efiction efiction
efiction efiction
efiction efiction efiction efiction
Cím: Annyira szörny(ű) vagy! Szerző: Bettiiyy
[Vélemények - 11] Nyomtató Fejezet vagy Történet
- Szöveg mérete +
A szerző megjegyzései a fejezethez:
Kifejezetten élveztem írni ezt a történetet, és nagyon jó érzés újból olvasni, miközben rakom fel az új fejezeteket. :D
Még van egy pár rész hátra, de élvezzétek ki. Nem tudom, lesz-e folytatása. :)


Madam Pomfrey varázsló volt. Csodatevő. Vagy legalábbis nagyon ügyes boszorkány. Két fiola bájitallal megszűntette az égető érzést a kezemben, és kaptam egy csinos kötést is a jobb mancsomra ugyanis a hatalmas hólyagok nem tűntek el csak úgy maguktól róla. Azt mondta, egy pár napig ne használjam, úgyhogy szemrebbenés és mindenféle lelkifurdalás nélkül csicskáztattam Blacket. Kifejezetten élveztem, hogy vele cipeltetettem a táskámat. Arról persze tudomást sem akartam venni, hogy a nap előző felében is ő vitte a dolgaimat mégpedig saját, szabad akaratából.
Szokatlanul szótlanul követett engem vissza mágiatörténet órára. Mint egy hűséges pincsikutya.Jól láthatóan tettem le a kezemet az asztalra, hogy mindenki lássa; a mai napon biztosan nem fogok jegyzetelni. Arra viszont nem számítottam, hogy Black a legnagyobb természetességgel ül majd le mellém, kapja elő a jegyzetfüzetemet, és kisangyalként körmöl le minden egyes szót majd a tanár szájából. Összevontam a szemöldökömet. Úgy tűnik, Blacknek komolyan lelkiismeretfurdalása van a történtek miatt. Helyes, legyen is!
De ahogy telt az idő kifejezetten unatkoztam. Black nem szekált, a tanár hangja pedig monoton volt. A tenyerembe támasztott fejem egyre inkább elnehezült. A következő dolog, amit meghallottam a fejem koppanása volt az asztalon. Egy pillanat alatt felegyenesedtem, és mélyeket lélegezve néztem körül tágra meredt szemekkel. Hűha! A tanár egy hangot sem vett észre a kis közjátékomból, hiszen olyan öreg és süket volt, mint az országút.
Páran megrökönyödve meredtek rám, de nem értettem az értetlenségüket, ugyanis jó néhányan még az igazak álmát aludták. A halványan mosolygó Blackre meredtem. Vagy azért hitetlenkednek a többiek, mert azt gondolják a fiú mellett nem lehet elaludni? Hát de!
Hirtelen rám emelte a pillantását, én pedig gyorsan elkaptam róla a tekintetemet, majd lustán a falat kezdtem el vizslatni. Elém lökte a jegyzetfüzetemet, és a mutatóujjával megkopogtatta a közepét.
Az ölembe ejtve a kezemet hajoltam közelebb a pergamenhez, hogy elolvassam, mit mutatott nekem Black. Egyáltalán mikor tűnt el a neve mellől a szemét jelző?

Este randizz velem!


Gyorsan firkantottam le a választ a bal kezemmel. Mit ne mondjak, elég kacskaringósra sikeredett.

NEM.

Már nem kell a csatod?


Hoppá! Itt is van! Nem várat soká magára ez a bizonyos jelző. Black valóban egy szemétláda, nem tudja sokáig titkolni. És én már majdnem bevettem…

