efiction efiction
efiction efiction
efiction efiction efiction efiction
Cím: Annyira szörny(ű) vagy! Szerző: Bettiiyy
[Vélemények - 11] Nyomtató Fejezet vagy Történet
- Szöveg mérete +


Egy nappal az RBF-ek után jöttem rá, hogy engem rettenetesen rászedtek. Az a szemét Black úgy adta elő, mintha az RBF-en elért eredményeink számítanának, mikor a tanárok eldöntik elmehetünk-e a bálba. De reggel arra ébredtem, hogy rájöttem! Az RBF vizsgák eredményeit csak nyáron fogjuk megkapni.
Így hát esélyem sem volt. Soha nem fogok eljutni a bálba, ugyanis az év közben elért érdemjegyeinket veszik alapul, mikor döntenek a tanárok. Teljesen feleslegesen güriztem annyit az RBF miatt!
Elkeseredetten bámultam a pergamenemre, amin az év végi átlagom díszelgett. Sehogyan sem lesz Várakozáson felüli…

Gyógynövénytan: Elfogadható
Legendás lények gondozása: Kiváló
Bájitaltan: Várakozáson felüli
Sötét varázslatok kivédése: Troll
Bűbájtan: Borzalmas
Átváltoztatástan: Hitvány
Repüléstan: Várakozáson felüli
Mágiatörténelem: Elfogadható
Asztronómia: Elfogadható
Mugliismeret: Borzalmas


- Mit nyöszörögsz? – lépett ki Berill a fürdőből, majd lassan mögém sétált, és belekukkantott a pergamenembe. - De készülsz! Kiszámoltad az átlagodat? – lepődött meg, majd az ágyára dobta a törölközőjét. Elhiszem neki, ezelőtt soha sem foglalkoztam a jegyeimmel…
A szememmel szuggeráltam a lapot. Ha elég kitartó vagyok, talán átírja magát jobb osztályzatokra a pergamen.
- Úgy látom, Black nélkül tényleg nem fogsz eljutni a bálba – tette hozzá a barátnőm szervtelenül, mire vicsorogva kaptam rá a fejemet.
Mrs. McAllister, nem tudott volna Berillnek egy szájjal kevesebbet szülni?
Dühöngés helyett azonban felmosolyogtam a barátnőmre.
- De! – azzal már ott sem voltam. Berill megrökönyödve meredt utánam.
Pompás tervem volt! Egyszerűen csak végig kellett kérdezgetnem az osztályomba járókat, hogy valaki elvinne-e magával a bálba. Biztos voltam benne, hogy van olyan balfácán köztük, aki megteszi nekem ezt a szívességet.
Jókedvűen ugráltam le a lépcsőn, kettesével szedve a lépcsőfokokat. A szerencse rám mosolygott. Lupin ott ült a kanapén a klubhelyiségben olvasva, én pedig nem estem le a lépcsőről.
- Szia! – pattantam mellé a hátam mögött összekulcsolt kezekkel illegve.
- Szia? – emelte rám furcsálva a tekintetét. Zavartan méregetett, én pedig töretlenül vigyorogtam. – Szeretnél valamit?
- Ami azt illeti, igen – kaptam a szón, és levetettem magam mellé a kanapéra. Lupin összezárta a könyvét, és rám emelte az okos tekintetét. – Arra gondoltam, hogy van-e kedved meghívni a bálba – tártam elé tökéletes ötletem. Nem szólt semmit. – Tudod… ehetnénk sütit, felvehetnénk szép ruhát és néha táncolhatnánk… - folytattam rendületlenül, de Lupin csak nézett engem. Elaludt? - Vagy ha nem akarsz, nem muszáj táncolni…. – húztam el a számat legyintve. Zavartan meredtem rá. Hosszú másodpercek teltek el, mire nagy nehezen válaszolt.
- Tudod, ugye, hogy én prefektus vagyok? – nézett rám komolyan, mire hatalmasat bólintottam, és bátorítóan vigyorogtam rá. – Akkor minden bizonnyal tisztában vagy vele, hogy nekem aznap este is járőröznöm kell…
Lefagyva meredtem az arcába. Tényleg…
- De ha ennyire el akarsz menni, miért nem kérdezed meg Siriust?
