efiction efiction
efiction efiction
efiction efiction efiction efiction
Cím: Fény a sötétségben Szerző: LilyZs
[Vélemények - 0] Nyomtató Fejezet vagy Történet
- Szöveg mérete +
Megjegyzések a történethez:
Mindenképpen szeretnék kritikát kérni azoktól akik olvasták a történetet. Köszönöm előre is.


1.fejezet A minisztérium folyosója csendes és kihalt, csupán saját tűsarkújának kopogása ver visszhangot az épületben. Marlene épp egy jókora papírhalommal a kezében siet Mordon irodájába. Az aurorok élete túlságosan nyugodt lett mióta eltűnt minden idők legsötétebb varázslója a képből, így Marlene is csupán egy aktakukac szerepét tölti be, jelen pillanatban.
Apró termete ellenére mindig is a legjobb aurorok közé sorolták őt, mert ez sokszor az előnyére vált a harcok közben. Mindig is elhivatottan üldözte azokat, akik az ellenség táborát gyarapították, most azonban unalmasan telnek a napjai és ez kezdi őt az őrületbe kergetni lassacskán. Hamarosan megérkezik az iroda elé, majd kopogtatást nélkül benyit Mordonhoz. Ez már megszokás nála és talán ő az egyetlen, aki ezt megteheti.
- Meghoztam a jelentéseket, Alastor - lép be köszönés nélkül, mivel úgy is tudja, viszonzatlan lenne a gesztus.
- Még csak most? - kérdezi már megszokott recsegő hanggal.
- Maga is megcsinálhatta volna - szájal vissza egykori kiképzőjének, majd ekkor észreveszi, hogy Mordon nincs egyedül.
Az egyik fal tövében egy kanapé helyezkedik el, azon pedig egy körül-belül vele egykorú, meggyötört arcú, fiatal férfi ül és a lányt figyeli. Viszonozza a pillantást, majd magát kizökkentve az idősebb varázslóhoz fordul, kérdő tekintettel.
- Voltaképpen a legjobbkor jött McKinnon - váltott kissé barátságosabb hangra Mordon - Ha még nem ismerné az urat, ő itt Regulus Black. Igen érdekes és hasznos informátorunk, a sötét oldalról - magyarázza, mire a lány felkapja fejét a név hallatán.
- Te Sirius öccse vagy, igaz? - néz rá kérdőn, mire csupán egy bólintás a válasz, a férfitól. Marlene közelebb lép hozzá és a kezét nyújtja felé, melyet a másik fél rögtön el is fogad, miközben feláll a kanapéról - Marlene McKinnon, auror. Örvendek - mutatkozik be és nem habozik elidőzni arcvonásain. - Nos, ha már megismerkedtek, McKinnon, ez mind magára vár. A fiatalember igen készséges volt - mutat maga mellé az íróasztalán Mordon egy még nagyobb papírhalomra. Marlene elszörnyed a kupac láttán és felettesére pillant.
- Miért? Miért én? - kérdezi fájdalmasan.
- Mert a maga írását ki lehet olvasni - vágja rá, majd megereszt egy gúnyos félmosolyt a lány felé.
- A magáéhoz meg írásszakértőre van szükség - morogja, majd odasétál az asztalhoz és felmarkolja a köteget Ha egyszer ezeknek a végére érek - mutat a papírhalomra a kezében - én úgy megátkozom magát...- morgolódik Marlene, mire az érintett harsányan felnevet.
- Ahhoz nekem is lesz egy-két szavam, McKinnon.
Majd egy szemforgatást követően kifelé indul a helyiségből, de az ajtóból még visszatekint a fiatal férfira.
- Viszontlátásra Regulus - és bátorkodik megereszteni felé egy halovány mosolyt.
- Viszlát...Marlene.. - szól csendesen és szinte megbabonázva tekint a lány után. Lassan megérkezik egy másik irodába, ahol több íróasztal is helyet kapott. A legszélső felé sétál, majd egy határozott mozdulattal ledobja a papírköteget az asztalára és a székében hintázó férfihez szól.
- Ha nem veszed le a lábad az asztalomról, két másodpercen belül kirúgom alólad a széket - közli mindezt teljesen nyugodt hangnemben, mire csupán egy ördögi vigyort kap válaszul Siriustól.
- Azt azért megnézném - enged meg magának egy fölényes arckifejezést, ami nagyon nagy hiba volt. Ugyanis a következő pillanatban Marlene pálcát ránt és eltünteti a szék egyik lábát, mire a férfi a földre esik.
- Én szóltam - sétál el mellette, majd megjavítja a széket és elhessegeti onnan Siriust - Ne tarts fel, dolgom van!
- Most dühös vagy? - kérdezi miközben tapogatja sajgó hátsóját.
- Látod ezt itt? - mutat a papírhegyre - Mihamarabb végeznem kell ezekkel, hátha találok bennük valami hasznosat és nyakon csíphetünk egy-két szemétládát - a nő szemében elszántság tükröződik.
- Marlene - sóhajt fel - ha lenne is ilyen, Mordon akkor sem engedne téged, te is tudod.
A nő elkomorodik és nem válaszol, csupán fájdalmasan tekint Siriusra, majd a halomhoz lép és nekilát a munkához. Egyik jelentést írja a másik után és meglepődik,mennyire sokat tud ez fiatal férfi segíteni abban, hogy végre fény derüljön a rejtélyes halálesetekre. A ,bizonyítékok' rubrikáinak többségében az a szó szerepel, hogy ,,emlékek", ez pedig kisebb döbbenetet okoz nála.
Marlenet roppant módon furdalta a kíváncsiság mindezekkel kapcsolatban, hogy honnan tud ennyit, s hogy ott volt- e minden esetnél, ám mielőtt elindulhatott volna, hogy érdeklődjön, Dorcas Meadowes ront be az iroda ajtaján.
- Sirius, hát itt vagy! Indulunk! Az akció elkezdődött! - majd mindketten elrohantak egy szemvillanás alatt, Marlenenek még szólni sem volt ideje.
Egy rajtaütés, melyből újfent kihagyják őt és tudta, ez szándékosan történt így. Hála annak a szörnyűségnek, mely nem is olyan régen történt meg vele. Ő maga, pontosan emiatt akart szembeszállni a megmaradt halálfalók seregével, de Mordon ezt egyáltalán nem engedte, sőt azt mondta, ha megtudja, hogy engedély nélkül terepre megy, búcsút inthet a munkájának.
Egészen késő estig bent maradt és ugyan sokat dolgozott, még bőven jutott másnapra is a jelentésekből.
Be kell jelentkezned bejelentkezés (regisztrálás) a vélemény írásához.