- Csak óvatosan azzal a válasszal, amit épp most akarsz leírni – hajolt a fülemhez hirtelen ez a szemét, nekem pedig megremegett a kezemben a toll. Nem, nem azért, mert fülembe szuszogott. – A farzsebemben van a csatod, nehogy véletlenül ráüljek… - tette hozzá ártatlanul. Nem, határozottan nem azért… Ha lett volna elég erő a bal kezemben, most biztosan eltörtem volna az ujjaim között tartott pennát, de így csak elképzelni tudtam, milyen jó lenne az íróeszköz hegyét beledolgozni ennek a szemétnek a szemgolyójába. Ettől valóban remegni kezdett a kezem.
Black egy másodperccel tovább időzött a fülemnél, majd rám kacsintva visszavonulót fújt.
Egy galacsin talált fejbe, majd a padra esett. Mielőtt érte nyúlhattam volna, Black elmarta azt a kezem elől, majd nemes egyszerűséggel elolvasta, és még választ is körmölt rá. Hát nem nagylelkű ez a fiú, hogy ennyire komolyan veszi, hogy átvállaljon tőlem minden feladatot?
- Madam Pomfrey szerint olvasni még tudok – sziszegtem ennek a szemétnek, majd megpróbáltam elhúzni Black elől a levelemet, de az nem engedte. Sőt, még a vállával és a karjával is eltakarta azt, majd egy gyors mozdulattal eldobta. Eltátottam a számat. Nagyon pontos dobás volt! Nem véletlenül terelő a Griffendélben. – Mi van benne?
Black nem felelt, csak rám vigyorgott, majd kacsintott egyet. Nagyot nyeltem, mert a másik sorban ülő Emily dühös pillantásokat lövelt felém a kis levéllel a kezében.
Szomorúan hajtottam le a fejem az asztalra. Ez a szemét Black tönkreteszi a nyugodt kis életemet.
- Éhes vagyok! – nyöszögtem halkan, pontosan abban a pillanatban, mikor kicsengettek. Egy másodperc alatt felpattantam, és már az ajtónál jártam, mikor hirtelen megbotlottam valamiben. Jobb kezemmel a padnak zuhantam, csak így tudtam elkerülni, hogy elessek. Jól bevertem a sípcsontomat is. Összerándultam a fájdalomtól. Azt hiszem, pár hólyag éppen ebben a pillanatban lyukadt ki a kezemen.
- Hogy egyesek milyen bénák! – hallottam meg Emily hangját mögülem, majd ellépve mellettem nekiütközött a vállamnak.
- Mit is írtál pontosan abba a levélbe? – fordultam Blackhez teljesen nyugodtan, aki szúrós szemekkel meredt a lány után. Aztán rám emelte a szürke tekintetét, vállat vont, majd a karomra tette a kezét, és mélyen a szemembe nézett.
- Remélem, azért túléled a bosszúhadjáratait. Kár, lenne érted! – azzal elengedett, és otthagyott.
- Egy rohadék vagy, Sirius Black! – kiabáltam utána. Meg sem fordult, csak felemelve a kezét intett nekem, hogy tudja. Dúlva-fúlva trappoltam utána. Nem akartam ezt a szemetet követni, de arra volt a kaja.
Mérgemben még Blacket is megelőztem, ahogyan a Nagyterembe siettem, majd az első szabad helyre levetettem magamat, és mindenféle szégyenérzet nélkül púposra szedtem a tányéromat. Néhány elsős megrökönyödve figyelt engem, de nem foglalkoztam velük.
Black füttyentette el magát a hátam mögött.
- Nem gondoltam volna, hogy mérgedben képes vagy halálra zabálni magad! – azzal ledobta a földre a táskámat, és arrébb paterolva pár alsóst beült mellém a padra. Rá se nézve tömtem a számba az ennivalót nagy kanalat használva az evéshez. Black azonban nem szedett magának az ételből. Az asztalra könyökölt, és a tenyerébe ejtett fejjel figyelt engem.
- Mit bámulsz? – fröcsögtem teliszájjal. Szerintem még sikerült is őt leköpnöm pár morzsával.
- Szeretem nézni ahogy eszel – szólalt meg lágyan, mire megmerevedtem, és rákaptam a pillantásom. Még a kanál is a számban maradt. – Úgy tömöd magadba a kaját, mint egy afrikai árva…
- Ez határozottan nem volt dicséret! – döftem bele a kanalamat a húsba, de csak nem sikerült szétcincálnom egy kézzel.
Black felsóhajtott, és hirtelen elvette előlem a tányéromat.
- Hé! – kaptam utána, de késő volt. Letette maga elé, és kést és villát ragadva elkezdte pici szeletekre vágni a megtermett jószág tetemét. Meglepetten figyeltem a fiú ténykedését. Azt hittem, meg akarja enni… De ehelyett lerakta elém az apróra szeletelt hússal teli tányéromat, majd szó nélkül felkapta a táskámat, és a hajamat megsimogatva jól összekócolta azt, majd kiment a Nagyteremből.
