalmassá teszi például a gardróbját, az...
- Aha. Ha Ron szobáját kicsivel megnövelnénk, biztos beköltözne hirtelen vagy 50 halálfaló. - vágott közbe Ginny. Hermione látta, hogy Percy arca lassan vörösebb lesz, mint a haja.
- Ez nem játék, hugi!
- Komolyan kell venni az ilyesmit, kislányom! - mondta Arthur is.
- De ami itt megy, az már... hogy mondják a muglik? - nézett Harryre, aki természetesen szintén náluk vacsorázott, és ott is aludt, amikor csak tehette. Most igyekezett kicsire összehúzni magát, és a szemét a tányérján tartotta, mintha attól tartana, hogy kereket old a húsos pite. Látszott, hogy semmi kedve ellent mondani Ginnynek, de a pártjára sem állhatott ebben a kérdésben. Auror-jelöltként már szembesülnie kellett azzal, hogy bár Voldemort egyszer és mindenkorra eltűnt a föld színéről, gonosz varázslók és sötét varázslatok bármikor felbukkanhatnak.
- Paranoia! - vágta ki diadalmasan Ginny.
- Lehet, de azért történnek furcsa dolgok...- szólalt meg Ron.
- Például, hogy Griselda Travers csak úgy eltűnik a Szent Mungóból? Senki nem tudja, hogyan és hova, és hiába keresik a legjobb aurorok bevonásával, egyszerűen nem akadnak a nyomára, de még egyéb gyanús jelre sem? Azért ez több, mint furcsa. - nézett végig a társaságon Percy.
- Percy, megbeszéltük, hogy ezt itthon nem említjük...
Hermione azon gondolkozott, ki az a Griselda Travers. A név ismerős volt valahonnan. Ginny nem adta meg magát:
- És ha eltűnt? Gondolom, jobban érezte magát, és egyszerűen hoppanált. Vagy a Mungó újabban valami börtön?
- Griselda Travers nem nagyon hoppanált sehova. - mondta halkan Harry. A fiúra pillantva Hermione tudta, hogy valami olyan dologról lehet szó, amire Harrynek még gondolni is iszonytató. - A Szent Mungóban volt, mert... mert... -
- A dementor csókja miatt - ugrott be Hermionénak. - A Varázsbűn- üldözős Traversnek a húga vagy az unokahúga, nem? Úgy találtak rá... kb akkor történhetett, mikor betörtünk a Gringottsba, nem? Aztán a Szent Mungóba került, mint gyógyíthatatlan...
- Akkor nem hoppanált. - roskadt magába Ginny. - De akkor mégis hova tűnt? Valaki elvitte? De miért?
- Majd kiderül, reméljük. - mondta fáradtan Arthur.
- Igen, reméljük - folytatta Percy gúnyosan. - De mindenki beláthatja, hogy ha ilyen dolgok történnek, nem árt az óvatosság!
- Griseldának olyan mindegy. Bárhova is került, úgyse érzékel semmit az egészből. - George most szólalt meg először, mióta körbeülték az asztalt. Még be se fejezte a a mondandóját, fölkelt, és a szobája felé indult.
- Aludj jól, kicsim! - szólt utána Molly. Hermionét megrendítette a George-ból áradó szomorúság. Természetesen a család minden tagját megrázta Fred halála, Ronnak is volt egy nagyon nehéz időszaka akkoriban, de bármennyire fájt is, de az idő múlásával mindegyikük - még Molly is - megtanultak együtt élni a veszteséggel. Folytatták a napi teendőiket, és azon vették észre magukat, hogy már nem minden gondolatukat és érzésüket tölti ki a Fred miatt érzett fájdalom. George erre egyszerűen nem volt hajlandó. Nem akarta elfogadni, hogy az ikertestvére, akivel egyszerre jöttek világra, minden fontos eseménynél számíthattak egymásra, és úgy lett volna törvényszerű, hogy egyszerre távozzanak is - hirtelen magára hagyta őt. A szülei és a testvérei aggódtak érte, de nem tudtak segíteni rajta, csak abban bíztak, hogy majd őt is meggyógyítja az idő. Úgy látszott, a Weasley családnak valójában két fia veszett oda a háborúban.
- Ha megírjátok a kérvényt, biztos megadják az engedélyt - törte meg a George távozása után beállt csendet Arthur a legkisebb fiához fordulva.
- De sürgetnetek is kéne, ha már ennyien dolgoztok a Minisztériumban - nézett végig a családján Molly. - Különben hónapokig rajta ülnek.
Be kell jelentkezned bejelentkezés (regisztrálás) a vélemény írásához.