efiction efiction
efiction efiction
efiction efiction efiction efiction
Cím: Ellentétek vonzásában Szerző: LilyZs
[Vélemények - 12] Nyomtató Fejezet vagy Történet
- Szöveg mérete +


6. fejezet A karácsonyi szünet második hetében végre írhattam Siriusnak, hogy jöhet, ő pedig rettentően örült neki, így három napra hozzánk is költözött. Az ominózus napon, tűkön ülve vártam őt a nappalink kandallójánál, hogy végre magamhoz ölelhessem. Amikor végre megjelent, vigyorogva ugrottam a nyakába, ő pedig felkapott és körbepörgetett, majd megcsókoltam. Anyám persze ezt a pillanatot választotta, hogy megjelenjen.
- Khm...Kértelek valamire Emily!
- Ne haragudj, anya - mondtam szemlesütve.
- Merlin hozott nálunk fiam, kérlek érezd magad otthon.
- Köszönöm a meghívást asszonyom - mondta Sirius, anya pedig csak mosolygott.
- Lányom, kérlek gondoskodj a vendégünk kényelméről.
- Gyere, megmutatom a szobádat - húztam magam után, majd az én szobám melletti vendég hálóba vezettem és magunkra csuktam az ajtót - Megfelel?
- Hát, szívesebben aludnék veled.
- Anya nem engedi és ne is próbálkozz, mert riasztó bűbájt rak az ajtómra, sőt amint azt hallhattad, a nagy szerelmes jelenetektől is meg kell kímélnünk őt. Ez a feltétele annak, hogy itt legyél.
- Édesanyád, nem gondol arra, hogy nem csak éjjel lehet rosszalkodni? - kérdezi huncut mosollyal és már olyan közel van hozzám, hogy akár meg is csókolhatna.
- Szerintem inkább nem hiszi, hogy meg merném tenni nappal is.
- Meg mernéd? - csókol bele a nyakamba.
- Hát nem is tudom... - sóhajtottam.
- Én nem kényszerítelek semmire, majd ha úgy érzed készen állsz rá, szólsz.
- Az az igazság, hogy félek kicsit.
- Mitől?
- Attól hogy fájni fog az első alkalommal, mert a franciaországi barátnőim, mind erről számoltak be, de jaj, basszus erről még beszélni is zavaró! - temettem a kezeim közé az arcomat, mert éreztem, hogy lángol - Most totál elpirultam, mi?
- Áh, dehogy, csak vörösebb vagy mint egy főtt rák - nevetett fel - Egyébként nem kell aggódnod, ha arra kerül a sor, úgy fogok rád vigyázni, mint egy porcelán babára - csókolt meg gyengéden - Nekem is érdekem, hogy jó legyen neked az első, mert akkor utána csak még jobban akarod majd.
- Na jó, most már elég legyen, tisztára kikészít ez a téma! Ne nevess már! Inkább gyere, körbevezetlek a házban.
- Remek, legalább felmérem a lehetséges helyszíneket - kacsintott.
- Sirius!
- Jó, befogtam - de csak vihogott tovább. Ebédnél anyám rendületlenül faggatta Siriust az életéről, s mivel én már előzőleg felkészítettem rá, hogy számítson vallatásra, így nem érte meglepetésként. Cseppet sem volt zavarban és ahogy észrevettem, feltett szándéka volt az ujjai köré csavarni anyámat.
A kínosabb dolgok ebéd után következtek, legalábbis számomra az volt.
- Nos, kedves fiam, meg kell mondjam, hogy elnyerted a szimpátiámat. Mivel aranyvérű vagy és nemes családból származol, fel kell tegyem a kérdést. Mik a terveid a lányommal? - na ennél a kérdésnél Sirius is megfagyott, nem csak én.
- Anya, még alig egy hónapja vagyunk együtt!
- Nem téged kérdeztelek Emily, de te is tudhatnád, hogy nálunk aranyvérűeknél mi a szokás. Minden korodbéli lánynak már van jegyese.
- Akkor is korai! - morogtam.
- Szóval fiam, hallgatlak.
- Én is ismerem a hagyományokat madame és szeretem is Emit. Ne sértődjön meg kérem, de én nem kényszeríteném őt semmire, előbb inkább megismerném.
- Ha szereted, akkor nincs akadálya, hogy eljegyezd. Vagy talán nem tartod tiszteletben az ősi hagyományokat? Csak szórakozol a lányommal?
- Eszem ágában sincs szórakozni vele, csupán időt szeretnék adni magunknak hogy megismerjük egymást teljesen.
- Hát jó, még szerencse hogy ismerem Walburgát, így készüljetek fel rá, hogy holnap este a szüleidet is meghívom vacsorára és megbeszéljük a dolgot - zárta le a témát anyám, majd magunkra hagyott, én pedig rögtön felvonszoltam Siriust az emeletre magammal. - Merlinre, ez de égő! Hogy lehet ilyen az anyám?
