efiction efiction
efiction efiction
efiction efiction efiction efiction
Cím: Ellentétek vonzásában Szerző: LilyZs
[Vélemények - 12] Nyomtató Fejezet vagy Történet
- Szöveg mérete +


16. fejezet

Még aznap este vacsora után megbeszéltem Daniellel, hogy Sirius este velem alszik. A lányom csupán csak röhögött, mivel olyan vörös lett az arcom mind eközben, mint a pipacs és ő rögtön tudta, hogy miért is van nekem szükségem hálótársra. Mivel egyszer régen Danielle ránk nyitott mikor Regulusszal együtt voltunk éppen, aztán folyamatosan kérdezősködött, így muszáj voltam néhány dologba beavatni, hogy mit is látott éppen, persze igyekeztem a lehető legdiszkrétebb lenni és csak annyit mondtam el neki amennyit egy tíz évesnek erről tudnia kell, vagyis csak pár dolgot.

Lezuhanyoztam és felvettem egy eléggé, hogy úgy mondjam, falatnyi, csipkés, fekete hálóruhát, ami épp, hogy eltakarta a fenekemet és csak reméli mertem, hogy elérem vele a kívánt hatást. Leültem a tükör elé és a frissen szárított loboncomat fésülgettem remegő kezekkel, mert úgy izgultam esküszöm, mint akinek ez lesz az első alkalom.
Kopogtattak a hálószobám ajtaján, a szívem pedig kihagyott egy dobbanást, majd szóltam neki, hogy nyitva van. Belép az ajtón és megáll mögöttem. A tükörből engem néz egy kis ideig, én pedig őt, majd végig simít a vállamon, a kezemből pedig kiesik a hajkefe.


Ahogy lassan visszatérünk a valóságba, miközben egymást csókolgatjuk, mindketten szélesen mosolygunk közben, majd mélyen a szemembe néz és látom az övében a csillogást, ami valószínűleg az enyémben is ott van, mert boldogok és szerelmesek vagyunk.
- Gyönyörű vagy, Emi. Annyira szeretlek!
- Én is téged Sirius.
- Na, megbántad, hogy befogadtál?
- Ha azt mondod, hogy csak ennyi volt mára, akkor igen.
- Ó, nem tudtam, hogy ennyire ellenállhatatlan vagyok.
- És szerény is, de nem Sirius, most nem erről van szó. Tudod az a helyzet, hogy én négy éve nem voltam férfivel.
- Így már értem - vigyorgott szemtelenül - Akkor ezt sürgősen pótolni kell! - mondta végül és belecsókolt a nyakamba.

