efiction efiction
efiction efiction
efiction efiction efiction efiction
Cím: Ellentétek vonzásában Szerző: LilyZs
[Vélemények - 12] Nyomtató Fejezet vagy Történet
- Szöveg mérete +


20. fejezet

Emily de Beauvoir

A kicsi lányom, lassan felépült, újra nevetgélt és én végtelenül hálás voltam az apjának ezért, na meg persze Jamesnek és Perselusnak is, aki hamarosan elhagyhatja a gyengélkedőt. Természetesen azonnal írtam Amelienek, aki amint tehette idejött, hogy Perselusszal legyen. Szegény nagyon megrémült mindnyájunk miatt, de mikor látta, hogy Perselus is már sokkal jobban van, megnyugodott.
A tanév utolsó napja van, vagyis az évzáró ünnepély és kivételesen a mardekár asztalánál ülök, mert ma megtudjuk, ki nyeri a házkupát. Végül Dumbledore elmondja, hogy idén a legkiemelkedőbb teljesítményt az én házambeli diákok nyújtották és hogy ötszázhatvankét ponttal mi nyertük a házkupát. Mondanom sem kell, a diákjaim egyesével zártak ölelésbe engem, persze vigyázva, én pedig rettentően büszke voltam mindenkire.
- Miss de Beauvoir professzor, mint tudjátok, jövőre már nem tanít titeket, mindazonáltal, mindig szívesen látjuk őt bármikor itt az iskola falai között, hiszen egy kiemelkedő színfoltja volt a Roxfort számára, nem csak tanárként, de diákként is - mondta végül az igazgató, én pedig a könnyeimmel küzdve zártam őt szoros ölelésbe, majd a tanári kar összes tagját.
- Nagyon örülök, hogy megismerhettem és nem csak a tanára, de a kollégája is lehettem, Emily - ölel át Minerva - Büszke lehet magára, hiszen ezt a csirkefogó Siriust egyedül önnek sikerült megzaboláznia és nem utolsó sorban elérte, hogy végre békében legyenek Mr Pitonnal. Nem mondom, szép teljesítmény - mosolyodik el - Engedje meg, hogy nagyon sok boldogságot, békés, hosszú életet kívánjak önnek és becses családjának. Hiányozni fog - És elsírja magát, mikor magához ölel, aztán én is.
- Minerva, ne búcsúzkodjon, inkább készüljön a lagzira! - jön oda Sirius és a képébe vigyorog - Úgy meg fogom kegyedet táncoltatni, hogy kigyullad a lábai nyomán a talaj!
- Sirius, maga mindig értett hozzá, hogyan törjön meg egy meghitt pillanatot.
- Ettől vagyok népszerű! - feleli Sirius, így most már mind a hárman nevetni kezdünk.

Danielle, Sirius és én éppen hazafelé tartunk, a roxmortsi otthonunkba, ami alatt a bájital műhelyünk már nyitva van és most Damocles irányítja az üzletet, mi pedig élvezzük a nyári szünetet. Perselust felvették a helyemre tanárnak a Roxfortba és én tudtam, hogy ő az egyetlen, aki legalább olyan szenvedéllyel, átéléssel fogja oktatni a tárgyat, mint én.
Sirius első dolga az volt, hogy egy hétre elvigyen engem és Daniellet a tengerpartra nyaralni, aminek rettenetesen örültem, főleg a lányom. A bajom csupán a fürdőruhával volt, hiszen hat hónapos terhesen azért már elég látványos pocival rendelkezek, ám Sirius csendre intett és ragaszkodott ahhoz, hogy bikinit vegyek fel, amit vonakodva ugyan, de megtettem az ő kedvéért.
Mikor már a tengerparton voltunk, rájöttem mire megy ki a játék, vagyis hogy miért is kell nekem kétrészes fürdőruhában virítani, hiszen így nem akadályozza semmi abban, hogy puszilgassa, simogassa a pocimat. Annyira jó volt látni, hogy máris mennyire szereti Geraldinet, hiszen most is hozzá beszél. Belegondoltam, hogy vajon mi lett volna, ha együtt maraduk régen és együtt bujdosunk - Vajon Daniellet is így várta volna? Vajon képes lett volna felnőni a feladathoz hamarabb, ha akkor megtudja, hogy apa lesz? - Ezekre a gondolatokra, hogy mi lett volna ha, eleredtek a könnyeim. S mikor ezt Sirius észrevette, aggódva kérdezte, hogy mi a bajom, én pedig csak annyit válaszoltam: ,,Boldog vagyok!"

