efiction efiction
efiction efiction
efiction efiction efiction efiction
Cím: Ha belekóstolsz; veszélyes! Szerző: Bettiiyy
[Vélemények - 27] Nyomtató Fejezet vagy Történet
- Szöveg mérete +


Több időt töprengtem a húgom szavain, mint kellett volna és még többet, mint megérdemelte. Mégis ott volt bennem az aggódás és valami más is, amiért önmagamat hibáztattam. Sosem akartam rosszat Summernek, de valahogy mégis megtettem, ha ő így gondolja.
Hosszú rágódás után beláttam, hogy a húgom viselkedése undorító volt, mikor két fiút tartott egyszerre a tűzben, de kettőnk kapcsolatát nem tudtam hova tenni. A szerelmi életében egyértelműen hatalmasat hibázott és még nagyobbat csökkent a szememben, mint nő. De hogy a testvéri kapcsolatot - ha nem is vérszerinti – hol rontottuk el, még mindig nem tudom pontosan.
Végül is arra jutottam, hogy teljesen felesleges minden erőmmel ezen rágódni, egyértelműen a húgom nem óhajtja velem megosztani a valódi okot, ezért kreál magának másikat is, amit viszont jogtalanul, de az orrom alá dörgölhet.
És ezzel el is jutottam oda, hogy nem fogok vele foglalkozni, ha a helyzet meg nem kívánja. Ő nem akar velem beszélni, békülni, én viszont magamtól sose fogok rájönni, mi az oka a kettőnk között elszakadt köteléknek.
Viszont a családi ügyeimnél még hatalmasabb problémával találkoztam egy héttel Perselus és Summer összekapása után.
Mikor éppen új színt próbáltam vinni egyéniségembe a levágott hajamnak köszönhetően, Keith rontott be a klubhelyiségbe. Zihálva lélegzett, miközben egyik kezét a mellkasára tette, a másik karjával pedig az ajtófélfát döntötte.
Zavartan mosolyogva néztem rá, majd visszafordultam az előttem álló tükörhöz és egy pálcaintéssel igazítottam egyet a hajamon, mire Kleopátra-stílusban fénylett tovább a vállamat verve. Kissé összevontam szemöldökömet az összpontosításhoz, mert azok a fránya hullámok benne maradtak a frizurámban – hála Summernek-, aminek szög egyenesnek kellett volna lennie. Feladva kifújtam a levegőt, majd ismét Keith felé fordultam, aki még mindig az ajtót támasztotta.
- Segítenél? – kérdeztem, mire rám nézett, egy ugrással előttem termett és leguggolt elém.
- Cherry…; Reg…; - suttogta szaporán lélegezve, mire felhúztam a szemöldökömet.
- Bájitaltan teremnél láttam legutoljára…; - feleltem a fel nem tett kérdésre, majd visszafordultam a tükörhöz és megráztam a fejemet. Nem jó ez a stílus…;
- Figyelj már rám! – kiáltott rám ingerülten és megragadva vállamat maga felé fordított. Kissé hátrahőkölve meredtem rá, mire lazított a szorításon és mélyen a szemembe nézett, amiben mély aggodalmat véltem felfedezni. – Itt voltak a szülei…; velük ment.
- Jézusom…; - suttogtam és felpattantam, minek következtében Keith hátravágódott, de nem zavartatta magát úgy maradt és felhúzta jobb lábát, majd a térdére könyökölt. – Mit akarnak tőle?
- Nem tudom…; - felelte ökölbe szorított kezekkel -, de nem úgy tűntek, mint akik jó kedvükben vannak.
- Gondolod, hogy…;
- Igen.
Mind a ketten tudtuk, hogy nem vagyunk képesek Regulust megakadályozni abban, hogy ezekkel a halálfalókkal parádézzon és riogassa az ártatlan embereket. Mégis, tisztában voltunk vele, hogy a családja miatt teszi, és hogy ők kényszerítették rá az akaratukat. Ám az, hogy a szülei személyesen jöttek be érte az iskolába…; semmi jót nem jelentett.
- Istenem…; csak baja ne legyen…; - suttogtam és elkeseredetten ereszkedtem vissza a székbe.

Az azt követő egy napban hiába vártuk Regulust, ő nem értekezett meg. Próbáltunk feljutni az igazgatóhoz is, hogy megtudjuk, mi van vele, de sajnos sikertelen kísérlet volt. A házvezető tanárunk bizalmas információnak nevezte az ügyet és mosolyogva kiterelt minket a szobájából.
