efiction efiction
efiction efiction
efiction efiction efiction efiction
Cím: A Szépség és a Szörnyeteg - Védd meg őt, Remus Lupin! Szerző: Bettiiyy
[Vélemények - 32] Nyomtató Fejezet vagy Történet
- Szöveg mérete +
A szerző megjegyzései a fejezethez:
Ezt annak a tiszteletére, hogy ma a munkahelyemen a kapu mögött egy méterre, egy árva dobozt találtam a semmi közepén a földön, amire a nevem volt írva. El?ször azt hittem, bomba, de mikor kinyitottam egy csokor rózsát egy üzenettel "a világ leggyönyör?bb n?jének" és óriási vaníliás szívet találtam benne, melyet a v?legényemt?l kaptam, aki reggel, a 7.30-as kezdésem el?tt már lerakta a munkahelyemen a meglepetésemet, majd elszelelt. :)
Szóval egy fejezet a csodás férfiak tiszteletére, akik nagyon szeretik a párjukat! Kérlek, lányok, becsüljétek meg ?ket! ?k mind csodálatosak, és varázslatossá teszik az életeteket! :)


Valami történt. Ebben biztos voltam. James Potter az utóbbi két napban egyszer sem kért tőlem randit. Egyszer sem villantotta rám a csábos mosolyát. Egyszer sem tette előttem a fejét. Sőt! James Potter az elmúlt két napban még csak a hajába sem túrt!
De ez engem, ugye, nem érdekelt?
Elmerengve figyeltem őt. Az előttem levő padban ült, de egyszer sem fordult hátra. Egyszer sem dobott levelet a padomra, hogy elhívjon randizni. Alig halhatóan felsóhajtottam, és lemásoltam a tananyagot a tábláról, melyet Tarlo professzor írt fel.
Nem tudom, mi történt, de James teljesen máshogy viselkedett, és a Kergék is eltűntek. Remus három sorral hátrébb ült, mint én, és egész órán meg sem szólalt, csak a könyvébe mélyedt és szorgosan körmölt. Nem értettem, mi folyik közöttük, miközben Sirius és Aisha teljesen eltűntek. Lehet, hogy…; csak nem? Összejöttek volna?
De ez akkor sem lenne magyarázat arra, miért széledtek szét a Tekergők. Hiszen James legjobb barátja Sirius, igazán örülhetne, ha Black a húgával jár. Bár ha belegondolok, mekkora nőcsábász Black, talán az is lehet, hogy James megharagudott rájuk. De ez még mindig nem magyarázat arra, hogy James és Remus miért nem beszélnek egymással.
Biztos voltam benne, hogy a valódi probléma itt keresendő. Valami történt kettejük között, hiszen Peter sem ment egyszer sem Remus közelébe. Lehet, hogy összevesztek, és kiutálták Remust? Vagy a mindig kedves és felelősségteljes Remusnak elege lett abból, hogy mindig bajba keverik őt a többiek? Ha így is történt, az elmúlt hét évben nem mutatta, hogy ez különösebben zavarná. Talán tényleg ez lenne a baj?
Halkan felsóhajtottam. De ez engem miért is érdekel?

A csengő hangosan szelte ketté a csendet, és szinte mindenki egyszerre szedelőzködni kezdett. Peter egy pillanat alatt kirohant a teremből, James pedig a könyveivel a kezében állt a padja mellett, és Remust figyelte. A fiú azonban rá se hederített, hanem nagyon lassan szedte össze a pergamenjét és a pennáját. Egyszer sem nézett barátja felé, aki összeszorított szájjal várakozott.
Lassan kikerültem Jamest, és halványan rámosolyogtam, de mintha észre sem vette volna. A szeme sem rebbent. Talán már nem érdeklem?
Óvatosan megszagoltam a hajamat. Jó illata volt.
Az ajtónál jártam, mikor hirtelen elsuhant mellettem Remus. Megtorpantam, és csak meredtem utána. Ez a stílus inkább Blackre volt jellemző, nem a mindig mosolygós prefektusunkra. Elmerengve néztem Remus után, de eltűnt a kavargó diáktömegben.
Kezemet az ajtófélfára tettem, majd hátra fordultam. James ugyanúgy állt ott, ahogy utoljára láttam, csak most Remus hűlt helyét bámulta.
Hiába próbáltam elkapni róla a pillantásomat, nem ment. Nem tudtam levenni azt a mindig arrogáns és beképzelt Potterről. Olyan szomorú volt! Teljesen más, mint lenni szokott. Egyik kezét zsebre téve bámulta a földet, míg másik kezében a könyveit tartotta.
- James? – öntudatlanul is felé mozdultam. Meglepetten rám kapta a pillantását, de még így is láttam mennyi fájdalom rejtőzik benne. Ezt nem tudta leplezni.
Nem szólt semmit, csak nézett engem mozdulatlanul. Én pedig hirtelen zavarba jöttem. Miért is szólítottam meg?
- Még van egy óránk – mondtam végül, majd hevesen dobogó szívvel hátat fordítottam neki, és elsiettem a SVK terem felé.

Egész úton átkoztam magam, amiért semmit sem mondtam neki.




És egy kis előzetes a következő fejezetből:

"Minden a feje tetejére állt. Semmi sem volt normális. Minden, minden tönkrement.
A vicces és izgalmasnak ígérkező kirándulás a Roxfortba, már nem is tűnt olyan jó ötletnek. Erre nem készültünk fel. Levelet kaptunk…;"
Be kell jelentkezned bejelentkezés (regisztrálás) a vélemény írásához.