Június végén végre megtartottuk az esküvőt, amire meghívtunk minden tanár kollégát, ismerőst és barátot is. Tudom szemétség, de olyan széles vigyorral a képemen néztem Rosmertára - mivel
a Három Seprűben tartottuk meg a lagzi részét - hogy az már esküszöm fájt, de nem érdekelt mert az a mocsok, most majd meg pukkadt mérgében. Nőiesen ráöltöttem a nyelvemet, majd megszántam a csókra vágyakozó férjemet és magamhoz húztam, aztán elneveti magát, hogy én nem vagyok normális, mert Rosmerta már rég nincs a képben, én pedig csak simán vállat vonok és elrángatom táncolni.

***

Szeptember elseje van, Danielle iskolakezdésének a napja és mivel itt van a Roxfort egy köpésre, az apjával gyakorlatilag elég ha csak átsétálnak és simán beérnek a beosztási ceremóniára. Amelie addig itt marad velem amíg Sirius vissza nem ér az iskolából, mivel Geraldine, a második lányom, bármelyik pillanatban megszülethet.
Miután apa és lánya elindultak, én leülök Amelievel trécselni, többnyire csajos dolgokról, habár vele szinte bármiről tudok beszélgetni, hiszen olyan nekem, mint ha a húgom lenne, így repesek is az örömtől, mikor elújságolja, hogy Perselus végre megkérte a kezét és ők is ide költöznek Roxmortsba hasonló okokból, mint mi. Annyira örülök, hiszen így aztán végképp nem leszek egyedül.
Két óra múlva Sirius hazaér és látom az arcán, ahogy megkönnyebbül, mikor látja, hogy még otthon vagyok. Elmondta, hogy Danielle a mardekárba került és ennek nagyon örültem, hiszen a tulajdon keresztapja lesz az ő házvezetője is, így biztosan vigyázni fog rá.
Amelie hazament, én pedig már a zuhany alól jövök ki éppen, mikor az én drága férjecském átölel és szerelmes csókot váltunk. A meghitt pillanatot egy még meghittebb fogja követni, hamarosan, mivel az én drága Geraldinem, ezt a percet választja, hogy jelezze, meg akar születni. A fájdalomtól a hasamhoz kapok és a férjem vállára hajtom a fejem.
- Menni kell? - kérdezi aggódva, mire bólintok, ő pedig előszedi, az összekészített bőröndöt, míg én magamra küzdök, egy kényelmes nyári ruhát.
Két pillanat múlva, már a Szt Mungó folyosóján ülünk, és gyógyítóra várunk éppen. Hátra dőlök a széken, fejemet a falnak támasztom és nevetni kezdek. Sirius értetlenül néz rám, talán azt hiszi megbolondultam, pedig nem, csupán rajta nevetek, ahogy a pániktól mindjárt összecsuklik, de egy szót se szól, csak idegesen toporog a lábával. Ekkor újabb fájdalom hasít belém és a férjem nyakába bújva várom, hogy elmúljon az érzés, de egyikünk sem szólal meg.
Végre megérkezik a várva várt gyógyító és egy ápoló, aki már kísér is egy szobába, majd felfekszek az ágyra, majd megkezdődik a nyolc órán át tartó szenvedés.

Sirius Black

Azt mondták, nyugodjak meg, üljek kint és várjak. Hát kösz szépen, a feleségemnek fájdalmai vannak, én meg maradjak nyugton. Én mondom, lehetetlen. Csak járkálok fel-alá, rovom a köröket, egyik kávét iszom, a máik után, de az idő nem akar telni. Ám nemsokára megpillantom az egyik ápolót, aki Emivel ment be a kórterembe. Oda jön hozzám, közli velem, hogy menjek a pihenőszobába és aludjak, mert ez még el fog tartani egy darabig. Hát nem szépítem, simán elküldtem a francba, hogy mégis hogy lehet ilyen idióta - Még hogy aludni! Mégis, hogy tudnék ilyenkor aludni? - háborogtam, majdnem, hogy röhögve, mire azt mondta az ápoló, idézem: Uram, ha megszületik a gyermeke, ébresztőóraként fogom a füléhez dugni a síró babát.
Kérdem én, hát ember az ilyen? Ja beteg ember - erről pedig eszembe jut, hogy Emi anyja, Gabrielle is itt van a Mungóban, csak ő ugyebár három emelettel feljebb, a zárt osztályon. Ezért gyorsan jelzem az ápolónak, hogy hol leszek, ha netán történne valami, megtaláljon, mire bólint, én meg elindulok a pszichiátriára.

