efiction efiction
efiction efiction
efiction efiction efiction efiction
Cím: Inkább az ismeretlen csókot Szerző: Laurena
[Vélemények - 0] Nyomtató Fejezet vagy Történet
- Szöveg mérete +
A szerző megjegyzései a fejezethez:
me az első fejezet! :) Hermione kutatsrl ismernk meg rszleteket, illetve fny derl egy fontos dologra. Nagyon rlnk a vlemnyeknek, amiket az rnő krsre tovbbtani is fogok majd. Olvassra fel!


1. Fejezet - Miss Granger! – hallotta Hermione mentora megszólítását, így megfordult, hogy bevárja a folyóson közeledő idősebb nőt. – Hermione kedvesem, azon gondolkoztam, hogy tudnál-e rám szánni egy órát az estédből. Hermione Minerva McGalagonyra mosolygott, miközben a Roxfort igazgatónője feléje sietett. - Természetesen, professzor, nagyon szívesen! – Hermione számára igen kedvessé vált az igazgatónő. Több lett, mint mentor; igazi barátjává vált a mugliszületésű boszorkánynak. - Rajta, gyermekem, tudod, hogy szólíthatsz Minervának. Hogy haladsz a kutatással? – kérdezte McGalagony, megajándékozva Hermionét egyik ritka mosolyával. - Lassan, pro… Minerva, nagyon lassan. Köztudott, hogy kötelező lajstromba venni a kvibli születéseket és feltűnt nekem, hogy a regisztrációs könyvben egyik nevet sem húzták át, ebből következőleg a kvibliknek már kviblikként kellett világra jönniük. Az otthoni könyvtár azonban még mindig nem enged belépni és Madam Price pedig diákként kezel. Elnézést… Hosszú volt ez a nap… – utált panaszkodni, de a kutatás folytatása egyre nehezebbé vált, nem is szólva a befejezéséről. Minerva felnevetett. A megjegyzés annyira Hermione Grangerre vallott. A fiatal boszorkánynak félelmetes esze volt, de mikor megtagadták hozzáférését a könyvekhez, úgy dúlt-fúlt, mint egy duzzogó gyermek. - És valós akadályba ütköztem az emberek vérének tesztelésénél. Meglepő módon Malfoyék azon kevés család közé tartoznak, akik beleegyeztek az önkéntes véradásba – folytatta Hermione. - Mr. Malfoy sokat változott a háború óta, gyermekem. Tudja, hogy politikai előnye származhat abból, ha segít neked – mondta Minerva fanyar mosollyal. Hermione nevetett, és melegség öntötte el attól, ahogy mentora nevezte. – Ó, igen, azt elhiszem. Arthur és George segített; Bill azt mondta, engedélyezi a mintavételt, amint hazatér Egyiptomból. És Neville is beleegyezett, de ennyi. Molly abszolút megtagadta, még annak ellenére is, hogy pálca-fogadalmat ajánlottam a kizárólagos kutatásban történő használatára. Annyira sok kvibli születik. Kell lennie valamilyen oknak, és nem csak a beltenyészetnek. Túlságosan kézenfekvő lenne, hogy a mágia egyszerűen megszűnik, ha a vér túl közeli. Nos, csak tovább kell próbálkoznom. - És hogy alakul a barátságod az ifjú Mr. Weasleyvel? Már egy ideje nem láttam a látogatók listáján. – Minerva ment elől a Nagyterembe vezető úton, ahol egy kisebb asztalt állítottak fel annak a kevés professzornak és diáknak, akik a húsvéti szünetre a kastélyban maradtak. - Nem is fogod! Igencsak értésemre hozta, hogy amennyiben én… ó, nem fontos. Fogalmazzunk úgy, hogy többet akar tőlem annál, amit hajlandó vagyok megadni – mondta Hermione, remélve, arca nem lángol úgy, mint ahogy érezte. Minerva megértően bólintott. A fiatal férfiak néha hajlamosak túlerőltetni, és bár mindkettőjüket nagyon kedvelte, szívében azt érezte, nem illenek egymáshoz. - Állhatatosnak kell lenned, Hermione. Olyan fiatal nő vagy, aki rengeteget tud adni. Ne keresd azokat, akik erővel akarják tőled elvenni. Ha jól tudom, sokszor találkoztok Mr. Potterrel, jól érzi magát? - Mr. Potterrel és Miss Lovegooddal, és nagyon jól vannak. Ginny szakított vele, amikor rájött, Harry nem akar reflektorfényben élni. Rendes életet szeretne, egy családdal. Luna pedig próbál segíteni nekem a kutatásban, de mindegyre a narglikat hibáztatja a hiányos dokumentáció miatt. Szerinte fészekalapanyagnak használták a papírokat – Hermione