- Hidd el ez még nem is lenne baj, viszont az, hogy ismeri anyámat és beszélni fog velük, attól jobban félek.
- Ezt hogy érted?
- Az a helyzet, hogy engem azóta gyűlölnek otthon mióta griffendéles lettem és olyan barátaim vannak, akik a családom szerint nem méltóak a nevünkhöz. Értsd úgy hogy Remus és Peter félvér, James pedig vérárulónak számít, akárcsak én.
- Jaj, rosszat sejtek.
- Én is.
Minden esetre Sirius gyakorlatilag kicsomagolni sem akart, mert azt mondta, hogyha holnap az anyám kidobja innen legalább, nem kell keresgélnie a cuccait. Persze mondtam neki hogy ez hülyeség, de ő hajthatatlan volt. Másnap este remegő lábakkal vártam a szülei érkezését és egyre jobban ért bennem a gondolat, hogy ebből a beszélgetésből komoly bajok lehetnek, mivel én se akartam még elkötelezni magam, de ha már annyira muszáj, akkor tényleg Siriust választanám, ám úgy éreztem, hogy ez az álomkép egyre elérhetetlenebb lesz most már. Még az is megfordult a fejemben, hogy talán kár volt bemutatni anyámnak Siriust, de mivel már ismerem annyira, mire végzek az iskolával, úgyis talált volna nekem valami nyálas képű kérőt.
- Szép jó estét! - lépett be a szalonba Sirius apja, majd az anyja is.
- Gabrielle! - köszöntötte Walburga az anyámat, bájologva.
- Annyira örülök, hogy eljöttetek, kérlek hagy mutassam be a lányomat, Emily de Beauvoirt.
- Elragadó teremtés - csókolt kezet nekem Orion Black, engem meg a hideg rázott ettől a mesterkélt színjátéktól.
- Merci - feleltem, majd Siriusra pillantottam, akin látszott, hogy mindjárt elröhögi magát.
- Gyerekek, menjetek fel legyetek szívesek. Vacsoránál találkozunk - utasított anyám és nekünk ezt nem kellett kétszer mondani. Úgy húztuk el onnan a csíkot, mint ha hoppanáltunk volna. Bezárkóztunk a szobámba én azonnal elterültem az ágyamon, Sirius pedig a végébe ült le, de intettem neki, hogy jöjjön oda mellém.
- Én ezt nem akarom, mondd miért kell nekünk a hülye hagyományokat követni?
- Mrs Emily Black, milyen jól hangzik - nevetett fel.
- Ne kezd te is! Én nem így akarom, hanem önszántamból, egyszer, talán...
- Talán?
- Sirius, még alig egy hónapja járunk, oké, hogy ismered minden titkomat, ahogy valószínűleg én is a tieidet, legalábbis a nagy részét biztosan, de mi van akkor ha később kiderül, hogy nem is illünk össze? Vagy még rosszabb, mondjuk megcsalsz, mert nem fekszek le veled még egy ideig...
- Mondtam már Emi.
- Igen, tudom, de...
- Nincs de. Szeretlek és várok rád amíg kell. Egyébként én afelől jobban aggódok, hogy a szüleim lebeszélnek rólam és az öcsémnek dobnak oda.
- Regulusnak?
- Igen, hiszen ő mardekáros, akár csak te és nem egy hitvány semmirekellő, mint én. Ne értsd félre, de te túl jó partinak számítasz anyámék szemében, ahhoz, hogy csak úgy odadobjanak nekem. Mindig is Regulus volt a kedvenc, így neki nagyobb esélye van arra, hogy megkapjon téged. Egyébként meg nem láttad anyám arcát mikor rám nézett? Csoda hogy nem hányt le - mondta undorodva, mire én az arcába hajoltam.
- Tényleg szeretsz?
- Hiszen tudod, nem?
- De, csak olyan jó hallani.
- Je't aime - felelte, én pedig bezártam ajkaink közt a távolságot.
Ebben a szituációban, újra utat tört magának a szenvedély, a vágy, ám az időközben egyre hevesebbé váló csókcsatáinknak és simogatásoknak, Sirius vetett véget, hirtelen.
- Emi baba, itt álljunk meg - lihegte - mert van az a határ, amit ha átlépek, már nem bírok leállni.
- Oké, ne haragudj.
- Nem haragszom - mondta mosolyogva. Hamarosan szóltak, hogy a vacsora tálalva, így kéz a kézben csatlakoztunk anyámékhoz. Feltűnően csendben voltak, senki nem szólt egy szót sem, így végül én törtem meg a csendet.
