efiction efiction
efiction efiction
efiction efiction efiction efiction
Cím: A Szépség és a Szörnyeteg - Védd meg őt, Remus Lupin! Szerző: Bettiiyy
[Vélemények - 33] Nyomtató Fejezet vagy Történet
- Szöveg mérete +
A szerző megjegyzései a fejezethez:
Kijavtottam, amit el?z?leg rtam, mert bizony nem gy fog folytatdni a trtnet, hanem gy. :)
Nagyon rvid lett - ezrt hamar felteszem a folytatst, mert nagyon benne vagyok az rsban -, de szerintem egy fontos fejezethez rkeztnk. :) Lgyszves rjtok meg nekem, hogy szvesen olvasstok-e. :) Mert feleslegesen nem teszem fel. De amg van valaki, aki olvassa, addig folytatni fogom. :)


Nem hiszem, hogy sok idő telt el addig, míg elájultam, hiszen amikor kinyitottam a szememet, Dumbledore horgas orra volt az első dolog, amit megláttam. Egy szempillantás alatt felültem, de nem volt túl jó ötlet, mivel rögtön hányingerem lett.
- Nyugalom, Remus – szólalt meg szelíd hangon, de én csak magam elé meredve nyelni bírtam. Éreztem, ahogyan egy szempillantás alatt kivert a víz, a szívem pedig heves vágtába kezdett. Kinyitottam a számat, és mélyen beszívtam a levegőt.
- Sirius? – nyögtem alig halhatóan, még mindig magam elé meredve. Egy erős kezet éreztem meg a hónom alatt, ahogy húz felfelé.
- Minden rendben vele – hallottam meg James hangját mögülem. Valószínűleg ő lehet az, aki segített talpra állnom. – Csak elájult.
- De ugye nem…? – tettem fel a kérdést a legrosszabbtól tartva, azonban kimondani nem bírtam. Soha nem bocsájtanám meg magamnak, ha Siriusnak valami baja esett volna. Ha megharapták volna… mert én nem bírtam megvédeni.
- Semmi baja, csak elájult. Greyback nem tett benne kárt – szólalt meg Dumbledore, mint aki pontosan tudja, mi játszódik le bennem, én pedig az ajkamba haraptam, nehogy a megkönnyebbüléstől eleredjenek a könnyeim.
- És te? – fordultam James felé, aki csak vigyorgott. Kutya baja sem volt. Megnyugodtam. Aztán hirtelen újabb heves dobolásba kezdett a szívem, miközben a torkom elszorult. – Aisha…?
- Vele is minden rendben. Bevittem a kastélyba, végig biztonságban volt – felelte James, én pedig ismét kissé megnyugodtam. Szólásra nyitottam a számat, hogy tovább kérdezzek, de James rám nézett. – Neki sincs semmi baja, elvégre Potter – felelte magától értetődően a fel nem tett kérdésemre a választ, azonban én nem ezt akartam tudni.
- A másik lány…?
- Milyen másik lány? – kapta el a karom hirtelen Dumledore, és kissé maga felé rántott. Hihetetlen erő volt benne, holott ki sem néztem volna belőle.
- Aki Aishával volt. Mire ideértünk már nem volt magánál. Ott feküdt a Tiltott Rengeteg szélénél… - mutattam a másik irányba, és éreztem, ahogy elkap a remegés. Az ujjaimba hirtelen nem jutott elég vér. Ugye nem? Ugye nincs semmi baja?
Dumbeldore professzor ránk se nézve engedte el a karom, és egy patrónust küldve előresietett.
Tanácstalanul James felé fordultam, aki halálsápadtan állt mellettem.
- Én nem láttam semmilyen másik lányt, Holdsáp… - suttogta megrendülten. Nagyot nyeltem, és reszketve futottam az igazgató után. Nem lehet… ugye nem kapta el? Ugye nem vitte magával? Ám alig értem oda Dumbeldore mellé, megkaptam a választ. Tehetetlen düh járta át a testemet, és halkan felmorogtam. Tisztán éreztem a szagát. Itt járt az a rohadék. A lánynak azonban nyoma veszett.
Be kell jelentkezned bejelentkezés (regisztrálás) a vélemény írásához.