felnézett idős professzorára, hogy lássa, mennyire képes magába fojtani nevetését. - Nos, senki sem lehet elég óvatos a narglikkal, igaz? – kuncogott Minerva, miközben mindketten helyet foglaltak és a beszélgetés kevésbé vált magánjellegűvé. * Hermionénak csak akkor jutott eszébe a találkozó, amikor Madame Price bezárta a könyvtárat. Megkérte a kastélyt, hogy készítsen elő egy lépcsőt az igazgatónő irodájáig, nehogy késve érkezzen. Egy gyors “cirmos mancs” és a kőszörny felvezette a csodálatos kilátással rendelkező szobához. - Jó estét, Miss Granger, Minerva azonnal csatlakozik Önhöz – mondta Phineas Black, miközben jelzett egy másik portrénak, hogy induljon és keresse meg Albust. Sok idő telt el, mióta utoljára beszélt a mugliszületésű boszorkánnyal és szívesen behozta volna a lemaradást. - Szóval… mi foglalja le ennyire a könyvtárunkban, Miss Granger? Azt hittem, hogy mostanra már a Minisztériumnak vagy a Szent Mungónak fog dolgozni. Mennyi idő is telt el? Öt év? A háború óta? – kérdezte Phineas, miközben töltött magának egy pohár bort. - Dolgozom is, kutatóként elvégeztem egy kórházi gyakorlatot, még egy mugli egyetemen is tanultam, de szükségem van a családi feljegyzésekre, hogy megtudhassam, mennyi kvibli született. Annak ellenére, hogy egyre több kevert házasság van, a kvbilik születésének száma csak emelkedik az elmúlt negyven évben. Nemcsak a belterjesség az oka, bármennyire segítené is a Minisztériumot, ha ezt állapítanám meg. Emiatt engedélyezte az igazgatónő, hogy az itt lévő összes feljegyzést áttanulmányozzam – mondta a portrénak. Mindig is élvezte beszélgetéseiket, amikor horcruxokat vadásztak és jó volt újra látni. - Sosem jártál a Grimmauld téren: ott rengeteg feljegyzés van – mondta Hermionénak, amikor meghallották a lépcső mozgását. - Harryvel mostanában nem igazán találkozunk. Még mindig mérges rám, amiért visszautasítottam Ront, másodszor is. De muszáj volt. Amennyiben Luna nem tér vissza váratlanul a házba… emellett a hely a frászt hozza rám. – Képtelen volt befejezni a mondatot, így hagyta lógni a levegőben. - Úgy hallottam, pár napig kórházban voltál – mondta Minerva gyengéden. Nem akart hallgatózni, de jó volt hallani, hogy Hermione megnyílik, még ha egy portrénak is. – De nem jöttem rá, hogy Mr. Weasley volt, hmm… az a fiú. A fejébe szállhatott a hírnév, hiszen folyvást megpróbált megfelelni az elvárásoknak. - De sosem sikerült neki – próbálta elviccelni Hermione, de az aggodalom ott csillogott a szemében. - Nagyon is igaz, drágám. Most mesélj inkább az új házadról. Ha jól értettem, megajándékoztak a Lestrange birtokkal. Van olyan gyönyörű, mint ahogy mondják? – Minerva igazi pletykafészek volt. - Káprázatos – áradozott Hermione, – amint megláttam, beleszerettem. Egy Erzsébet-kori, körülárkolt birtok, amelyet az 1920-as években Sir Edwin Lutyens alakított át. Muglinak tettette magát, azonban ellátta mindenféle varázslatos extrákkal. A könyvtár hatalmas, amelyen belül egy különálló szobában őrzik a családi feljegyzéseket. És ez az, ahová nem tudok bejutni. Úgy tűnik, vér-védelem őrzi. - Mit fogsz tehát tenni? – kérdezte Minerva, bodzabort töltve Hermione poharába, amelyet a fiatal boszorkány igencsak kedvelt. - Időpontot kaptam a minisztertől jövő hétre. Remélem, bejuttat Azkabanba, hogy beszélhessek a Lestrange fivérekkel. A munka a legmagasabb prioritást élvezi: a számmisztika arra figyelmeztet, hogy amennyiben nem oldjuk meg öt éven belül a csökkenő születési rátát és a kviblik számának növekedését, a varázs népességet negyven éven belül a kihalás veszélye fogja fenyegetni. - Nem gondoltam, hogy ennyire komolyra fordultak a dolgok – rémült meg Minerva. Tudta, hogy problémák vannak, de nem volt tisztában a helyzet súlyosságával. - Néhány ostoba ötletet előbbre valónak gondoltak. Házassági törvény, kényszer nemzőprogramok, és hasonlók. Szerencsére a Wizengamot