efiction efiction
efiction efiction
efiction efiction efiction efiction
Cím: Ellentétek vonzásában Szerző: LilyZs
[Vélemények - 12] Nyomtató Fejezet vagy Történet
- Szöveg mérete +
Megjegyzések a történethez:
Véleményt kérek szépen :)


1. fejezet

A nevem Emily de Beauvoir és a tizenhetet töltöttem idén. Egy előkelő, francia család egyetlen sarja vagyok, természetesen aranyvérű. Eddig a Beaubatons Varázslóképzőbe jártam iskolába, mivel azonban elköltöztünk Franciaországból Londonba, így iskolát is váltanom kell. Nem értem, hogy ezt az egy évet miért nem bírtuk volna még ki ott ahol laktunk, de ha anyám egyszer a fejébe vesz valamit, annak úgy kell lennie, méghozzá azonnal. Édesapám, sajnos már nem él, viszont rengeteg mindenben rá hasonlítok, például a koromfekete hajam, a zöld szemeim, vagy az őszinte természetem, csak hogy pár dolgot említsek, ez mind tőle örököltem. Nagyon szerettem őt, épp ezért majdnem bele is őrültem az elvesztésébe. Ellenben az anyám, akinek barna haja és barna szemei vannak, természete pedig szinte egyedülálló. Nem érdekli semmi más csak a hatalom, a pénz és az, hogy minél jobban felvágjon mások előtt a vagyonával, a nevével, amit az apámtól szerzett.
Miután az apám meghalt, anyám elhatározta, hogy saját képmását teremti meg belőlem, s mivel amúgy is egy irányító típus, ez neki nem volt nehéz feladat. Azon kívül, hogy ilyen fiatalon, úgy járkálok, öltözködök mint aki karót nyelt, a viselkedésemet és az életfelfogásomat is megváltoztatta, így ma már nem vagyok más csupán egy báb, melyet az anyám úgy mozgat ahogy akar. Legújabb mániája, hogy a heted évem végéig jegyest kell találnom magamnak, mert ha nem, akkor ő keres egyet, de én attól nagyon félek. Azt mondta, ha sikerrel járok, nem fog beleszólni abba, hogy mit szeretnék csinálni azután, hogy elvégeztem a sulit. Ugyan is leghőbb vágyam, bájital fejlesztőnek tanulni, már pedig, ez egy aranyvérű arisztokrata családnál, hogy úgy mondjam, elég ciki foglalkozás, főleg nőknél. Így hát a hetedik évemet a Roxfortban végzem majd el és ez idő alatt nem csak a vizsgákra kell figyelnem, de férjjelöltet is találnom kell. Remek, semmi humorom a fiúkhoz.

A nyári szünet vége felé, nagy nehezen átköltöztünk a londoni palotánkba - nem túlzás, tényleg az - ami ugyan úgy undorítóan giccses, mint a franciaországi házunk. Még szerencse, hogy a Roxfort egy bentlakásos iskola, így nem kell részt vennem annyi pucc parádén, mint régen, ami semmi másról nem szólt, csak a pénzről.
Épp az Abszol út nevű utcában vagyunk anyámmal, hogy mindent megvegyünk ami az évkezdéshez kell, így első dolgunk bemenni az egyik talár szabászatba. Természetesen a legdrágább anyagból kérünk, miért is ne alapon, s amíg rólam méretet vesznek, anya tovább megy egy másik üzletbe, csak hogy haladjunk a vásárlással. Már egy jó fél órája csak méreget Madam Malkin, mikor megszólal az ajtócsengő és négy fiú lép be a helyiségbe. Természetesen rögtön kiszúrnak engem és a két fekete hajú, közülük az egyik szemüveges, átszellemülten méreget, én pedig felszegem a fejem és elfordulok, mert még véletlenül sem akarom, hogy hozzám szóljanak.
- Egy pillanat kedveskéim, mindjárt jövök hozzátok is, csak befejezem a kisasszonyt! - mondja a fiúknak a Madam.