Hát mit ne mondjak, nem sokat aludtunk az éjjel, sőt, hajnalba se nagyon, de mégis annyira kipihentnek érzem magam, mint ha legalább két napig egyfolytában csak aludtam volna. Ahogy kinyitom a szememet, ösztönösen vigyorgok és ez levakarhatatlannak tűnik az arcomról. Mikor Sirius is felébred, majd rám néz, gyakorlatilag kiröhög, amiért ekkora hatással volt rám, így nevetve hozzávágok egy párnát, majd bevonulok a fürdőbe zuhanyozni. Nincs szerencsém, vagyis van, mivel a jelek szerint társaságom lesz a zuhany alatt, mégpedig Sirius személyében.
Úgy egy jó óra múlva kimászunk a fürdőből - mindenkinek a fantáziájára bízom, mit csináltunk - én pedig felöltözök és Sirius lelkére kötöm, hogy külön menjünk reggelizni, csak hogy az erkölcsösség határánál maradjunk, erre kiröhög és közli velem, hogy azt a határt mi már az éjjel bőven átléptük, ezért ráöltöm a nyelvem, mint egy gyerek, majd gyorsan felöltözök és elmegyek reggelizni.
A tanári asztalnál is vigyorgok, mint egy idióta és ez Remusnak is feltűnik, majd kérdezősködni kezd, de én nem mondok semmit. Nem sokkal később Sirius és a lányom is megjelenik, viszont Danielle most kivételesen mellénk ül le enni.
- Anya, jól nézel ki.
- Ó, köszönöm, de nincs rajtam semmi különös.
- De, például olyan mint ha kisimultak volna a ráncaid - kész Sirius röhögő görcsöt kap, majd én sem bírom tovább és stílusosan belefejelek a tányéromba, majd a könnyeimet törölgetve, persze a nevetéstől, megjegyzem.
- Nincsenek is ráncaim!
- Most már - feleli.
- Elnézést, nem akarok belepofátlankodni az idillbe, de jól vagytok? - néz ránk Remus majdnem hogy aggódva.
- Csodásan barátom, mivel Emi és én újra együtt - válaszol Sirius.
- Na végre, már épp ideje volt.
- Én is ezt mondtam - kotyog bele a lányom.
- Te lány, vigyázz, mert jó formában vagyok és ha egyszer a kezeim közé kerülsz, én úgy szét csikizlek, hogy kegyelemért fogsz könyörögni!
- Tudod, hogy nem vagyok olyan pite mint te, anya én sosem voltam csikis - feleli lesajnálóan.
- Kész feladom, Sirius, csinálj vele amit akarsz, de engem kikészít!
- Pedig olyan jól csinálja. Két szó és a plafonon vagy, erre még én se vagyok képes.
- Tőled származik ez a tulajdonsága, én mindig jó, és tisztelettudó kislány voltam.
- Ja, amíg meg nem ismertél minket - mondja ezt Remus.
- Mi ez? Összeesküvés ellenem?
- Nem drágám, csak tudod, túl merev vagy - mondja Sirius, én pedig ismét elnevetem magam, de most úgy, hogy alig kapok levegőt.
- Ez kész! - hallom még Remus hangját, majd felállok és úgy döntök visszamegyek a hálókörletembe, mert ez a viselkedés a részemről, már katasztrófa tanár létemre, de végig röhögtem. Út közben összefutottam Filiusszal, aki jelezte, hogy mivel hamarosan itt a karácsonyi bál, fel kell készítsem a diákjaimat, táncilag és viselkedésileg egyaránt. Még mindig nevetve bólintottam és a szegény bűbájtanár úr nem értette, mi olyan vicces, így aztán visszaértem a hálókörletembe és meglepődtem, mert egy bagoly várt a nappalirészben egy levéllel.
Mikor lekötöttem a lábáról a pergament, befutotta a családom is.
- Láttalak Flitvickkel beszélni, mit akart?
- Szólt, hogy mivel házvezető tanár vagyok, készítsem fel a diákjaimat a bálra, mivel ugye nem sokára karácsony. Még délután átugrok Dumbledore-hoz, hogy megbeszéljük a részleteket, mivel segítenem is kell. Nagy gond lenne, ha addig itt maradnál Daniellel?
- Kérned sem kell.
- Igyekszem vissza és ha akarsz itt is alhatsz.
- Azt sem bánnám, ha együtt laknánk.
- Hát költözz át, majd csinálok helyet a szekrényemben.
- Most?
- Már az is késő lenne - mondtam mosolyogva, majd egy apró csókot leheltem a szájára és kibontottam a levelet a kezemben.

Emily!

Remélem veletek minden rendben, mert itt nagy a baj. Em, anyád és a Blackek megtudták, hogy a Roxfortban vagy és Danielleről is tudomást
szereztek, de hidd el, nem tőlünk. Attól félek, bajotok lehet ebből.
A bájitalfőzde romokban hever, de Damoclesszel próbáljuk rendbe
hozni. Gyanítom, ez is anyádék műve. Kérlek írj, hogy jól vagytok-e,
mert aggódunk a keresztlányunkért és érted is.

Várjuk válaszod, ölel:
Perselus és Amelie

A levél a kezemben remegni kezdett és Sirius első dolga volt kikapni a kezemből, hogy elolvassa, majd egy igen cifra káromkodás hagyta el a száját és a kanapé elé térdelt, ahol ültem.
- Nyugodj meg, nem lesz semmi baj.
- Milyen baj? - kérdezi Danielle
- Megtaláltak, kicsim - felelem remegő hangon.
- A nagyanyámék? - kérdezi mire bólintok - Most mit csináljunk?
- Először is, nem teszed ki a lakosztályból a lábadat, csak apáddal, vagy velem.
- Rendben.
- Másodszor pedig, én már is szólok Dumbledore-nak - mondta Sirius, majd elrohant.