- Szó sem lehet róla! – ráztam meg a fejemet, miközben egy X-et mutattam magam előtt a karommal.
- Mire kell megkérni engem? – lépett mellénk az említett. A hajszálai végei még vizesek voltak.
- Hogy add vissza a csatomat! – vágtam rá pontosan abban a pillanatban, mikor Lupin magyarázni kezdett.
- Shanica szeretne elmenni a bálba, és most partnert keres.
Black hirtelen összevonta a szemöldökét.
- És mi a baj? Mondtam, hogy elviszlek – vágta rá hihetetlen természetességgel.
- Bárkivel csak veled nem… - fejeztem be Lupin mondatát, mire a fekete hajú fiú arca elkomorodott.
- Hát pedig bárkit nem fogsz találni… - sóhajtott fel magabiztosan Black.
- Nekem elég, ha az osztályból valaki elhív – vágtam rá.
- Senki sem fog elhívni – szűkítette össze a szemeit Black, mire felhúztam az orromat.
- Azt majd meglátjuk!
- Úgy van, kislány, meglátjuk! – ígérte keményen Black is. Talán be kellene kapcsolni a vészjelzőimet?

És igaza volt! Attól a naptól kezdve rám járt a lúd. Egyszerűen sose tudtam jó időben elkapni a fiúkat a folyosón! Amint elindultam feléjük, hirtelen mintha elfelejtettek volna valamit, hátramenetbe kapcsoltak, és már el is tűntek a szemem elől, vagy ha épp sikerült is elkapnom őket, akkor pont siettek valahova. Esélyem sem volt. Született vesztes vagyok.
Egy nappal a bál előtt már teljesen elkeseredtem. Se partner, se ruha.
Az orromat a földön húzva magam utána léptem be a Nagyterembe.
- Mi ez a hangulat? – pillantott fel rám fél szemmel Berill a Reggeli Prófétából.
- A fiúk mintha kerülnének… - magyaráztam elgondolkodva a barátnőmnek. – Szerinted direkt csinálják? – tártam szét a kezemet tanácstalanul, mire Berill kifejezéstelen arccal meredt rám. Ez egy igen volt. - Tényleg ilyen csúnya vagyok? – kérdeztem elkeseredetten, de a barátnőm arckifejezése nem változott. Te kis aljas… Az asztalra vetettem magam, és magamba roskadva lehajtottam rá a fejemet. Anyaaa, miért nem tudtál egy ici-picivel szebbnek szülni?
- Te tényleg ilyen nagyon hülye vagy? – kapta fel hirtelen a vizet Berill, mire felemeltem a pillantásomat rá. Az ajkam sírósan lekonyult.
- Most miért? – kérdeztem nyafogva.
- Neked komolyan nem tűnt fel, hogy Black… - tette el az asztalra az újságot a barátnőm, mikor hirtelen egy tányér jelent meg pontosan előttem telerakva mindenféle finomsággal. Egy pillanat alatt kiegyenesedtem, óriásit koppant a fejem valaminek hátul. Egy elfojtott nyögés csendült fel mögöttem, én pedig feljajdultam.
- A francba! – hallottam meg Black hangját, miközben az orrát masszírozta. – Tessék, ezt neked hoztam! – nézett rám félszegen, és elém tette a tányért. Gyanakodva meredtem rá, miközben ő bepréselte magát mellém, de nem nyúltam a kajához.
- Mi az, nem szereted? – fordult felém pár perc után meglepetten, mire összeszűkült szemekkel méregettem.
- Megmérgezted? – hajoltam bele az arcába, mire szinte már megszeppenve bámult rám.
- Nem… - nyögte lassan. – Csak azt hittem, ezeket szereted…
- Múltkor mikor kaját kaptam tőled, összeragasztottad a számat – mutattam rá még mindig gyanakvóan. Berill felröhögött. Tényleg új legjobb barátnőre van sürgősen szükségem… – Most mit tettél bele? Bosszút akarsz állni a kvidiccs meccs miatt?