- Nos, mi az ítélet? - néztem anyámra műmosollyal, közben pedig hallottam, ahogy Sirius köhögéssel próbálja álcázni, feltörő nevetését.
- Siriuson múlik minden - felelte anyám.
- Esetleg felvilágosítanál? - és éreztem, hogy kétértelmű mondatom után vörösödni kezdek.
- Hát legyen. Walburga, lennél olyan kedves?
- Hogyne! - mondta, majd felszegett fejjel fordult Sirius felé - fiam, szereted ezt a lányt?
- Igen.
- Remek. Minden bűnöd megbocsájtást nyerhet a szememben, ha ezentúl, hű leszel a családod nevéhez és lemondasz a véráruló csőcselék bandáról, követed az aranyvérűek nézeteit, így a lány keze a tied. Ellenkező esetben az öcséd nyeri el a lány kegyeit, remélem világos voltam?
Sirius kezében megállt az evőeszköz. Ő tudta, hogy ez lesz és nem válaszolt, hiszen gyakorlatilag választania kell a tekergők és köztem. Így hát a kínos csendet, ismét én törtem meg.
- Mrs Black, kérem, Siriusnak mennyi ideje van dönteni?
- Pontosan két hét, mivel Regulus akkor tölti a tizenhatot.
Ezek után néma csendben vacsoráztunk tovább. Bennem és ahogy észrevettem, Siriusban is forrt a düh, nekem konkrétan elment az étvágyam, így csak turkáltam az ételt, s még az sem érdekelt, hogy ezért anyám megrovó pillantásokat küld felém. Siriusszal egyszerre álltunk fel az asztaltól, illedelmesen megköszöntük a vacsorát és felmentünk a saját szobánkba.
Elmentem fürdeni, fogat mosni, majd törölközőbe csavartam magam és egy hirtelen ötlettől vezérelve, kitömtem az ágyamat, mint ha aludnék, majd mielőtt az anyám rászórja az ajtómra a riasztó bűbájt, gyorsan átsurrantam Sirius szobájába. Becsuktam majd be is zártam az ajtót és hangszigetelő bűbájjal vontam körbe a helyiséget, majd feltérdelve vártam az ágya végében, hogy kijöjjön a fürdőből. Eldöntöttem magamban, hogy két hét múlva Siriust elengedem, akár mennyire is fáj, hiszen nem várhatom el tőle, hogy válasszon a legjobb barátai és köztem, Remus is megmondta, hogy a tekergők az ő igazi családja. A másik döntésem pedig, hogy ha már úgy is csak két hetet tölthetünk együtt, akkor odaadom magam neki ma este, mert legalább az első élményem legyen azzal, akit szeretek. Igen, szeretem őt, ezért vagyok most a szobájában, hogy bebizonyítsam neki, mennyire.
Ebben a pillanatban kilép a fürdőből, szintén egy szál törölközőben és egy percre meglepődik, hogy ott talál engem az ágya végében térdelve, de aztán elmosolyodik és lassan odasétál hozzám, én pedig végig simítok fedetlen mellkasán, majd kicsit lehajol hozzám, hogy gyengéden megcsókoljon. Átfonom a karjaimat a nyaka körül és lassan araszolni kezdek hátrafelé, miközben őt is húzom magammal, de egy percre sem engedem el. Ujjaimat végig futtatom a hátán, melytől picit megborzong és ebből arra következtetek, hogy ez jól esik neki, ám ekkor eltol magától.
- Emi...- támasztja a homlokát az enyémhez.
- Akarom.
- Biztos?
-Igen - feleltem halkan, mire szélesen elmosolyodott, megcsókolt, majd lassan a nyakamra vándorolt az ajkaival, én pedig teljesen elengedtem magam és hagytam, hogy hatalmába kerítsen a vágy.
Az időérzékem teljesen elveszett, de nem is számított most semmi az életben, főként nem az idő. Mikor véget ért ez a csoda, zihálva néztem a szemébe és láttam, hogy az előbb valószínűleg ő is teljesen máshol járt, akár csak én, mert ugyanúgy kapkodja a levegőt és szélesen mosolyog. Fáradtan hajtja a fejét a nyakamba és gyengéden csókolgatja.
- Szeretlek - szólalok meg hirtelen, kissé rekedtes hangon.
- Én is szeretlek Emi! Gyönyörű vagy - feleli halkan.
- Köszönöm... Életem legszebb élménye volt.
- Tényleg?
- Igen, sosem hittem volna, hogy ez ennyire csodás dolog. Most már értem a lelkesedésedet - mondom mosolyogva.
- Örülök, ha így gondolod - felelte, majd gyengéd csókok áradatában aludtunk el, egymást ölelve.
Be kell jelentkezned bejelentkezés (regisztrálás) a vélemény írásához.