Nem sokkal később visszajött és higgadtság tükröződött az arcán, ami engem is némiképp megnyugtatott.
- Nincs ok az aggodalomra hölgyeim, mivel a segítségünkre siet valaki, aki itt fog szobrozni az ajtónk előtt nappal, éjjel pedig én vigyázok rátok.
- Ki jön? Ismerem?
- Jól ismered. Egy kiváló auror, méghozzá James Potter személyesen.
- James? De jó! - ragyogok fel, majd Daniel hirtelen megszólal mellőlem.
- A...apa? - szólítja meg félve Siriust és én akaratlanul, is elmosolyodok, mert annyira aranyos. Igaz, megbeszéltük, hogy ha nem megy neki, ne erőltesse a dolgot.
- Igen, kincsem? - mosolyog az apja is.
- Mi van ha nem tudtok megvédeni? Félre ne érts, nem azért mondom, mert nem nézem ki belőletek, csak mi van ha ők többen lesznek és engem, vagy anyát elvisznek? - teszi fel a kérdést, mire Sirius most ő elé térdel, mélyen a szemébe néz, miközben a két kezébe fogja az arcát.
- Akkor addig megyek utánatok, amíg meg nem talállak és visszahozlak ide akár téged, akár édesanyádat, de ez nem fog megtörténni, sőt egyikőtöknek sem esik baja. Nyugodj meg, rendben?
- Oké - felete Danielle, majd hirtelen az apja nyakába vetette magát, mire Sirius is magához szorította őt. Hát mit ne mondjak, az egész jeleneten, elbőgtem magam, úgy meghatódtam, majd Danielle újra megszólalt - És ugye neked se lesz semmi bajod?
- Nem lesz, hidd el - simogatta meg a haját.
- Nem hagynátok már abba? Tisztára szétkenődik a sminkem - szipogtam.
- Na gyere ide te! - mosolygott Sirius és kinyújtotta felém a kezét, majd egy nagy hármas ölelésben forrtunk össze, mint egy szép család, s ez igaz is volt. Féltem ugyan, de ebben a pillanatban én voltam a legboldogabb ember a földön.
Másnap reggel megérkezett James, aki már tudott mindent rólunk, így barátságosan ölelt magához, mikor találkoztunk.
- Emily, még mindig nagyon jól nézel ki, sőt!
- Jaj, azért te sem panaszkodhatsz.
- Mellesleg mivel ezer éve nem beszéltünk, nem volt alkalmam gratulálni, úgyhogy most megteszem. Büszke vagyok rád, hogy megvalósítottad az álmodat és valóban te lettél a bájitalok királynője, illetve gratulálok a kislányodhoz is, akit remélem megismerhetek, valamint ahhoz is, mert hagytad magad hogy ez az idióta Black újra behálózzon.
- Ezt hallottam Ágas! - szólal meg mögüle Sirius, én pedig elnevetem magam.
- Tapmancs! Annyira örülök neked, drága barátom - játssza meg magát James.
- Az a te nagy szerencséd, hogy itt van a lányom és előtte nem verlek péppé, irigy dög.
- Most mi van, csak bókoltam Emilynek.
- Ja, és amíg a Roxfortba járt te is csaptad neki a szelet, akár csak Lilynek- mondta komolyan.
- Hé, Sirius, minden oké?
- Hogyne, csak tisztáztam a területemet vele - feleli, majd elröhögi magát.
- Esküszöm te beteg vagy.
- Ezt rajtad kívül mindenki tudja Emi baba., na de most kedves barátom, kérlek ismerd meg a lányomat, Danielle Blacket. Danielle, ő itt James Potter, országos cimborám és egyben kollégám is.
- Szia, James - nyújtott kezet a lányom.
- Ó, szervusz Danielle! Nagyon örülök a találkozásnak - ráz vele kezet James - Hát, Tapmancs, nem néztem volna ki belőled, hogy ilyen csodaszép gyereket tudsz csinálni.
- James! - rivallok rá.
- Anya, miattam ne strapáld magad, már úgy is tudom, hogyan készül a kisbaba - erre én eltakartam a szememet és érzem hogy ez kínos lesz.
- Te már beavattad a lányomat a dologba? - kérdezte döbbenten Sirius.
- Hát csak úgy módjával.
- De ezzel még ráértél volna nem?
- Muszáj volt.
- Mert?
- Hát...mert...ránk nyitott egyszer hat évesen és folyamatosan nyúzta a fülemet, hogy mit csináltunk akkor - mondtam lesütött szemmel.
- Akkor sem kellett volna...
- Te ne oktass ki engem gyereknevelésből Sirius Black! El sem tudod képzelni miket művelt, csak hogy magyarázatot adjak és nem érte ám be akármivel! - csattantam fel - Amúgy is két-három év múlva úgy is eljön a beszélgetés ideje, akkor meg úgy is megtudja a teljes igazságot.
- Nem mondtál el mindent? - néz rám Danielle döbbenten.
- Csak annyit amennyit tíz évesen tudnod kell és a téma lezárva részemről! - tettem karba a kezem, s ekkor Daniellenek ördögi vigyorra húzódott a szája, majd az apjára nézett.
- Apa, a te verziód is érdekel - Sirius szemei kikerekedtek a döbbenettől, mi pedig Jamessel a hasunkat fogtuk a nevetéstől.
- Hát szívem, jó szórakozást, én mentem - veregettem vállon, majd ott hagytam őket.
Be kell jelentkezned bejelentkezés (regisztrálás) a vélemény írásához.