efiction efiction
efiction efiction
efiction efiction efiction efiction
Cím: Ellentétek vonzásában Szerző: LilyZs
[Vélemények - 12] Nyomtató Fejezet vagy Történet
- Szöveg mérete +


5. fejezet

Lassan elérkezik a karácsony és vele együtt a bál is. Engem még nem hívott el senki, de őszintén belegondolva, talán jobb is így. Remusszal azóta újra beszélő viszonyba vagyunk és többek közt első dolgom volt megosztani vele is illetve a többiekkel, animágus kilétemet. Merlinnek hála ez mosolyt csalt az arcára, de leszögeztem, hogy én attól még nem vagyok hajlandó velük menni minden teliholdkor. Ezen persze csak nevettek, mivel négyünk közül, az én állati alakom a legerősebb és simán elbírnék Remusszal, ha arról van szó, de nekem eszem ágában sincs vérfarkasként látni őt.
Siriusszal már lassan három hete találkozgatunk titokban, pár órára napi szinten. Ami az elején még jó bulinak tűnt, mert volt benne izgalom, hogy bujkálni kellett a többiek elől, ám az utóbbi napokban, egyre többször hozza fel a témát, miszerint most már nyíltan is kezelhetnénk a kapcsolatunkat, de én félek ettől, vagyis inkább Remus reakciójától, ezért még kértem egy kis időt, amit meg is kaptam, hiszen bármit megad nekem, mert imád és úgy érzem én is kezdem őt egyre jobban szeretni.

A téli szünet előtti utolsó tanítási napon, már egyik tanár sem adott házit, így örültem, hogy végre lazíthatok egy kicsit mielőtt hazautazom. Azonban órák után, a semmiből egy kéz nyúlt felém, majd berántott egy falikárpit mögé.
- Sirius, a frászt hoztad rám! - kaptam a szívemhez - Mit szeretnél?
- Eljössz velem a bálba? - kérdezte, milliméterekre a számtól.
- Te jó ég Sirius, most jut eszedbe? Van még nem egész két nap a bálig!
- Hol a probléma?
- Nincs ruhám...
- Akkor van két napod arra hogy vegyél.
- Még nem mondtam, hogy elmegyek veled.
- Kérlek!
- Nem győztél meg - néztem rá fölényes arccal, mire lekapott.

- Na? - kérdezte vigyorogva.
- Hát, még meggondolom - húztam az agyát tovább, erre ismét az ajkaimnak esett, majd haladt a nyakam irányába, én meg alig tudtam megszólalni - Jó... elmegyek veled - mondtam végül alig hallhatóan, mire felnevetett és ott hagyott. Aljas egy figura ez a Sirius Black, de pont ezt imádom benne, mert mellette megismertem egy olyan oldalamat is, amiről nem is tudtam hogy létezik. Annyira jó, hogy mellette önmagam lehetek, na nem mint ha Remusnál nem lettem volna az, de ő valahogy nem volt ennyire szemtelen és vad, viszont Sirius igen. Ami a legfurcsább számomra, hogy imádom, ahogy manipulál, mert az előbb is azt csinálta és meg kell hagyni, nagyon ért hozzá.

Mivel roppant módon szorított az idő, hogy találjak egy báli ruhát magamnak, ezért másnap szinte minden időmet Roxmortsban töltöttem, ruhák után keresgélve. Semmi kétség, tetszeni akartam neki, sőt le akartam nyűgözni őt, ezért megszámolni sem tudom, hány ruhát próbáltam már fel. Egy biztos, zöldet szerettem volna, mivel a szemem is olyan mint a smaragd, ezt Sirius is mondta már párszor és amúgy is szeretem ezt a színt.
Épp fejvesztve rontok ki az egyik üzletből, hogy rohanjak a másikba, mikor szembe jön velem a négy tekergő.
- Nocsak Emily, olyan vagy mint egy mérgezett patkány. Hova sietsz ennyire? - kérdezte Sirius vigyorogva.
- Menj a francba! - öltöttem rá a nyelvem.
- Ne rohanj már, gyere, meghívlak egy vajsörre - szemtelenkedett tovább.
- Ha annyira érdekel, épp egy barom miatt futkosok össze-vissza, úgyhogy bocs, de most nem érek rá - felelem végül majd szó szerint berontok egy másik üzletbe, de még hallom, ahogy Sirius rettentő jól mulat rajtam a hátam mögött.
Még pár órányi keresgélés után, végre találtam egyet, ami tökéletes volt minden szempontból, így gyorsan kifizettem, vettem még hozzá pár kiegészítőt, cipőt, majd visszasétáltam a kastélyba és kimerülten nyúltam el az ágyamon. Hiába, ez a vásárlás kemény dolog, de a fiúk ezt nem érthetik.