- Szia, új vagy itt? - szólít meg a szemüveges srác.
- Amint látod.
- Elárulod a neved? - próbálkozik tovább.
- Nem.
- Azért én bemutatkoznék, James Potter - hajol meg előttem, de én továbbra is csak unott arcot vágok, ám nem érti a célzást és folytatja - ő itt Sirius, ő Remus, ő pedig Peter.
- Még mindig nem érdekel - felelem neki, majd a Madam végre befejezte a méretvételt, én pedig fizetek és sietősen távozok a helyiségből.
Merlinnek hála, nem kellett sokáig keresni anyámat, aki közölte, hogy majdnem mindent megvett amíg én bent pocsékoltam az időmet, már csak pálcát kell vásárolnom, mivel a régi sajnos eltört a költözés közben. Belépek egy Ollivander nevű pálcakészítő boltjába és hamarosan gazdagabb leszek, egy szilfából készült, tizenegy hüvelykes, egyszarvúszőr magvú darabbal, majd fizetünk és távozunk. Meglepetésemre, ahogy kilépünk az üzletből, a négy fiúból a két fekete hajú ott áll a bolt előtt, s ahogy elindulunk, ők követnek. Egy darabig elviselem, de aztán hirtelen megtorpanok és visszafordulok.
- Miért követtek?
- Erre van dolgunk új lány - feleli a James nevű, szemüveges srác.
- Nem szeretem ha hülyének néznek!
- Eszünkbe sem jutna, új lány - vigyorog rám szemtelenül a másik fekete hajú, akit azt hiszem Siriusnak hívnak.
- A nevem Emily! - vetem oda dühösen.
- Köszi, csak ezt akartuk - mondta mosolyogva James, majd sarkon fordultak és elindultak az ellenkező irányba.
- Ezek kik voltak? - kérdezi anya.
- Idióták - morgom magamban, majd végre haza indulunk.

Szeptember elsejét, anyával már a Roxfort expresszre vártunk a pályaudvaron. Ahogy a szerelvény befutott, már szálltam volna fel, de a csomagom igen nehéznek bizonyult. Egy darabig küzdöttem vele, hogy feltuszkoljam a vonatra, de nem jártam sikerrel. Dühös fújtatásomból, egy kedves hang zökkentett ki.
- Segíthetek?
- Leköteleznél - feleltem és hirtelen felismertem a fiút. Az a piszkos szőke hajú srác volt az, aki a két idióta haverjával, meg egy másikkal, bejött a szabászatba - Nagyon köszönöm, öhm...
- Remus Lupin... - mutatkozott be -... és szívesen.
- Emily de Beauvoir - feleltem.
- Nézd, itt egy üres kupé, jó lesz?
- Persze, nagyon hálás vagyok a segítségedért.
- Semmiség - mondta mosolyogva és menni készült.
- Remus?
- Igen?
- Van kedved, ide ülni? Persze csak ha nem...
- Hát, ha nem zavarok...
- Nem, dehogy! Te kedvesebbnek tűnsz, mint az a két idióta fekete hajú barátod.
- Öhm... tudod, ők is kedvesek a maguk módján.

Egy darabig beszélgettem Remusszal és nagyon barátságosnak találtam, sőt mi több, okos és művelt is, amint az kiderült, ez alatt a rövid idő alatt. Épp valami izgalmas történetet mesélt, én pedig rettenetesen fókuszáltam a mondandójára, mikor a nem rég emlegetett három díszes haverja megjelent a kupéban.
- Nézd már Ágas, Holdsáp már is rácuppant az új csajra!
- A nevem Emily! - szűrtem a fogaim közt.
- Nem felejtettem el hogy hívnak - kacsint rám Sirius, majd mellém ül, karját pedig az ülés támlájára teszi a hátam mögé, mire a másik oldalamra James huppan le.
- Kiszállnátok az aurámból? - teszem fel a kérdést dühösen, mire Sirius a fülemhez hajol.
- Cicukám! Ha én az aurádban lennék, azt éreznéd - erre pofon vágtam.
- Nem vagyok a cicukád! - vetettem oda dühösen, majd átültem Remus mellé az ablakhoz, elővettem egy könyvet és olvasni kezdtem. Vagyis csak próbáltam, mivel ez a két barom, egész úton szövegelt nekem, mi több flörtöltek, én meg azt hittem kivágom őket az ablakon. Főleg mikor az út felénél Remus bejelentette, hogy neki prefektusi gyűlésre kell mennie, így totál magamra maradtam a két fekete hajú idiótával. A harmadikkal nem volt gondom, mivel ő édesdeden aludta végig az egész utat.