elrendelte, hogy mindegyiket ellenőrizzék számmisztikailag, mielőtt működésbe hoznák. A kényszerházasságok tulajdonképpen csak siettetnék a hanyatlást. Boszorkányok szöknének el, örökre elhagyva Nagy-Britanniát - és ezek csak az okosabb, erősebb boszorkányok lennének. Ezért bíztak meg, hogy járjak utána. A Rendnek végzett kutatások pedig mind előnyhöz juttattak. Minerva védencére mosolygott. Hermionénak briliáns elméje volt, és összetett memóriája. Ő volt az, aki minden rendelkezésükre álló nyomot összekapcsolt, megmentve ezzel többek között Perselus életét és megtalálta, valamint elpusztította a horcruxokat, beleértve azt is, amely Mr. Potterben rejtőzött. Egymás után főzte a Felix Felicis bájitalt, kiosztva a Rend tagjainak a végső csata előtt. Lupin esküszik, hogy ez tette elég gyorssá a halálfalók ellene és Tonks ellen irányuló támadásainak elkerülésére. Sajnálatos módon Tonks nem volt hajlandó bevenni az ő adagját: nem palástolta a mugliszületésű boszorkány iránti ellenszenvét, ami az életébe került. Nem élte túl a végső csatát. Fred és George még mindig történeteket meséltek szerencsés megmenekülésükről. Mostanra legalább meg lehet különböztetni őket, mivel George elvesztette egyik fülét. Nem meglepő tehát, hogy Hermionét kérték fel a vizsgálati csoport vezetésére, amely a népességnövekedési problémára keresett megoldást. Az említett hátradőlt székében. Könnyű volt elfelejteni a világ gondjait, amikor az igazgatónő irodájában volt. Olyan kevés dolog változott benne az első év óta. Albus Dumbledore hiányzott a keretéből, valószínűleg az iskola másik részén kémkedett. Imádott tevékenykedni. - Most pedig meghívásom valódi okáról. Múlt héten felhívták arra a figyelmemet, hogy az utolsó évedben nem mértük meg a varázs szintedet. Tulajdonképpen nem szükségszerű. Egy Miss Weasleyhez hasonló boszorkány megközelítőleg sem rendelkezik a környezetében lévő varázslókhoz hasonló erővel. Te viszont, felülmúlsz majdnem minden általam ismert varázslót. Perselus volt a legbosszúsabb, mikor rájött, mit tettünk, sokkal inkább nem tettünk. Hermione mosolygott. A sötét, szűkszavú professzor a szívére vette sorsát, mintha csak rokona lenne. Azt állította, azért, mert az életével tartozik neki. A lány hagyta, hogy mindenkinek ezt mondja, de ő jobban ismerte. - Szóval miért szükséges? – kérdezte Hermione. – És mit kell tennem? – dőlt vissza a székébe és várt türelmesen. - Egyszerű, drágám. Van egy könyvünk, amelyre ráolvasol néhány átváltoztató bűbájt, azonban azt szeretném, hogy minden erődet beleadd az igézetekbe. Ily módon a könyv felmérheti a teljes erődet és teljesítményedet, hasonlóan a házakba történő beosztáshoz. - És ezután? – Mint mindig, Hermionénak most is tudnia kellett mindent. - Ezután a mágiád szintje megjelenik az első oldalon. Hat különböző fokozat különböztethető meg. A tündéritől (fairy), amely a legalacsonyabb, egészen a varázslónőig (enchantress), amely a legmagasabb. Tudomásom szerint eddig összesen körülbelül húsz varázslónő létezett az elmúlt évezredben. - Ez mit jelent számomra? Úgy értem, korlátozni fogja bármilyen módon a munkámat vagy a lehetőségeimet? Kényszeríthetnek a házasságra és a gyermekvállalásra? – hajolt Hermione a hatalmas, bőrborítású könyv fölé, amelyet Minerva az asztalra helyezett. Nem vette észre, hogy az összes portré tömve volt azokkal, akik indokot találhattak a jelenlétre. - Amennyiben a szinted boszorkány fölötti, tehát látónő (sorceress), mágusnő (mage) vagy varázslónő (enchantress), a Minisztériumnak támogatnia kell minden cselekedetedet. A varázslónőket általában arra biztatják, hogy legalább két szeretőt tartsanak, így a varázslók mágiája kiegyensúlyozza az ők nyers erejét. Kirkének egy háremnyi férfira volt szüksége az igényei kielégítéséhez, – mondta az idősebb boszorkány tárgyilagosan, – és mindegyikük hatalmas erejű varázsló volt. - Szóval, ha