A nagy idegességben lerágtam az összes körmömet és tűkön ülve vártam barátom visszaérkezését, de az váratott magára. Mindenféle elmélet az eszembe jutott, hogy titkos gyűlésen van, vagy éppen beavatási szertatáson. A legjelentéktelenebb ötletektől a legrosszabbakig minden végigfutott az agyamon, mivel nem tudtam, mi történhet vele, míg én nem vagyok vele. És ez zavart a legjobban. Lehet, hogy éppen most kínozzák, vagy ő kínoz másokat…; Fel alá járkáltam a klubhelyiségben, a szobámban, de hiába vártam, ő nem jött. A szívem majd kiugrott a helyéről, annyira aggódtam, és ezzel Keith sem volt másképp. Láttam rajta, hogy majd meghal csak azért, hogy hallhassa Reg hangját és ő meggyőzzön arról minket, hogy jól van.
Végül a sok járkálásban megtaláltam a megoldást és átkoztam magam, hogy eddig nem jutott eszembe. Hirtelen sarkon fordultam és rohantam keresztül a klubhelyiségen, a folyosókon, fel a lépcsőn – sikeresen felborítva egy másodévest-, majd be a Nagyterembe. Zihálva körülnéztem, de nem találtam a fekete üstököt, amit kerestem. Tovább róttam a folyosókat, mikor a negyedik emeleten szembetalálkoztam a kettővel alattam járó Matthewval. Két mardekáros állta körül, kivont pálcával.
Mikor megláttak a háztársaim odabiccentettek, majd intettek a fejükkel, hogy álljak be közéjük, mire előhúztam a fegyveremet. Az egymagában álló Matthew még jobban megrendült, hogy plusz egy személlyel kell megvívnia a testi épségéért. Remegő kezekkel, a falnak taszítva állt előttünk, de nem eresztette le a pálcáját. Felkészült a harcra.
Társaim hahotára fakadtak, mire a fiú megacélozta tekintetét, kihúzta magát egy mély levegőt vett. A mellettem álló két mardekáros felemelte a pálcáját és szóra nyitotta a száját, mikor hirtelen rájuk szegeztem a sajátomat és non-verbális átkot bocsájtottam rájuk, mire a falnak csapódtak és összerogytak. Ronda pikkelyek kezdtek el nőni az arcukon, mire kimeredt szemekkel meredtem rájuk és elhúztam a számat. Én csak altatóbűbájt küldtem rájuk, ezért kissé oldalra néztem és láttam, ahogy a kis Matthew kivont pálcával áll.
Hirtelen rám nézett, majd gyors hátraarccal futni kezdett, mire felsóhajtottam és ráküldtem egy gáncsrontást. Hasra vágódott a folyosón, én pedig ráérősen felé sétáltam, mire nyöszörögve megpróbált felállni.
- Hé! Nem akarlak bántani! – kezdtem, de rám sem hederített, ezért gyorsan elmormoltam az ellenvarázst. – Kérlek! Ne fuss el! – próbálkoztam ismét, mikor láttam, hogy megpróbál kereket oldani. Megtorpant és visszafordult, majd gyanakvó szemekkel végigmért.
- Mit akarsz? – kérdezte ellenségesen, mire rávigyorogtam.
- Szép rontás! – ismertem el háztársaimra nézve, akiknek az egész arcát benőtte a ronda ezüstös pikkely.
- Nem akarsz miatta…;? – kezdte bátortalanul, mire felemeltem a kezem.
- Nem.
- Akkor mit akarsz? – kérdezte idegesen és látszott rajta, hogy mindenhol szívesebben lenne, mint a közelemben.
- Adok tíz knútot, ha idehívod nekem Sirius Blacket, lehetőleg minél előbb – mondtam, mire eltátotta a száját, majd vállat vont.
- Végül is…; - sarkon fordult és elsietett, mire én a két alélt társam felé fordultam. Elhúztam a számat és körbenéztem, mikor megpillantottam egy szekrényt, amiben valószínűleg tisztítószerek sokasága sorakozott.
Egy ideig a háztársaimmal, majd a szekrénnyel szemeztem, miközben a tekintetem egyikről a másikra járt. Végül kifújtam a benntartott levegőt és elővettem a pálcámat, aztán a két mardekárosra szegeztem. Elmormoltam egy gyors varázsigét és belebegtettem őket a kis tárolóba, majd bűbájjal rájuk zártam a szekrényt. Élvezettel gondoltam rá, mennyi időbe fog kerülni nekik, míg kijutnak és mennyi nehézségbe nekem és Matthewnak, ha ezek ketten rájönnek, mi voltunk.
Öt percig várakoztam, majd elkezdtem járkálni a folyosón, miközben ismét elkezdtem Regulus miatt aggodalmaskodni. Mi van, ha megkínozzák? Ha megölik? Ha arra kényszerítik, hogy öljön vagy bántson valakit? Végül sikerült egy kicsit megnyugtatnom magamat, így lélegzésemre figyelve, hogy minél egyenletesebb legyen a falnak dőltem és becsuktam a szememet.
Percekig álltam ott lehunyt pillákkal, mikor halk lépéseket hallottam a folyosó egyik végéről.
