efiction efiction
efiction efiction
efiction efiction efiction efiction
Cím: Ellentétek vonzásában Szerző: LilyZs
[Vélemények - 12] Nyomtató Fejezet vagy Történet
- Szöveg mérete +


9. fejezet

A tavaszi szünet első napján, szinte még haza sem értünk, anyám máris a kezembe nyomta a ruhát, hogy próbáljam fel, mivel két nap múlva tartjuk az eljegyzést és ha még alakítani kell rajta, akkor azt meg lehessen oldani. Értelemszerűen ez a ruhám is zöld volt, csupán fekete gyöngyök díszítették és természetesen földig ért. Mivel már a harmadik hónapban voltam, enyhén már látszódott a pocakomon a változás, de a ruha alatt ezt nem lehetett észre venni és ennek roppant módon örültem.
Amióta Regulus felvázolta a tervét, hogy elrejtsen az anyjáék elől, valahogy visszatért belém az élet és kevésbé voltam elkeseredve, ez pedig látszott rajtam. Anyám persze azt hitte, hogy az eljegyzés miatt vagyok ilyen jó kedvű, de mellé fogott. Pont hogy a parti miatt aggódok, most a legjobban, mivel Sirius is ott lesz és nagyon félek, hogy vajon mi fog ott történni. Két lehetőség van, vagy kitör a balhé, vagy én török össze lelkileg. Nem tudom és ez a bizonytalanság szinte megőrjít.

Elérkezett a nap, amitől annyira félek és ennek tetejébe, még anyámmal is összevesztem, mivel ő azt akarta, hogy legyen felkötve a hajam, én viszont leengedve szerettem volna viselni, s végül is én győztem, mondván, hogy ez az én napom, majd én eldöntöm. Azért úgy irigylem anyámat, mert neki ez a legnagyobb baja, hogy hogyan álljon a hajam.
Már egy órája teljes harci díszben állok és amint anyám is elkészül, már indulunk is, legnagyobb bánatomra hoppanálva, ami természetesen jól felkavarja a gyomromat, de még szerencse, hogy hoztam a bájitalból pár üveggel, így mikor senki nem figyel, gyorsan le is döntök egy fiolával és pár pillanat múlva már semmi bajom. A Black kúria ajtaja előtt állunk és várjuk, hogy kinyíljon az ajtó, ami pár pillanat múlva meg is történik. Nem más fogad minket, mint Walburga Black, extra csicsás, undorító pávatollas szerelésben.
- Emily, az est fénypontja! Igazán kitettél magadért kedvesem! - csacsogja műmosollyal, majd anyámhoz fordul és beszélgetni kezdenek, engem pedig Regulus vesz át és rögtön beljebb invitál, közben pedig sorba mutatja be a komplett rokonságot. Hát mit mondjak, vannak egy sárga tállal és még a felénél se járunk, de én már el is felejtettem az elejét, mivel roppant ideges vagyok. Majd mikor az utolsó rokont is bemutatta, Regulus fülébe súgom, hogy kezdjük már elölről a névsort, mert egyik név sem maradt meg bennem. Felnevetünk, de ekkor megpillantom Siriust, egy ajtófélfának támaszkodva, ahogy minket néz és látszik rajta, hogy már nem egészen józan.
A sírás kerülget, ahogy a szomorú szemeit nézem, legszívesebben a nyakába ugranék és addig csókolnám, míg lélegzek, de nem lehet. Regulus észreveszi, hogy komoly hangulat változás van nálam, így gyengéden megszorítja a vállamat, én pedig elveszem Siriusról a tekintetemet és a nappali másik végébe ülünk le beszélgetni, pontosabban próbál belém lelket önteni.