Elérkezett az ominózus karácsonyi bál estéje, így lázasan készülődtem a szobámban és csupán csak reméltem, hogy tetszeni fogok Siriusnak. Azt beszéltük meg, hogy az előcsarnokban találkozunk, így amint elkészültem, megnéztem magam a tükörben, majd kiléptem a kavargó tömegbe, hogy megkeressem őt. A rám szegeződő tekintetek, azt sugallták, hogy a ruha jó választás volt, ezért kicsit magabiztosabb lettem.
A megbeszélt helyünkön rögtön meg is láttam, aki ugyan háttal állt nekem, de tudtam hogy ő az, bárhol felismerném. Épp Lilyvel és Jamesszel beszélgetett, de ahogy a vörös hajú lány észre vett engem, rögtön jelezte Siriusnak, hogy forduljon meg. Hát mit mondhatnék, rendkívül jól esett ahogy láttam, hogy az álla szinte koppan a padlón és tágra nyílt szemekkel néz rám. Halvány mosollyal és felszegett fejjel indultam meg felé, közben pedig én is legeltettem rajta a szemeimet, mivel eszméletlenül jól nézett ki öltönyben.
- Észbontóan nézel ki, Em - nézett végig rajtam Sirius.
- Te sem panaszkodhatsz - feleltem, majd felemeli a kezét, hogy belekaroljak és a nagyterembe sétálunk.

- Tényleg, Remus tudja, hogy veled jöttem? - kérdezem, miután leültünk egy asztalhoz.
- Nem, de ő mondta, hogy úgy se akar jönni.
- Mi van, ha meggondolja magát?
- Nem értem miért aggódsz ezen, hiszen már rég szakított veled és szerintem azzal mész a bálba akivel akarsz.
- Igazad van, ne haragudj.
- Tudod mit? Gyere táncoljunk, hiszen szórakozni jöttünk vagy nem?
- De, mehetünk - mosolyogtam rá, majd megragadta a karomat és bepörgetett a táncparkettre.
Rengeteget táncoltunk, nevettünk, vagyis nagyon jól éreztük magunkat és meg kellett állapítanom, hogy nagyon jól táncol. Régen voltam már ennyire felszabadult és boldog, egy bálon, mivel itt nem kellett megjátszanom magam, idegen emberek előtt és azzal lehettem akit, most már bátran kimondom: szeretek.
Egy idő után jeleztem neki hogy magassarkúban az élet nem túl rózsás hosszú távon és vette a lapot, majd elmentünk leülni kicsit. Viszont annyira nevettetett, hogy inni se bírtam, pedig úgy ki voltam száradva, hogy vattát is bírtam volna köpni szerintem. Aztán nagy nehezen végre levegőhöz jutottam, majd felkaptam az első poharat ami a kezem ügyébe akadt és az utolsó cseppig kiittam a tartalmát, azután a következőét is, s mint utólag kiderült pezsgő volt mindkettőben.
Pihenésképpen, hátra hajtottam a fejemet a szék támláján és a falnak támasztottam, majd behunytam a szemem, úgy mosolyogtam. Egyszerre az ujjait éreztem ahogy a nyakamat cirógatják és rendkívül jól esett.
- Emi?
- Hm?
- Én szeretném ha mi ketten...
- Sirius, tudod, hogy mi erről a véleményem.
- Igen, de én nem bírom, érted? Nem tudok csak lopott csókokon élni, nekem több kell. Szeretnék végig vonulni veled az egész Roxfort előtt, hogy mindenki lássa, te vagy a barátnőm és akkor csókolhassalak meg amikor akarlak. Hidd el Remus túl fogja élni...
- Kérj fel!
- Mi?
- Táncolni! Rajta, kérj fel!
- Lassúzni akarsz?
- Baj?
- Nem, dehogy - vigyorgott, majd ismét a parketten találtuk magunkat.
Karjaimat átfontam a nyaka körül,ő pedig nem mulasztott el végig simítani a karomon, a vállamon, majd az oldalamon is, végül szorosan magához ölelt. Homlokomat az övének támasztottam, s mivel a testünk szorosan egymáshoz simult, éreztem a heves szívdobogását, habár meglehet, hogy az enyém sem volt lassabb. A szám végénél, lassan birtokba vettem csókra éhes ajkait és óvatosan ízlelgettem őket, szinte játszottam velük. Aztán elmosolyodtam, mert tudtam, hogy ő ekkor már rég két fokozattal feljebb kapcsolt volna, én viszont nem tettem, mert élvezettel figyeltem ahogy lassan majd meg őrül.
Majd mikor megszakítottam a csókot, ő rögtön kapott az alkalmon és egy üres folyosóra vezetett, majd a falhoz szorított, egyik kezével a fejem mellett támaszkodott, másikat pedig zsebre dugta és cseppet dühös arckifejezéssel így szólt.
- Jót szórakozol rajtam?
- Én nem szórakozok. Szerinted ha így lenne, megcsókoltalak volna ott, mindenki előtt?
- Akkor?
- Gondolkoztam, Sirius, mert igazad van.
- Ez azt jelenti hogy...
- Igen - feleltem, mosolyogva és beharaptam az alsó ajkamat, majd pár pillanat múlva újra heves csókcsatába kezdtünk. Egyik kezemmel a hátát simogattam, a másikkal pedig beletúrtam, vállig érő fekete hajába. Ajkai lassan a nyakamra vándoroltak, majd haladt egyre lejjebb, a dekoltázsom irányába, amíg a ruha engedte. Elégedett sóhajok hagyták el a számat, ekkor azonban felnézett rám fátyolos tekintettel, majd az ajkai újra megtalálták az enyémet és ismét szenvedélyes csókolódzásba kezdtünk. Egyik kezével felhajtotta a ruhámat és alatta kezdett vándorolni, de mikor a combom belső része felé haladt, hirtelen észhez tértem, azonnal ellöktem a kezét.
- Én ezt még nem..., én még nem voltam....
- Oké, értem. Ne haragudj - felelte, majd homlokon csókolt.
- Semmi baj.