Meglepetten meredtem utána.
- Jól látok? Ez tényleg megtörtént? – dobta le magát Berill mellém, és a padra dobta a táskáját.
- Szerinted valami baja van? – kérdeztem furcsa hangon. Black ma szokatlanul különös és vigyázó volt velem szemben. Berill megrázta a fejét, miközben szedett magának pár kanál salátát és egy kis húst. Undorodva meredtem a tányérjára.
- Mit nézel? Nem lehet mindenki olyan szerencsés, mint te, hogy annyit zabál, amennyi kaját a föld sem bír el a hátán – torkolt le a barátnőm, de én nem tudtam a tömény undort eltűntetni az arcomról.
- Legalább ennél valami finomat – húztam a számat, de Berill nem foglalkozott velem.
- Amúgy meg nincs semmi baja Siriusnak. Ahogy láttam, Regulust akarta elkapni a folyosón. Úgy hallottam áll a bál a Black famíliában – vont vállat a barátnőm, és lassan rágni kezdte az ételét. Közben annyi vizet ivott, hogy a Roxfort birtokon levő tó nem lett volna elég neki.
- Miért, mi történt? – kaptam a szón, de Berill nem igazán akart válaszolni.
- Úgy nézek ki, mint akit érdekel? – szkeptikusan néztem rá. Egyértelműen igen. Majd meghalsz, hogy többet tudhass meg… A barátnőm felsóhajtott. – Ben azt mondta, hogy En beszélt Sammel, akinek Sau mesélte, hogy a háztársa látta Pattit beszélgetni a barátjával, aki ugye mardekáros, amikor a fiú bevallotta, hogy látta, amikor Reg levelet kapott a szüleitől…
- Hogy? – sürgettem Berillt.
- Nos, azt nem mondták meg – fordult vissza kifejezéstelen arccal a tányérjához, mire felhorkantam.
- Ebben nincs semmi – vetettem ellen, és felszúrtam a villámra egy Black által szétvágott csinos kis szelet húst. – Bárki kaphat a szüleitől levelet – élvezettel kaptam be az ebédemet.
- Igen – értett egyet a barátnőm -, amíg nem vagy Black.
- Látom, igazán érdekes az életem – hallottam meg a hátam mögül az említett hangját.
- Mit tagadjuk, valóban – szúrta oda Berill, és arrébb csúszott, hogy helyet adjon neki mellettem. Áruló. Black egy pillanattal később már mellettem ült.
- Szóval mit akarsz tudni? – könyökölt két kézzel az asztalra Black, és karba tette a kezeit.
- Hogy mikor adod vissza a csatomat – vágtam rá, mire megforgatta a szemeit.
- A családomról, te butus. Az édes kis csatod addig nálam marad, míg nem leszel ugyanilyen édes kis barátnő…
- Nem leszek a barátnőd – morogtam, de Black csak vállat vont.
- Akkor nem lesz csatod.
Puffogva meredtem rá. El sem hiszem, hogy egy tizedmásodpercig aggódtam érte…
- Inkább gyere velem a vizsgák utáni bálba! – vetette fel hirtelen Black, mire meglepetten tettem le a kanalat.
- Milyen bálba? – kérdeztem ábrándos arckifejezéssel. Black arcán láttam, hogy horogra akadtam.
- Az RBF-ek utáni bál – felelte értetlenül nézve rám-, te végülis melyik suliba jársz?
- Nem is tudtam róla… - leheltem magamba roskadva. Egy igazi bál. Szép ruhák, meg minden. És rengeteg finom süti…
- …menni – magyarázta Black, mire hatalmasra tágult szemekkel bámultam rá.
- Hagyd, teljesen elszállt – vetette oda Berill rám nézve. – Oda sem figyelt arra, amit mondtál. Amúgy meg… - kezdett bele felém fordulva – csak szólok, hogy az mehet el a bálba, akinek az átlaga Elfogadható vagy a felett van. Aki ezt nem éri el, az csak meghívásra vehet rajta részt…
- Mi ez a diszkrimináció? – háborodtam fel, mire Black rám kapta a szemét, de még így is láttam, ahogyan megpróbálja elrejteni a sunyi kis kárörvendő mosolyát.
- Ne mondd, hogy képtelen vagy elérni az Elfogadható szintet… - kérdezte őszinte elképedéssel a hangjában. Duzzogva vontam össze magam előtt a karomat.
- Csak egy kicsit oda kell tennem magam – feleltem halkan elfordítva a fejemet tőlük. Black őszintén, szívből jövően felnevetett. Rá kaptam a pillantásom, és elnyílt szájjal néztem őt. Határozottan jóképű volt így… Nem mintha amúgy nem lett volna az.