Kicsit később Mrs Black, figyelmet kér, majd odasúgja Regulusnak, hogy itt az idő, ő pedig megfogja remegő kezeimet és a nappali közepére sétálunk. Körülöttünk pedig minden szempár ránk szegeződik.
- Azt hiszem, én vagyok a legszerencsésebb ember a világon, hogy egy ilyen csodálatos, kedves és nem utolsó sorban okos lányt tudhatok magam mellett. Úgy érzem eljött az ideje, hogy még szorosabbá tegyem a kettőnk közötti köteléket - mondja mindezt a szemembe nézve Regulus, én pedig úgy reszketek, mint a nyárfa levél, majd féltérdre ereszkedik - Épp ezért teszem fel most a kérdést Emily de Beauvoir, hozzám jössz feleségül? - majd megcsókolja az egyik kezemet, mire én egy sóhajtás kíséretében felelek.
- Igen - ezután halványan elmosolyodik, rám kacsint, majd az ujjamra húz egy smaragdköves gyűrűt, szembe áll velem és gyengéden megcsókol, de csak éppen.
Mindenki tapsolni kezd, Regulus pedig felkér táncolni, én pedig csak a szemébe vagyok hajlandó nézni, mert tudom, ha most Sirius tekintetét látnám, elsírnám magam.
- Nem lesz semmi baj, ne aggódj! - súgja a számhoz közel.
- Tudom, de nagyon félek.
- Nem kell, majd én vigyázok rátok - viszont a könnyeim itt mégis utat törtek, hiába próbáltam visszatartani. Becsuktam a szemem, majd szorosan hozzábújtam és a vállára hajtottam a fejem. A zeneszám véget ért, mi pedig leültünk vissza a helyünkre, amint fogadtuk az összes gratulációt. Anyám a műkönnyeivel küzdött, Walburga pedig már az esküvőt tervezgette, de Regulus gyorsan leintette, amiért roppant hálás voltam. Ám ebben a pillanatban Sirius lépett oda az öccséhez, majd kezet nyújtott felé.
- Gratulálok öcskös, egy igazi főnyereménnyel lettél gazdagabb.
- Kösz bratyó, sokat jelentenek a szavaid.
- Nem bánod, ha egy tánc erejéig elrabolom leendő sógornőmet? - nézett rám, nekem pedig szörnyen rossz előérzetem támadt hirtelen.
- Nem, dehogy, menjetek csak - felelte Reg, majd Sirius a kezét nyújtotta felém és elvonultunk táncolni egy lassú zenére.