Lassan, kézen fogva elindultunk a klubhelyiségem felé, de útközben egy részeg Remusszal futottunk össze. Éreztem hogy ebből baj lesz.
- Na nézzenek oda, Emily drága! Csak nem feltett szándékod végig menni a tekergők összes tagján? - köpte a szavakat Remus.
- Hé, hé, vegyél vissza Holdsáp! - ugrik neki Sirius.
- Szép kis barát vagy te Tapmancs! Jellemző, amint felszabadul egy friss hús, te már is megkörnyékezed!
- Ezt ne itt beszéljük meg.
- Jó, menjünk ki! - felelte Remus, majd mindketten elindultak a parkba, én pedig utánuk mentem, habár ez igen nehéznek bizonyult, mivel az amúgy is sajgó lábaim és a magassarkú, nehezítették a haladást.
- Várj, ne menj! - kiáltok Sirius után, aki egy pillanatra visszafordul.
- Nem lesz baj, kicsim, csak beszélgetünk - mondta, majd ott hagyott.
Engem, viszont nem olyan fából faragtak, hogy csak úgy annyiban hagyjam a dolgot, ezért levettem a cipőmet, majd utánuk mentem, de mivel odakint nagyon hideg volt, így egy bokorban gyorsan átváltoztam állati alakomba, ami több szempontból is előnyös volt, mivel a bundám színe fekete, így észrevétlen tudtam maradni, valamint a szaglásom is kifinomultabb volt, ezért könnyedén rájuk találtam. Hallótávolságon belül voltam, egy fa tövében megbújva és hegyeztem a füleimet.

- ... és mi lesz vele? Őt is megkapod, aztán eldobod Tapmancs? Mindegyikkel ezt csináltad!
- Nem, mert Emit szeretem, úgy mint eddig még soha senkit!
- Ó, hát persze, tudod is te milyen szeretni valakit.
- Holdsáp, ezt most fejezd be!
- Se a családod nem szeretett téged, se senki más, csak mi hárman, akik a barátaid vagyunk. Egyedül mi álltunk melletted, testvérként szerettünk és te hátba támadtál!
- Dobtad Emit, mi a francról beszélsz?
- De még szeretem, neked ő pedig csak egy eszköz! Nem fogom hagyni, hogy kihasználd és összetörd!
- Hidd el, hogy vele soha nem tudnék ilyet tenni, Holdsáp!
- Ezt sajnos nem tudom elhinni, mivel ismerlek milyen vagy. Nézd, én szakítottam vele, mert pontosan egy olyan szörnyetegtől retteg, mint amilyen én is vagyok, ha úgy tetszik, megmentettem magamtól. Te is szörnyeteg vagy Tapmancs! Minden nő rémálma, mert csak kihasználod mindegyiket, aztán meg eldobod őket, mint egy rongyot és Emilyvel is ugyanezt fogod csinálni. Megfekteted, eldobod, majd pedig leszarod, hogy ő szépen lassan meghal belülről!
Na eddig bírtam hallgatni, őket, tovább nem, majd állati alakomban lassan közéjük sétáltam és úgy tűnt épp időben, mivel mind a kettőjük kezében ott volt a pálca. Amint vicsorogni kezdtem rájuk, lassan leeresztették a kezüket, majd eltették a pálcájukat s ekkor visszaváltoztam.
- Emi, miért jöttél ki?
- Na, most volt elég, fiúk! Hogy lehettek ekkora idióták, hogy pálcát rántotok egymásra? Merlin szerelmére, a legjobb barátok vagytok!
- Már nem Emi... - szólt közbe Remus.
- De igen. Ha valaki itt hibás az én vagyok, úgyhogy mind a kettőtöknek mondom, hagyjátok abba ezt a marhaságot és inkább rajtam töltsétek ki ha problémátok van, mert nem fogom hagyni, hogy miattam balhézzatok! - mondtam dühösen, majd ott hagytam őket és elmentem a szobámba, mert elegem volt.

