efiction efiction
efiction efiction
efiction efiction efiction efiction
Cím: A Szépség és a Szörnyeteg - Védd meg őt, Remus Lupin! Szerző: Bettiiyy
[Vélemények - 33] Nyomtató Fejezet vagy Történet
- Szöveg mérete +


Sokáig ültem a folyosón Aishával, miután szinte beleájult a sok sírástól a karomba. Örültem, hogy ma én voltam beosztva prefektusként, hogy járőrözzek a folyosókon. Véletlen szerencse volt csak, hogy erre tévedtem, de megkönnyebbültem, hogy rátaláltam a lányra. Persze tisztában voltam vele, hogy Aisha képes megvédeni magát akár több diáktól is, de megkönnyebbültem, hogy komolyabban nem estek a lánynak. Ismertem őt annyira, hogy tudjam, még rosszabbul érezte volna magát, ha az erejét így kell használnia a roxfortosok ellen. És az az igazság, hogyha védekezett volna a diákok ellen, csak a pletykákat erősítette volna meg.
Az volt a legjobb, hogy én találtam erre a csődületre, és még azelőtt leállítottam, hogy igazán elkezdődött volna. Csak reménykedni mertem, hogy megkapják a résztvevők a magukét a házvezető tanáraiktól…
A karjaimban szunnyadó lányra pillantottam. Próbáltam helyrerakni a gondolataimat, de sehogyan sem tudtam. Szörnyű helyzetbe kevertem Aishát azzal, hogy azon az éjszakán nem figyeltem oda, és nem foglalkoztam az eszméletlen Melanie-val. Elkövettem akkor azt a hibát, hogy szabadjára engedtem az érzelmeimet, és csak az járt a fejemben, hogy megvédjem a többieket. És hogy bosszút állhassak… Retteneteset hibáztam.
De tudtam, hogy most is így tennék. Most is Aishát és a barátaimat menteném először. De nekem lett volna erőm vigyázni arra a másik lányra, hogy ne essen baja... Meg tudtam volna védeni Greybacktől.
És mégsem tettem.
Most pedig Aisha issza meg a levét.
Mindenki valótlan pletykát terjeszt róla. Nem hagyják, hogy békében gyászolja a barátnőjét. Habár még magának sem meri bevallani, hogy Melanie halott…
Bűntudattól mardosva pillantottam le a karomban alvó lányra. Szörnyen megbánthattam ma, mikor magára hagytam a gyengélkedőn. De elveszítettem az eszemet, mikor olyan közel hajolt hozzám, és megéreztem az édes illatát. Olyan régóta vágytam már arra, hogy megízleljem az ajkát, és ő szörnyen gyönyörű volt a napfényben.
Óvatosan simítottam ki egy tincset az arcából.
Kár, hogy vérfarkas vagyok. Egy olyan, aki elrabolta a barátnőjét, és megölte. Ahányszor rám nézne, mindig ez jutna rólam eszébe. Megundorodna tőlem.
Hiszen azt mondta, boldog, hogy nem lettem az. Hogy nem lettem vérfarkas. A leggyönyörűbb mosolyával mondta nekem ezeket a szavakat.
Felsóhajtottam. Nem lehettem ennyire önző.
Nem akarhatom annyira magamnak Aishát, hogy nem veszem figyelembe az érzelmeit. Mit tenne, ha megtudná, hogy vérfarkas vagyok? Hogyan érezné magát? Mit érezne, ha hozzáérnék? Ha megcsókolnám? Mert ha a barátnőm lenne, mindenféleképpen el kellene neki mondanom, milyen szörnyeteg vagyok. De ahogy meghallaná, rögtön elrohanna, és egy életre megutálna.
Jobb volt így. Távol tartom magamat tőle, de a közelében maradhatok. Csodálatos lány, ezért biztos voltam benne, hogy találni fog valakit, aki igazán megérdemli őt.
De azt is tudtam, hogy utálni fogom azt az embert. Már most utáltam…
Óvatosan a térde hajlatába csúsztattam a karomat, majd egy picit megszorítottam a vállát, és felálltam vele. Fogalmam sem volt, hová vihetném, és hogy mit csináljak vele.