- Semmit – motyogta engem nézve. – Nem akarnak bántani, Shanica – szólalt meg csendesen. Megmerevedtem. Még soha sem szólított a nevemen. Azt hittem, nem is tudja. – Csak azt hittem, örülni fogsz ezeknek – bökött a fejével az előttem lévő tányér felé. Összevontam a szemöldökömet. <Őszintének tűnik…
De még mindig nem mertem enni a kajából.
Black felsóhajtott, majd leemelt egy péksüteményt, és a szájába tömte. Zavartan néztem rá. Nem változott kanárivá.
- Csak most az egyszer higgy nekem, és egyél! – nézett rám komolyan, én pedig tényleg nem tudtam mit mondani. Engedelmesen enni kezdtem. Berill elfüttyentette magát, eloszlatva ezzel a zavart csendet.
- Te még mindig itt vagy? – sandítottam rá ellenségesen. Még mindig nem tudtam neki megbocsájtani, hogy csúnyának tart.
- Muszáj szemmel követnem az eseményeket. Úgy tűnik, Sirius igazán mindent belead… - vont vállat a barátnőm, mire a szemem sarkából a fiúra meredtem. Valóban, mostanában Black nem akkora szemét, mint eddig volt.
Várakozásteljesen meredtem a fiú arcába. Ilyenkor szokta bebizonyítani, hogy tévedek. Ám semmilyen tahó megjegyzés nem jött ki belőle. Csendesen, elgondolkodva evett mellettem. Vagyis inkább piszkálta a kajáját. Aztán bólintott egy nagyot, és egy falásra belapátolta az összeset. Szájtátva meredtem rá.
- Tudunk beszélni? – fordult felém, mire vállat vontam, és hatalmasra tátottam a számat, hogy beleférjen a csokis croissant. Élvezettel habzsoltam Black felajánlását.
- Tényleg elképzelni sem tudom, mit kedvelsz benne – nézett engem a barátnőm fintorogva, de Blacknek intézte a szavait. – Ha mégis visszatérne a jó ízlésed, én bármire kapható vagyok – kacsintott a fiúra, mire Black elvigyorodott.
- Neked van barátod! – vágtam rá mutogatva, mire Berill ránk nevetett.
- Most ne szúrd el, Sirius – mosolygott a fiúra, és intett, hogy menjünk.
Valószínűleg ő itt már sejtette azt, amire én egyszerűen nem jöttem rá.

Szótlanul sétáltunk a parkban, ami meglepő volt. Ritkán bírtunk ki Blackkel két percig veszekedés nélkül. Kivéve, amikor felkészített az RBF-re, akkor csendben voltam. De most… olyan furcsa volt.
- Figyelj, Nózi – torpant meg hirtelen, és rám pillantott, hogy szemben állhasson velem. – Eljönnél velem a bálba?
- Ne… - vágtam volna rá rögtön, mire felemelete a kezét.
- Ne mondj még semmit, csak hallgass meg! – mondta szokatlanul türelmesen és kedvesen, mire a számra fagyott az utolsó betű. – Szeretnék veled elmenni a bálba. Nem azért, hogy idegesítselek, vagy hogy összevesszünk. Csak szeretnék veled lenni holnap este. Sütit enni és az összes undorító édes maszlagot, amit szeretsz - Hohohó, csak kezd kibukni belőle a tahó… - Szeretnék beszélgetni veled, úgy, hogy nem veszünk össze. És táncolni…
- Nem is tudok táncolni! – vetettem közbe hevesen, mire várakozóan rám nézett, majd elvigyorodott.
- Szerencséd van, ugyanis én remekül táncolok!
Ha azt hitte, ettől jobban fogom magam érezni, hát tévedett! Még inkább elment az önbizalmam. Black felsóhajtott.
- Szeretnélek szép ruhában látni…
- Nincs is még ruhám – vetettem ellen.