Másnap indulásra készen álltam a Roxfort expresszre várva, mivel ugye megígértem anyámnak, hogy a szünetre haza megyek. Nem sokkal később, már egy kupéban ültem a tekergőkkel, ahol elég fagyos volt a hangulat. Remus és én az ablaknál ültünk egymással szemben, mellette James, majd Peter. Az én oldalamon természetesen Sirius ült, szorosan hozzám bújva. Mikor a szerelvény végre elindult, Siriusra néztem, majd így szóltam.
- Felfogtad, hogy most találkozol anyámmal?
- Ó, hogyne! Reméltem, hogy bemutatsz neki.
- Mi van ha nem leszel szimpatikus neki? Eléggé válogatós...
- Kizárt, engem mindenki imád - mondta ezt úgy, hogy közben Remusra nézett, erre én oldalba vágtam.
- Jaj, a francba! - csattantam fel hirtelen, amit Sirius nem tudott mire vélni, majd kikotortam egy tükröt a ládámból és a mellettem ülő kezébe nyomtam - Tartsd légyszi!
- Te most akarsz szépítkezni?
- Nem, de a hajam nem állhat így, ha anya meglátja, kiátkoz a házból!
- Jaj, kis anyuci kedvence! - gúnyolódott velem Sirius, én pedig csak ráöltöttem a nyelvem és röpke fél óra alatt el is készültem.

Sirius egy idő után el kezdett nevetni, csak úgy hirtelen, én meg azt gondoltam, hogy elgurulhatott a pirulája, vagy valami, de tévedtem.
- Tudod, mi jutott eszembe? - kérdezi.
- Fogalmam sincs.
- A nevem Emily - utánozta a hangomat - imádtam, mikor mondtad.
- Te jó ég, az akkor volt, mikor még a Roxfortba jöttem, azóta eltelt fél év, el sem hiszem! Mint ha csak tegnap lett volna - Fiúk, valljátok be őszintén, hogy nem gondoltátok volna akkor még, hogy ilyen jóban leszünk.
- Én tudtam - vágta rá Sirius.
- Én is - felelte James.
- Én is - Peter.
- Én is - ez pedig döbbenetemre Remus volt,.
- Ó, akkor csak én vagyok ilyen pesszimista? - kérdeztem, mire mindenki felnevetett. Az út további részén már mindenki beszállt a beszélgetésbe, így könnyebb szívvel válok el tőlük a szünet idejére, hiszen, legalább karácsonykor legyen béke, nemde?

A vonat megállt, mi pedig leszálltunk. Anyámat rögtön kiszúrtam a tömegben, majd mutattam Siriusnak, hogy ő az. Miután elbúcsúztunk a többiektől, felöltötte legmegnyerőbb mosolyát és kéz a kézben sétáltunk oda hozzá. Megöleltem anyámat, majd bemutattam őket egymásnak.
- Anya, ő itt a barátom, Sirius Black. Sirius, ő itt az édesanyám, Gabrielle de Beauvoir.
- Bonjour madame - csókolt kezet anyámnak - Shrine délicieuse! ( Kegyed elragadó!) - erre én kikerekedett szemekkel bámultam rá.
- Quel genre! ( Milyen kedves!) - mosolygott anya.
Sirius rám kacsintott, én meg csak hápogtam - Ez tud franciául? - tettem fel a kérdést magamban, de itt már tudtam, ezzel megnyerte anyámat, mivel köztudott, hogy minden előkelő család, tanult franciául.
- Mennem kell Emi, a szünetben majd írok.
- Várni fogom - mondtam, majd egy rövid, búcsú csók után biccentett anyámnak és eltűnt a tömegben.
- Kedves fiú.
- Szóval megfelel az elvárásaidnak?
- Első benyomásra igen. Elhívhatod öt a szünetben pár napra hozzánk, szívesen megismerném azt aki elcsavarta a lányom fejét és ennyire intelligens.
- Tényleg?
- Igen Emily, de a szabályokat tudod.
- Persze, tudom. Az ágyamban nem alhat...
- Úgy van.
- Anya?
- Hm?
- Merci.
Be kell jelentkezned bejelentkezés (regisztrálás) a vélemény írásához.