- Mégis mit akarsz? – hallottam meg Black hangját.
- Majd meglátod…; - érkezett rá Matthew válasza.
Pár másodperc múlva feltűntek a fordulóban pár méterre tőlem. Mikor Black meglátott, megtorpant és kissé a fiatalabb fiú elé állt, majd megragadta annak a vállát és csinált egy hátraarcot.
Ellöktem magam a faltól és keresztbe fontam magam körül a karom, majd kissé oldalra dőlve néztem mit művelnek, ugyanis Black hiába tolta a maga előtt Matthewt, a fiú megvetette a lábát. Az ötödikes fiú megfordult és mellkason lökte a háztársát, aki felém tántorodott pár lépést.
- Ez meg…; mi? – vonta kérdőre Black, de Matthew felém szökkent, mire a kezébe nyomtam tíz knútot, ő pedig fürgén távozott.
Black megrökönyödve meredt a fiú után, majd rám pillantott.
- Ez meg mi volt?
- Megkértem, hogy hozzon ide téged.
- Miért?
- Mit tudsz Regről? – léptem hozzá közelebb, mire értetlenül megrázta a fejét és összeszűkítette a szemét.
- Mikor született, mi volt a kedvenc kiskori játéka…; - kezdte sorolni, én pedig mérgesen felhördültem. Meglepetten pillantott rám, szinte védekezően. – Nem is tudod, ilyenkor mennyire hasonlítasz a húgodra…;
- Szóval? – tettem ismét karba a kezem.
- Hogy miért szakítottam vele? – kérdezte Black és megdörzsölte egynapos borostáját. – Nos, tudod, ez egy…;
- Mi van Reggel?! – bődültem el, mire gyanakvóan rám nézett.
- Mi lenne vele?
- Én is ezt kérdezem…;
- Á-á-állj! – emelte fel a kezét. – Hogy érted ezt? Mi történt?
Zavartan meredtem rá tátott szájjal. – Te nem tudod?
- Mit nem tudok? – hajolt hozzám közelebb.
- Hogy a szüleid elvitték Reget!
Pár másodpercig csak tátogott, majd hirtelen megragadta a vállamat és a falnak taszított, de olyan erővel, hogy besajdult a hátam. Egy pillanatra összezavarodtam a kitörésétől. Még sohasem láttam ilyennek.
- Miért nem mondtad előbb?!
- Azt hittem, tudsz róla!
- Mit akarnak tőle? – tette fel a következő kérdést, mire ellöktem a kezét a vállamról.
- Honnan tudjam?!
- Mikor ment el?
- Tegnap.
- Miért nem…;? – tette volna fel a következő kérdését, mire kikerültem és rá se nézve ennyit szóltam:
- Viszlát!
- De…;! – nyúlt utánam, mire előkaptam a pálcámat és rászegeztem.
- Én sem tudok többet nálad. Azért hívtalak ide, hátha tudsz nekem valamit mondani…; - hirtelen fojtott hangú káromkodás, majd dörömbölés hallatszott a szekrény felől. Mind a ketten a hang irányába fordultunk, mire csettintettem egyet a nyelvemmel és a pálcámat a hang irányába lendítettem. – Disaudio!
Nem tűnt meglepettnek, nem is érdekelte ki vagy mi lehet a szekrényben. Ragadozó tekintettel figyelte minden mozdulatomat.
- Rövidebb a hajad…; - jegyezte meg, mire annyira meglepődtem, hogy csak tátogni tudtam.
- Summer tett róla, hogy az legyen – köptem oda, noha tudtam, semmiről sem tehet. Mérgesen hátat fordítottam, majd elsiettem, aztán hirtelen megtorpantam. – Ezt pedig a húgomért, mert betartom az ígéretem. Densaugeo!
Hirtelen Black a szájához nyúlt és elszörnyedve meredt rám, mire én elhúztam a számat és hátat fordítva neki elsiettem a klubhelyiségünk felé.
Tisztában voltam legbelül, a szívem mélyén azzal, hogy nem Black a hibás az öccse eltűnésért és csak aggódik miatta, mégis ez az egy napos feszültség, kihozta a legrosszabb énemet. Szintúgy tudtam azt is, hogy a húgom volt a hibás a párkapcsolatukban, hiszen csalta Blacket, mégis, úgy éreztem, meg kell tennem és rontást kell küldenem a fiúra. Nem voltam elégedett magammal, mert megtettem, sőt, igazából borzalmasan éreztem magam az ártás miatt. Nem érdemelte meg, és én nem voltam büszke magamra, hogy hosszú fogakat varázsoltam az elbűvölő Sirius Black tökéletes fogsorára. Egy nagy senkinek érzetem magam. Egy alávaló senkinek.
Be kell jelentkezned bejelentkezés (regisztrálás) a vélemény írásához.