- Megtennéd, hogy két percre befogod? – fogyott el a türelme. Hoppá, hoppá! Tényleg nem tudja visszafogni… Egyszerűen kitör belőle a fertelmes modora. Dehát nem tehet róla, hiszen ő egy szemét… - Tök mindegy, mi lesz holnap a bálon, szeretném veled tölteni azt.
- Ez majdnem úgy hangzott, mintha randira hívtál volna – szólaltam meg meglepetten.
- Mert randira hívtalak – vágta rá Black nyugodtan. Gyanakodva néztem őt. Ártatlannak tűnt.
- Szó sem lehet ró…! – kezdtem, de hirtelen magához rántott, és átölelt.
- Kérlek szépen, gyere el velem! – suttogta a fülembe, de én teljesen megdermedtem. Hogy mi van? Nem tudtam koncentrálni a mondandójára, most, hogy ilyen közel volt. Összeért a mellkasunk. A fejem pedig a vállán pihent. Vagyis öt centivel lejjebb, mert addig nem értem fel. A szívem majd kiugrott a helyéről. – Csak adj nekem egy esélyt!
Azzal már el is engedett, és mélyen a szemembe nézve ellépett mellőlem.
- Csak gondold át!
És ott hagyott.
Az illatát viszont még mindig éreztem.

- Szerinted tartanom kellene Blacktől? – kérdeztem euforikus állapotban, miközben az ágyamon ültem. Berill az ölébe ejtette a könyvét.
- Szerinted – nyomta meg a szót – tartanod kellene Blacktől? – felkaptam a fejemet.
- Én is ezt kérdeztem.
Berill felsóhajtott.
- Nézd, valószínűleg még Sirius se érti teljesen az érzéseit. De hát mit vársz tőle, férfiból van – nézett mélyen a szemembe. – Bármit is gondolsz, én azt látom, hogy megváltozott. Közvetlenebb lett… - magyarázta a barátnőm megnyugtatóan, én pedig egyetértően bólogattam. – Persze, le is süllyedt a szintedre – vetette oda egyhangúan, mire már felszívtam magam. – De… - morcosan kifújtam a levegőt. – Szerintem megszeretett téged, csak mivel ő soha sem kapott szeretetet, fogalma sincs, hogy mi az, amit érez, és nem tudja hogyan lehetne kifejezni.
- Szerelmes belém? – hökkentem meg. Háháhá! Na, látod, Blacknek mégis van ízlése!
Berill megrázta a fejét.
- Nem hiszem. Még nem. Egyszerűen csak érdekled… - hirtelen elgondolkozott. – Szeret veled lenni, és keresi a társaságodat.
- Mert élvezi, ha szívathat – puffogtam.
- Minden bizonnyal azt is – vont vállat a barátnőm. Hogy én hogy nem bírom őt néha! - De többről van szó. Látom, hogyan néz rád. Te vagy az új csillogó baba, ami a másik háromszáz közül végre érdekli.
- Szóval csak kíváncsi… - tettem a számra a kezemet. Berill ismét a fejét rázta.
- Nem teljesen. Kíváncsi, de nem azért, mert nem kaphat meg.
- Hát akkor miért? – kérdeztem elkerekedett szemekkel.
- Azért – hajolt hozzám közelebb -, mert ilyen szörnyen egyszerű vagy!
Próbáltam meg sértésnek venni, de lehetetlen volt nem annak venni. Ajkamat felhúzva vicsorogtam rá.
- Néha olyan könnyű elfelejteni, hogy szeretlek – morogtam, mire Berill felnevetett.
- Mindegy is. Szörnyen hülye vagy, ha nem jössz rá magadtól, mit akar tőled Sirius – vetette még oda, mire beszívtam a számat. – De Shanica!
- Hm?
Berill elmerengve nézegetett.
- Nem tudom, hogyan alakulnak majd a dolgaitok Siriusszal, de nem kételkedj az indítékaiban. Nem fog téged bánatani.
- Naná, hogy nem, mivel biztosan nem megyek el vele a bálba! – vágtam rá hevesen.
Mégis… Berill szavai igazul csengtek.
Be kell jelentkezned bejelentkezés (regisztrálás) a vélemény írásához.