Csak csukott ajtón keresztül, egy kis ablakon át látom az anyósomat, ahogy le van szíjazva az ágyhoz és nyitott szemmel magában beszél. Meg kell mondjam, nem csak szánalmas látvány, de ijesztő is és a tudat, hogy közöm van ahhoz, hogy ez az egykor, arrogáns, arisztokratikus vonásokkal rendelkező, erős, francia nő most itt fekszik és teljesen magán kívül van, elgondolkodtat egy pillanatra - Valóban így megviselte őt a tudat, hogy annyira szerettem a lányát, hogy akaratom ellenére teherbe ejtettem? Persze ezt egy percig se bánom, sőt, szerintem életem egyik legjobb húzása volt, a szó minden értelmében, hiszen Danielle, tökéletes és az az éjszaka Emivel, mikor először adta oda magát nekem, az volt talán életem legjobb élménye, hiszem ő volt eddig az egyetlen nő az életemben, akit szerelemmel szerettem és imádok, mind a mai napig. Erről azonban rögtön eszembe jut, hogy imádatom tárgya épp átéli a kínok kínját odalent, így gyorsan visszasietek a kórterem elé, de a jelek szerint, semmi változás.
Négy óra múlva végül elnyom az álom, a folyosó extra kényelmetlen székében. Hiába, a semmittevés és a rengeteg idegeskedés, kifárasztja az embert. Ám egyszer csak arra ébredek, hogy rázzák a vállamat. Már majdnem emelem a kezem, hogy szájba vágjam az illetőt, de az megelőz egy mondattal, így meggondolom magam.
- Uram, ha minden igaz, perceken belül megszületik a gyermeke és gondoltam szólok - mondta, majd elviharzott vissza a szobába.
Na, ha eddig nem evett meg a fene, akkor majd most fog. Ám nem kellett sokat várnom, mert az ajtó nyílik és kilép rajta a gyógyító, majd közli velem, hogy bemehetek. Én kissé bátortalanul lépem át a küszöböt, majd mikor meglátom Emit, ahogy a pici lányunkat tartja a kezében és rám mosolyog - Hogy képes még ilyenkor is mosolyogni, ennyi kínlódás után? Kutya legyek ha ezt megértem valaha. Őőő, vagyis...mindegy - én is megenyhülök és odasietek hozzájuk.
- Na mi van nagyfiú? Beijedtél? - kérdezi gonoszan Emi.
- Mi? Ja, nem, csak...annyira szép - bámulom az apró csomagot a kezében.
- Hát akkor mire vársz? Tessék, a tied is - nyomja a kezembe, Geraldinet, én meg moccanni sem merek - Ne félj már, nem harap - mondja és kinevet.
- Tudom, csak olyan pici és nem akarom, összetörni...
- Ó, ez jó tudni! Ha a híres Sirius Black szemtelenkedik, csak nyomj a kezébe egy csecsemőt és rögtön meghunyászkodik.
- Nagyon vicces. És én még hogy aggódtam érted odakint.
- Tudom, szívem, hallottam hírét - mondja, majd összenéz az ápolóval nevetve.
- Emi, a lányunk szeme olyan smaragdzöld, mint a tied.
- Tényleg?
- Igen, nézd meg.
- Jaj, remélem, hogy ő nem a te természetedet örökölte!
- Mi bajod vele? Szerintem tök rendes, kedves és megértő figura vagyok - felelem fa pofával majd Geraldinehoz kezdek beszélni - Ne is foglalkozz anyáddal, jól megleszünk mi igaz?
- Szeretlek - mondja hirtelen és látom, hogy most kezdenek kiütközni rajta, a fáradtság jelei
- Én is szeretlek - válaszolom, majd homlokon csókolom - Pihenj nyugodtan, én még kicsit maradok, de holnap, vagyis ma délután feltétlen visszajövök amint vége az óráknak.
- Várni fogunk.

***
Emily Black

- Nagyon csinos vagy, Danielle! - néztem a lányomra, aki épp randira készül, habár az apja ezt még nem tudja, de az majd az én dolgom lesz.
A fiú elvileg tízre jön érte, Danielle, már nyolc óra óta készülődik, de hiába, egy tizenöt éves tinilány már csak ilyen. A férjem, pedig elvitte Geraldinet Jamesékhez, mert hogy ő és Lily lettek a másik lányunk keresztszülei, így van, hogy egy-két napot náluk tölt. Lilyék szeretnének, még egy kislányt is Harry mellé, de egyenlőre Geraldinenel pótolják ezt a hiányt.