Tudtam, hogy tartozok neki egy bocsánatkéréssel a mai csókunk miatt. Elragadtattam magam, és nem bírtam magammal. Olyan boldoggá tett az a pillanat, hogy végre magamhoz ölelhetem, hogy nem gondoltam a következményekre, és a szörnyű valóságra. Hogy vérfarkas vagyok.
Hogy megundorodna tőlem. Hogy bármikor kárt tehetnék benne, ha átváltozva a közelébe kerülnék. Megborzongtam a képre, amit az agyam vetített ki elém Aisha feltépett bőréről.
Soha nem élném túl, ha valaha bántanám.
Megfeszülő állkapoccsal indultam el a lánnyal a karomban a Griffendél klubhelyisége felé, de mivel a lányok lépcsőjén nem tudtam felmenni, ezért a hálókörletünk felé vettem az irányt.
A Tekergők Térképe felé görnyedve találtam a többieket, akik éppen a minket jelző pöttyöket figyelték, ám ahogy megláttak engem és a karomban az öntudatlan Aishát, rögtön elkomorodtak.
- Mi történt? – pattant fel rögtön James, mire szomorúan megráztam a fejemet, és a lányra pillantottam. Bársonyos haja lágyan cirógatta a karomat. Nem akartam elengedni.
De tudtam, hogy vissza kell adnom Jamesnek, hogy ezentúl ő vigyázzon rá. Hogy ne keverjem többet bajba Aishát.
Lemondó mosollyal léptem a bátyjához, és a karjaiba nyomtam az ájult lányt. Valami fény villant a barátom szemében, mintha megértette volna, hogy lemondtam a húgáról. Szó nélkül tartottam meg az eszméletlen lányt. Aztán James eltátotta a száját, és elképedve, mégis megkeményedet tekintettel nézte húgával a kezében, ahogy se szó se beszéd, kisétálok a szobából.
- Ne csináld… - hallottam a hangját, de rögtön be is húztam magam mögött az ajtót, és a klubhelyiségbe siettem, majd lerogytam a kandalló előtti kanapéra.
Át kellett gondolnom pár dolgot, ezentúl hogyan fogok viselkedni Aishával.
- Te komolyan hülyébbnél hülyébb ötletekkel állsz elő?! – hallottam meg Jamest trappolni lefelé a lépcsőn. – Miért hagytad ott?!
Nem válaszoltam, csak szomorúan néztem a kitörését. Tudtam, hogy tudta, hogy ezzel, sokkal többről mondtam le, mint a sírástól kimerült Aisha ápolása.
- Áh! – kiáltott fel tehetetlenül, és a kanapé háttámlájára csapott, majd járkálni kezdett.
- Nem érdemlem meg a húgodat – szólaltam meg végül a barátom szemébe nézve, mire megtorpant, és elképedve meredt rám.
- Nálad jobban senki sem érdemli meg Aishát! – vágta rá őszintén. Annyira egyszerűen jelentette ezt ki, hogy elakadt a lélegzetem, és csak tátogni tudtam. Halványan elmosolyodott. – Ne legyél már nevetséges! Egy ideje rájöttem, hogy szereted a húgomat…
- Honnan? – nyögtem nehezen.
- Láttam, ahogyan ránéztél – vont vállat egyszerűen.
- Te nem…?
- Mit én nem? – kapta rám harciasan a tekintetét. Az ajkamba haraptam, de végül kimondtam.
- Vérfarkas vagyok. Ki akarna engem a húga barátjának? Ki akarná egyáltalán, hogy egy vérfarkas a húgába szeressen?- soroltam keserűen, de még be sem fejeztem a mondatot, James rögtön rávágta a válaszát, mélyen a tekintetembe fúrva a pillantását. A szemei elszántan és őszintén csillogtak.
- Én. Valamiért nem tudok html kódozni, ezért most jelenleg így mutatok nektek képet az én Remusomról és Aishámról. :) Remus: http://www.kepfeltoltes.eu/view.php?filename=529IMG_0052.jpg Aisha: http://www.kepfeltoltes.eu/view.php?filename=344IMG_0053.jpg
Be kell jelentkezned bejelentkezés (regisztrálás) a vélemény írásához.