- Hát akkor, Nózi, nincs más választásod – hajolt bele az arcomba Black, mire megszeppenve húzódtam kissé hátrébb -, vagy megtanulod az anyagot úgy, hogy az átlagod Elfogadható legyen, vagy az én párom leszel a bálban, ha el akarsz jutni oda.
- Nem akarok… - fordítottam el a fejemet tőle az orromat felhúzva, miközben a barátnőmre sandítottam. Naná, hogy hazudtam! Ki nem hagytam volna azt a sok sütit…
- Ne nézz rám, én biztosan nem foglak korrepetálni! – hőkölt hátra Berill, mire rávicsorogtam.
- Rettenetes barátnő vagy! – nyafogtam, de ő csak vállat vont, majd fogta magát és… elsétált!
Black továbbra is engem vizslatott halvány mosollyal az ajkán, miközben a tenyerébe ejtette az állát.
- Azt hiszem, kislány, én vagyok az utolsó reményed… - nézett a szemembe – minden szempontból. Úgyhogy, ha el akarsz jutni a bálba, vagy összeszeded magad, amire szerintem képtelen vagy, vagy megkérsz, hogy segítsek neked felkészülni a vizsgákra, esetleg velem jössz el a bálba…
- Nem akarok veled menni – biggyesztettem le az ajkaimat.
- Más úgysem fog elhívni – mutatott rá Black.
Ez a szemét azt hiszi, ő az egyetlen esélyem, de nem! Ott van még a csodálatos, éles eszű Lily Evans! Egy szobában lakok vele, tehát biztosan már csak attól magamba szívok egy kis észt, ha egy kicsit többször egy légtérben tartózkodom vele. Vagy el kellene lopnom a párnáját? Azt olvastam valahol, hogy alvás közben lehet a legtöbb mindent megjegyezni hosszútávon…
Lilyre sandítottam, aki pár lánnyal nevetgélt az asztal másik felén. Black követte a pillantásomat.
- Akármilyen hülyeségen jár is a fejed, felejtsd el, nem fog bejönni! – szólt rám, mire gyanakvóan felé kaptam a pillantásomat. Te jó ég! Hátra hőköltem. Az arca alig két centire volt így tőlem. – Csak egyszerűen tanulj velem!
- Nem, mert bántani fogsz.
- Miért, ma bántottalak? – kérdezte felvont szemöldökkel a fiú.
- Hááát… ha belegondolok… annyira nem… - néztem mindenfelé.
- Hogy lehet valakit nem annyira bántani? – kérdezte Black elképedve.
- Majdnem felborítottál, mikor visszadobtad rám a táskámat – mutattam rá szigorúan, mire Black ajka egy másodpercre mosolyra húzódott, de rögtön le is törölte azt a képéről.
- De igazából nem bántottalak – nézett a szemembe puhatolózva. Elakadt a lélegzetem.
- Nem…
- Akkor van tőlem tartanivalód? – kérdezte kedvesen búgva, teljesen felém fordulva. Megütközve meredtem rá.
- Hát persze, hogy van! – feleltem hevesen, jó nagy hangerőn.
- Most miért? Még a kajádat is felvágtam! – tört ki ő is, én pedig hirtelen megmerevedtem.
- Tényleg, te nem is eszel? – szörnyülködtem el kerekre tágult szemekkel.
- De! – felelte indulatosan, majd elvette előlem a tányéromat, és négy harapással bepucolta az összes kajámat. Tátott szájjal meredtem az ennivalóm hűlt helyére.
- Te szemét! – kiáltottam fel, majd ráugrottam, mire a lendületemtől hátravágódott a padon, és leesett a földre, én pedig rá. Rögtön feltérdeltem, és a hasára ülve elkezdtem húzni a száját. – Azonnal köpd ki!
- Hé, hé, hé! Állj le! – próbálta meg megragadni a kezemet Black, miközben kis híján elnevette magát. – A kezed meg fog sérül…
- Miss Moore, Mr Black! Megtudhatnám, hogy maguk meg mit művelnek? – csendült fel mögöttem McGalagony hangja, mire megmerevedtem, és ijedten Blackre pillantottam, aki megpróbálta felvenni a legsármosabb mosolyát. Sajnos, teljesen szétziláltam az összehatást, szóval esélye sem volt. – Este várom önöket az irodámban büntetőmunkára! – nézett ránk szigorúan, és ellépett mellettünk.
Black nyakkendőjét markolva bámultam a tanárnő után. Nem akartam büntetőmunkára menni…
Ez a szemét viszont addigra félig felkönyökölve méregetett engem, majd kaján mosollyal az ajkán megszólalt:
- Ha javasolhatom, ezt a mutatványt megismételhetnénk a szobámban. Kifejezetten élvezném!
Be kell jelentkezned bejelentkezés (regisztrálás) a vélemény írásához.