Ahogy egyik kezét a derekamra csúsztatta, hirtelen jólesően megborzongtam a érintésétől, a másik kezébe pedig a gyűrűs kacsómat fogta és szórakozottan nézegette rajta az ékszert, majd így szólt.
- Amit én vettem az sokkal szebb.
- Tessék? - néztem rá tágra nyílt szemekkel.
- Mondom az én gyűrűm sokkal szebb.
- Te...te vettél nekem? Mikor?
- A téli szünet után másnap. Akarod látni? - kérdezte, majd a fülemhez hajolt - Fent van a szobámban - ekkor becsuktam a szememet, mikor forró lehelete cirógatta a nyakamat - Gyere, megmutatom...
- Nem lehet...
- Miért nem? Talán nincs kedved nosztalgiázni velem?
- Sirius, kérlek!
- Kár, pedig azt hittem tetszik majd az ötletem a szajha vérednek - mondta lesajnálóan.
- Ne bánts! - kérleltem könnyes szemekkel.
- Miért csak neked lehet? Tudod, mennyire fáj hogy hazudtál? Még soha nem szerettem ennyire senkit, mint téged, de neked az öcsém kell!
- Hagyd abba... - mondtam elhaló hangon
- Boldog vagy?
- Nem.
- Ne hazudj!
- Könyörgök...
- Tudod mit? Nem érdekel, de az ajánlatom továbbra is áll, mármint, hogy a szobám az öcsémé mellett van, s mivel még itt lakom egy darabig, bármikor szívesen látlak az ágyamban, hátha nem lesz elég az amit Regulus nyújt neked - na eddig bírtam hallgatni, tovább nem, ekkor ellöktem magamtól és felpofoztam. Regulus szinte azonnal ott termett és elvonszolta onnan a bátyját. Walburga rögtön faggatni kezdett, hogy mi történt, de én nem válaszoltam és Merlinnek hála Regulus hamar visszaért, majd egészen a szobájából nyíló erkélyéig vitt levegőzni.
- Mi történt? - nézett rám aggódva.
- Olyan dolgokat mondott, amik fájtak. Regulus, ő már nem néz másnak, csak egy közönséges utcalánynak, nem szeret...
- De igen is szeret, csak neki is fáj - ölelt magához.
- Nem, ha szeretne, nem mondana ilyeneket. Így már nincs értelme a tervnek, nem kell...
- De igen Emi, ne add már fel!
- Én nem bírom tovább...
- Figyelj rám! - fogta a két kezébe az arcomat - Ezt nem akarom hallani, világos? Neked most elsősorban a babára kell figyelned, mert szüksége van rád, a tervet pedig véghez visszük és ha a bátyám beledöglik is, de meg fog hallgatni miután elrejtőztél! Ha mégsem, neked akkor is ép ésszel kell gondoskodni a gyermekedről!
Egy pillanatra elgondolkoztam, mert Regulusnak igaza volt, most a baba a legfontosabb. Hirtelen elszégyelltem magam, hiszen Regulus egy évvel fiatalabb tőlem, mégis tisztábban tud gondolkozni mint én.
- Jobban vagy?
- Igen, köszönöm. Regulus?
- Mondd.
- Szükségem van rád, most. Úgy...
- Biztos?
- Teljesen.
- Emi...
- A jegyesed vagyok, nem tagadhatod meg ezt tőlem - néztem rá fölényesen, mire a fejét csóválva elnevette magát és gyengéd csókok közepette lépdeltünk be a szobájába, az ágyáig.

Úgy egy órával később már visszafelé öltöztünk, egy gyors közös zuhanyzást követően és folyamatosan vigyorogtunk.
- Ha ezt nem hallották odalent, akkor semmit - nevetett.
- Ó, el is felejtettem, hogy majd száz ember lézeng a házban.
- Nem érdekel, én élveztem.
- Én is - mondtam őszintén.
- Igen, azt hallottam.
- Jól van na! Nem tehetek róla - vágtam sértődött arcot, mire kergetni kezdett és ahogy kirontottam az ajtón, elkapott és a falnak döntve mint az őrült csikizni kezdett, majd beleharapott a nyakamba, akár egy vámpír, én meg szinte visítva nevettem. Kegyelemért könyörögtem, mikor végre nagy nehezen megszánt és hagyott levegőhöz jutni.
- Gyere, menjünk vissza a néphez - javasolta, majd ahogy irányba fordultunk, egy gyilkos tekintetű Siriust láttunk magunk előtt, aki ha ölni tudna a nézésével, mi már alulról szagolnánk az ibolyát Regulusszal. Elindultunk felé, én pedig felöltöttem egy fölényes vigyort a képemre és úgy sétáltam el mellette, majd Reg újra táncba vitt és azon kezdtünk nevetni, hogy mindenki minket bámul.
- Te, ezek tuti mindent hallottak - súgom a fülébe.
- Irigykedjenek csak.
- Biztos hogy nem akarsz feleségül venni?
- Hát, ezek után meggondolom - kacsintott, én pedig szenvedélyesen megcsókoltam, majd felkapott és körbe pörgetett.
- Te, ilyet még egyszer ne csinálj!
- Basszus, ne haragudj!
- Nincs gond, de most innom kell egy bájitalt, mindjárt jövök - mondtam, majd kikaptam a táskámból egy fiolát és magamba öntöttem a tartalmát.