- Hahó, hölgyeim! Megjöttem! - hallom meg Sirius hangját.
- Itt vagyunk az emeleten, mindjárt megyünk! - kiáltottam vissza, majd pár perc múlva lerobogtunk hozzá.
- Hű, de csinos itt valaki! Készülsz valahová, Danielle?
- Igen, randim lesz.
- Mid lesz? - kérdezi Sirius, cseppet nyávogósra sikerült hangon.
- Randija lesz drágám, úgyhogy vágj hozzá jobb képet.
- De Emily!
- A fiú hamarosan megérkezik, nem ajánlom, hogy holmi szentbeszéddel leégesd a lányunkat! Remélem érthető voltam!
- Ezt nem hiszem el! - akadt ki teljesen, de ekkor kopogtattak.
- Danielle, ez neked szól, menj és engedd be. Te meg Sirius Black meg se szólalhatsz! - böktem a mellkasára.

- Anya, apa, bemutatom a barátomat, Cedric Diggoryt. Cedric, a szüleimet már ismered.
- Nagyon örvendek Black professzor. Professzor asszony - nyújtja Siriusnak a jobbját és kezet fognak, én pedig kézcsókot kapok.
- Jaj, Cedric! Már nem vagyok a tanárod - nevettem rá kedvesen
- Számomra ön mindig az marad, tanárnő.
- Kedves tőled. Kérlek, ha nem siettek nagyon, egy teát esetleg készíthetek?
- Megköszönném - feleli kedvesen.
- Akkor csüccs, a nappaliba, Sirius, te gyere és segíts nekem.
- Emi...
- Befelé! - csattantam fel és hallottam, ahogy Danielle kuncog, majd becsuktam magunk mögött a konyhaajtót - Ide figyelj Black professzor! Ha megtudom, hogy rászállsz az iskolában Cedricre, soha többé nem alszol velem egy ágyban.
- De nézz már rá, ez egy talpig nyálgép! Téged is levett a lábadról egyetlen mondattal!
- Csak udvarias volt, de szólok előre ha most visszamegyünk és teszem azt éppen Daniellet ölelgeti, ne rendezz jelenetet.
- Jó, meg se szólalok, de sokba fog ez neked kerülni!
- A lányom boldogságáért vállalom - öltöm rá a nyelvem, majd a tálcával a kezemben, megindulok kifelé, de a nappali előtt megtorpanok és Siriust is visszarugdosva indulok vissza a konyhába. Hát nem tévedtem túl sokat, csupán annyit, hogy nem csak ölelgette a lányomat, de éppen csókolózott vele.