***
A gólyák beosztása után következtem én, így hát magabiztos léptekkel sétáltam oda a háromlábú székhez, leültem, mire egy mogorva tanárnő a fejemre rakott egy ütött-kopott süveget, ami hosszas habozás után végül így szólt.
- Mardekár! - én pedig elindultam afelé az asztal felé, ahonnan a tapsvihar származott s az ott ülők készségesen kínálgatták a helyüket, de ahogy megláttam egy régi ismerős arcot a végénél, elindultam felé, ő pedig szélesen mosolyogva ölelt magához.
- Emily!
- Perselus!
- Gyere ülj ide - javasolta, majd a másik oldalamon ülő fiúra néztem, mert valahogy rettenetesen ismerősnek tűnt az arca.
- Ne haragudj, de nem találkoztunk mi már valamikor? - kérdezem a sráctól, mire elmosolyodik.
- Arra emlékeznék, hidd el. Egyébként szerintem a bátyámmal keversz össze, tudod nagyon hasonlítunk, ő ott ül a Griffendél asztalánál - mutat rá Siriusra, én pedig abba az irányba fordulok, és látom ahogy csalódott arccal engem néz - Amúgy Regulus Black vagyok.
- Emily de Beauvoir és ne haragudj, tényleg vele kevertelek. Iszonyatosan hasonlítotok egymásra.
- Igen sokan mondják, de a jellemünk nem egyforma. Amúgy honnan ismered Perselust?
- Unokatestvérek vagyunk. Az ő anyukája és az enyém testvérek.
- Milyen kicsi a világ. Amúgy Perselus, igazán említhetted volna, hogy ilyen szép rokonaid vannak.
- Pont neked mi?
- Akár...
- Hé, nem vagyok alku tárgya! - háborodok fel.
- Jaj csak viccelünk, nehogy komolyan vedd. Mondjuk, hogy nagyon szép vagy, azt nem viccnek szántam - mosolyog rám Regulus.
- Köszönöm, kedves tőled - hajtom le a fejem elpirulva.
- Egyébként gondolom csak aranyvérű lehetsz.
- Eltaláltad, de miért fontos ez?
- Nem fontos, csak nem árt.

A vacsora után lementem a pincébe, ahol a mardekárosok klubhelyisége és hálókörletei voltak, majd megkerestem a szobámat, s mint kiderült egy szobatársam lesz csupán, aki nem más mint Narcissa Black, szintén rokona Siriusnak. - Komolyan, itt minden második diák abból a családból származik? - elmélkedek magamban, ahogy a szőke szobatársnőmet hallgatom, amint a tökéletes életéről és a családjáról csacsog. Majd azt is megtudom tőle, hogy odáig van egy Lucius Malfoy nevű háztársunkért, s mikor leírja hogy néz ki, rögtön tudom is kiről beszél. Ugyan is egyedül annak a fickónak van, majdnem olyan hosszú haja mint nekem, annyi különbséggel, hogy az övé, tejföl szőke és olyan tenyérbe mászó képe van, hogy az már fáj.
Jó későn jutok el végre odáig, hogy lefürödjek, és a pihe-puha ágyamba végül álomba szenderüljek, szinte pillanatok alatt, ami nem csoda, mivel eléggé fárasztó volt minden háztársamnak felelni a kérdéseikre.
Be kell jelentkezned bejelentkezés (regisztrálás) a vélemény írásához.