elég jól teljesítek, a Minisztérium bármit támogat, amit csak szeretnék? – a gondolatra Hermione szeme felcsillant. - Bármit – nevetett Minerva, – a leghatalmasabbaknak járó szabadságnak köszönhetjük a legkiválóbb fejlesztéseket, amik társadalmunkban történtek. Hermione előhúzta pálcáját. – Rendben. Mi legyen először? – kérdezte egy vigyorral. - Változtasd bármilyen állattá – mondta neki Minerva és hátralépett. Hermione suhintott pálcájával és a könyv nyúllá változott. - Folytasd csak, gyermekem. Próbálj valami nagyon eltérőt. Hermione az elkövetkező fél órában eljátszadozott. A nyúlból egy vöröstérdű tarantula vált, amelyet a lány megsimogatott, mielőtt énekesmadárrá változtatott, aztán egy miniatűr sárkányt követett egy egyszarvú, amely ijedten hátrált Minervától. A hatalmas állat kitöltötte az iroda terét, így Hermione ismét átváltoztatta, ezúttal egy főnixszé. A madár egy tollat hullatott az asztalra, mielőtt körberepülte a szobát. Az ifjú boszorkány nevetett, amikor megszemlélte a Fawkes által korábban használt rudat. Végül a madár visszajött az asztalra és Hermionéra nézve trillázott, aki pálcája lendítésével egy pávatollat rejtő, ezüst pennatartót varázsolt. Minerva felemelte, hogy kipróbálja, elválaszthatóak-e egymástól. Cikornyásan aláírt egy darab pergament, mielőtt visszahelyezte. Hermione az egészet egy Varázslatos Vezeték-nélkülire cserélte, ami Stubby Boardman egyik régi dalát kezdte játszani. Minerva néhány percig együtt énekelt vele, majd Hermione ismét könyvvé varázsolta. - Ez így rendben volt? - kérdezte, izgalomtól kipirult arccal. – Úgy tűnt, mintha a könyv megpróbálta volna megállítani némelyik átváltoztatást, főként a mágikus lényeknél, de ha szeretnéd, képes vagyok folytatni. Nevetés hangzott a portrék felől. – Felesleges, Granger varázslónő – mondta neki Albus Dumbledore. – Arra sincs szükségem, hogy megnézzem a könyvben szereplő eredményt. Láttam egyszer valakit a hatodik lépésig jutni, de őt látónőként értékelte. Igaz, Minerva? – kérdezte Minerva McGalagonyt, aki éppen a könyv első oldalát vizsgálta. - Varázslónő – jelentette ki Minerva büszkén, felemelve a kötetet úgy, hogy mindenki láthassa. Egy darab pergament csúsztatott a könyv lapjai közé és óvatosan becsukta. Az egy percre arany fénybe borult, majd amikor másodjára nyitotta fel, a pergament írás borította. Felsorolta Hermione mágikus képességeit a teszt időpontjával együtt. - Azonnal el kell küldenem ezzel egy baglyot a Minisztériumba – mondta Minerva. – A Próféta valószínűleg helyszíni szemlét akar majd tartani. - Megkérnéd Kingsley-t, hogy egyelőre bizalmasan kezelje a dolgot, kérlek? – kérte Hermione. – Időre van szükségem, hogy felkészüljek a visszhangjára – ásította. – Elnézést, azt hiszem, elfáradtam. - Pihenj csak, gyermekem. Itt biztonságban leszel. Az egyetlen másik ember, aki ismeri a jelszót, az Perselus. * - Mennyi súly egy ilyen fiatal vállon, de olyan erős – mondta Phineas Minervának, amíg Hermione elbóbiskolt. – A portrék elmondták, hogy hajnali háromig a könyvtárban volt és fél hétre már vissza is tért. Minerva intett a pálcájával: a csésze, amely azzal fenyegetett, hogy Hermione kezéből a padlóra csúszik, kecsesen az asztalra repült. Egy második pöccintéssel betakarta a fiatal boszorkányt egy kockás pokróccal, míg az iroda fényei elhalványultak. - Kérlek, vigyázz rá, Phineas. Majd felébresztem, mikor már túl késő lesz visszamenni a könyvtárba, és talán akkor rögvest ágyba bújik. A portré bólintott, magához véve egy könyvet kényelmesen elhelyezkedett kedvenc székében, hogy őrizhesse az alvó boszorkány álmát. Albus máris elsietett, hogy beszámoljon Perselus Pitonnak a jó hírről.
A szerző megjegyzései a fejezet végéhez:
Hogy tetszett? Titeket is rdekel, hogyan alakul majd Hermione sorsa? Folytats nemsokra! :D
Be kell jelentkezned bejelentkezés (regisztrálás) a vélemény írásához.