- Jaj, olyan édesek voltak! - olvadozok magamban
- Emi, ez így nem lesz jó. Ma még csak megcsókolja, holnap meg már...
- Ne magadból indulj ki! - mordultam rá.
- De Emi...
- Belehalnál, ha egy kicsit bíznál a lányodban? Nem buta, tud vigyázni magára. Mellesleg már is szimpatikus nekem a fiú, mivel ő legalább elviszi randizni a lányomat, nem úgy mint te engem.
- Mi?
- Csak a bálba voltál képes elhívni engem, de egy tisztességes randira soha - mondom duzzogva.
- Te most azt akarod, hogy randevúra hívjalak, egy házasság és két gyerek után?
- Igen, azt! Ömlengős, csöpögős, nyálas randit akarok!
- Ezt akarod? Hát jó, Mrs Black, megkapod!
- Tényleg? - ragyogtam fel hirtelen, mert nem gondoltam, hogy megteszi.
- Rajtam ne múljon. Akkor tizenegykor találkozzunk a bűvöskert kapujánál.
Itt pedig felnevettem, de úgy hogy még a könnyem is kicsordult. Danielléknek mondtam, hogy a tea most lett kész és a konyhában van, szolgálják ki magukat, mert nekünk dolgunk van, közben pedig nevettem folyamatosan. Miután a gyerekek elmentek, ténylegesen készülődni kezdtünk, én a hálónkban, Sirius pedig az egyik vendégszobában. Ő előbb elkészült mint én és hallottam, ahogy az előszoba ajtón át távozik.
Mivel nyár volt, bátorkodtam felvenni, egy fehér, virágos mintájú rövidebb nyári ruhát és egy fehér magassarkú szandált. Hosszú hajamat egy oldalra fontam, lazán, majd kisminkeltem magam és miután kedvenc parfümömből is fújtam egy keveset magamra, majd elindultam.
Elegánsan negyed órás késéssel érkeztem meg, s a férjem, a megbeszélt helyen várt rám, egy szál vörös rózsával a kezében Esküszöm hatalmába kerített az igazi első randi érzése és egészen a végéig nem engedett. A virágot puszi nélkül adta át, majd egymás mellett sétálva elindultunk, a jelek szerint, a tópart felé és beszélgettünk. Imádtam, hogy ennyire komolyan veszi ezt az egészet és én is igyekeztem a lehető legteljesebben beleélni magam.
Kicsit később meghívott egy étterembe ebédelni és itt is rengeteget beszélgettünk, főként olyanokat, amiket még nem tudtunk egymásról, habár ilyen már nem nagyon volt, de azért találtunk még egy-két elfeledett titkot.
Ebéd után ismét sétálni indultunk és betévedtünk az egyik közelben lévő bazár piacra, ahol mindenféle régi dolgok, érdekességek voltak. Roppant jól szórakoztunk, mert hol ő rángatott oda egy furcsa tárgyhoz, hol én őt, hogy megszemléljük. Majd mikor végig értünk rajta, ismét a tóhoz mentünk és leültünk egymás mellé a fűben. Nem túlzok ha azt mondom, bátortalanul karolta át a derekamat, de egyebet nem csinált, pedig én már szerettem volna bezsebelni, egy jó pár csókot, de ha nem hát nem.
Na most figyeljenek tisztelt hölgyeim és uraim, mert csoda történt. Sirius Black, életében először ül be egy nővel, pontosabban velem, Madam Pudifoot kávézójába. A dekoráció gusztustalanul giccses, tiszta csillámpor minden, tele piros szívecskékkel, a falak pedig rózsaszínre vannak mázolva. Esküszöm csak egy kávét akartunk inni mind a ketten, békésen, de engem a nevetés fojtogatott, mikor a férjemre néztem. Az asztal fölött ahol a kezeink összeértek, az ujjaimmal játszott, közben pedig mereven engem nézett. Kérdem én, hogy lehet ezt kibírni röhögés nélkül? Nagyon nehezen. Ezért mindketten megittuk a kávénkat, majd nem mondom hogy sietősen, de szinte elillanva hagytuk el a helyiséget.
Megálltunk a házunk előtt a kapuba, majd szembefordult velem és gyengéden megcsókolt. Annyira jól csinálta, hogy esküszöm újra éltem az első csók élményét. Percek múlva, mikor kinyitotta az ajtót, elnevettem magam, ő pedig berontott a házba és meg sem állt a bárszekrényig.
- Ezt nem lehet kibírni! - morgott - Szörnyűség! Rémálmaimban se jöjjön elő! - dörmögte tovább, miközben whiskyt öntött magának és lehúzta, akár csak a rákövetkezőt.
- Most mi van? - kérdezem.
- Soha, de soha nem teszem be többé a lábam abba a kávézóba! - én persze kiröhögtem.
- Apa, hol voltatok? - jött le Danielle az emeletről.
- Elvittem randizni anyádat.
- Tényleg? - néz az apjára kikerekedett szemekkel.
- Igen.
- És ilyen rossz volt? - kérdezi, miközben az apja kezében lévő whiskyre mutat.
- Nem, sőt, kifejezetten tetszett, de az a hely...- mondta szörnyülködve - Danielle, ígérj meg valamit!
- Igen?
- Nem érdekel mit csinálsz Cedrickel, nem érdekel mikor kerül sor köztetek a dologra, de soha, mondom soha ne menjetek abba a kávézóba! - feleli halál komoly arccal, mi pedig kis hatásszünet után könnyesre nevetjük magunkat Daniellel.
- Apád lelki traumát szenvedett, úgy látom.
- Kinevetsz, te némber?
- Simán!
- Na megállj, ha elkaplak, véged van! - és kergetni kezdett a házban, a lányom, meg csak röhög és nem segít. Én visítva rohangáltam össze-vissza, kerülgettük a konyhaasztalt, aztán sikerült utat találnom a hálónk felé, de ott utolért és elkapott, aztán persze halálra csikizett. Majd megállt egy pillanatra, aminek roppant mód örültem, mert legalább így kapok levegőt.
- Elégedett vagy?
- Tökéletes első randi volt.
- Elhiszed, ha azt mondom, hogy ezután megint olyan szerelmes lettem beléd, mint mikor megismertelek a suliban?
- Biztos a kávézó miatt érzed így. Ne! Jó, jó elhiszem! - nevettem - De tudod mit? Én is így érzem.
- Akkor mire vársz? Bizonyítsd be! - feleli huncut mosollyal, nekem pedig nem kellett kétszer mondania.



Vége
Be kell jelentkezned bejelentkezés (regisztrálás) a vélemény írásához.