Regulusba nem voltam szerelmes és ő se belém, inkább amolyan lelki társak voltunk egymásnak, de még inkább barátok, ez pedig így volt jó. Mikor megkérdeztem tőle, hogy ha tehetné, kit választana feleségének, akár az iskolából, akár bárhonnan, azt mondta, hogy neki nem kell senki, mert ő sosem akart megnősülni, inkább marad agglegény élete végéig és minden héten felszedne egy másik nőt. Na ebben legalább hasonlít a bátyjára, s mikor ezt vele is közöltem, csak mosolygott.
A tavaszi szünet végéig Regulus nálunk volt és egy szobában aludtunk, mivel már eljegyeztek, anyám engedélyezte a dolgot, de kötelességének érezte, hogy kioktasson engem a védekezésről, én pedig nem akartam neki mondani, hogy ezzel már kicsit elkésett. Minden esetre az egész tavaszi szünetet arra áldoztuk Regulusszal, hogy összepakoljam a dolgaimat egy helyre, mivel ide már nem jövök vissza soha többet. Ezen kívül még a bájitalműhelyem kivitelezését is felvázoltam Regulusnak és mondta, hogy nem akadály, így megkértük Perselust, hogy olyan házat keressen, ahol egy ilyen helyiséget is ki lehet alakítani. Felajánlottam neki, hogy ha akar, dolgozhat nálam, ő pedig boldogan vállalta a dolgot, főleg mikor megemlítettem neki, hogy az üzleti részesedés hatvan százalékát ő kapja, azért mert ennyit segít nekem.
A napokban megkaptam anyámtól, az apám örökségének rám eső részét, így bőven volt pénzem, a házra, a műhelyre és az egész berendezésre, sőt még rengeteg marad is. Legalább a pénz miatt nem kell aggódnom, ha megszületik a gyermekem. Az utolsó napon a szünetből Perselus küldött egy levelet, miszerint meg van a ház és boldog voltam, mikor közölte, hogy Franciaországban van, vagy is jó messze innen és a kért bájital főzde is simán elfér benne.

Úton visszafelé a Roxfortba, Regulusszal ültünk egy kupéban, egymásba gabalyodva, csak hogy fenntartsuk a látszatot, miszerint mocskosul szerelmesek vagyunk egymásba. Persze ennek a fele sem volt igaz, valójában egy embert akartam távol tartani magamtól, mégpedig Sirius Blacket. Ám a tervem nem jött be, mert mikor épp Regulus ölében ültem, hátra vetett, nevető fejjel - mivel megint agyon csikizett - egy kopogtatás, majd torok köszörülés ütötte meg a fülünket, s mikor a hang irányába fordultam, hirtelen elkomorultam, mivel Sirius állt az ajtóban.
- Elnézést, nem akarok zavarni - mondta.
- Pedig épp azt csinálod. Mit akarsz? - kérdeztem fagyosan.
- Én, csak bocsánatot szeretnék kérni, Emi.
- Neked Emily és nem értem miért is kéne megbocsájtanom?
- Azért, amiket mondtam az estélyeteken.
- Ó, szóval most már nem vagyok se szajha, se ribanc? Azt hiszed, ennyitől elolvadok, hm? Egy szimpla ne haragudj ehhez édes kevés!
- Részeg voltam Emi...
- Emily! És ez nem kifogás, de egyébként is a részegek mindig őszinték, nem de? Amúgy van neked fogalmad arról, mennyire fájt mind az amit mondtál?
- Hé, Em, ne kiabálj, nyugodj meg! - szólt közbe Regulus.
- Nem, nem tudok! - mondtam dühösen, majd újra Siriushoz fordultam - Engem még soha senki nem bántott meg úgy, mint te a puszta szavaiddal! Tudod mit? Tedd a bocsánatkérésedet oda, ahova akarod, engem pedig felejts el, ha már eddig nem voltál képes arra, hogy felfogd, mit ... miért ... tettem... - és ekkor elsötétült előttem minden.
Be kell jelentkezned bejelentkezés (regisztrálás) a vélemény írásához.