efiction efiction
efiction efiction
efiction efiction efiction efiction
Cím: Kill me or kiss me... but don’t cut me off... Szerző: Draconus_Diablo
[Vélemények - 38] Nyomtató Fejezet vagy Történet
- Szöveg mérete +
A szerző megjegyzései a fejezethez:
---


Kill me or kiss me… but don’t cut me off…

I. fejezet
- Ez a legrosszabb ötlet, amit valaha is hallottam – jelentette ki Ron fejcsóválva. – Egyáltalán, hogy tudtad ezt elintézni az aurorparancsnokságon?
- Egyrészt már tisztában lehetnél vele, Ronald Weasley – kezdte Hermione kioktatóan és némileg sértődötten –, hogy nekem sosincsenek rossz ötleteim. Másrészt a parancsnokságon is úgy vélték, kifejezetten helytelen, hogy a két legjobb kezdőjük folyamatosan marja egymást. - Ez ennek a lehetetlen akciónak a végére sem fog változni. Hamarabb nyírja ki egyik a másikat… pontosabban Malfoy Harryt. És ha az a görény bántani merészeli, én…
- Draco nem görény, és nem hiszem, hogy bántaná Harryt. Hidd el… - Álljunk csak meg, Hermione! – háborodott fel Ron. – Mióta Draco neked az a szemétláda?!
- Most hagyd abba ezt az óvodás viselkedést, mielőtt még elkezdenéd! Komolyan mondom, hihetetlen, mennyire nem tudtok túllépni a régi sérelmeken ti, fiúk! - Régi sérelmek? Téged nevezett folyamatosan sárvérűnek és…
- Látod, ez a különbség. Én túl tudok lépni… amúgy meg már évek óta nem használja ezt a szót.
- Malfoy akkor is egy arrogáns seggfej marad, és kész! - Draco nem rossz ember annak ellenére, hogy folyamatosan igyekszik ennek ellenkezőjét bebizonyítani. Csak ti annyira elvakultak vagytok, hogy ezt nem veszitek észre. Ez a küldetés majd megmutatja, mennyire igazam van. Néha jóval több van a dolgok mögött, mint ami valójában látszik. A felszín alatt Draco Malfoy egészen normális, és ami ennél is fontosabb, talán képes változtatni a viselkedésén. Én legalábbis biztos vagyok benne… és nekem mindig igazam van.
***
Draco Malfoy unottan bámult ki az ablakon a mellette elsuhanó, csöppet sem izgalmas tájat figyelve. Pontosabban csak figyelte volna, amennyiben az ablaküveg nem lett volna kifejezetten mocskos az autó enyhén hiányos szigetelései közt szakadatlanul beáramló, folyamatosan kavargó és vékony rétegekben lerakódó egyre fullasztóbb portól. Por és mocsok. Egyszerűen undorító, ahogy maga ez az egész akció, élén Szent Potterrel… Így az unalom álarca mögött valójában fortyogott a méregtől. Nem elég, hogy egy bádogkaszniban zötykölődik – amely roncsot a Minisztériumban képesek voltak autónak titulálni – valami isten háta mögötti, muglikkal teli vidékre tartva, aminek pontos helyrajzi koordinátáit leginkább a „semmi közepén” címszóval lehetne jellemezni, teszi mindezt legnagyobb ellenségével, akit már az út kezdete óta a háta közepére sem kívánt. Nem, ez így nem teljesen volt igaz, mert már az út kezdete előtt is inkább a pokolba kívánta volna, mint maga mellé a vezetőülésre. Ráadásul ez a gusztustalan ing, ami a förtelmes anyaga mellett még kockás is igencsak sokat ront mindig makulátlan megjelenésén, valamint nem igazán tesz jót selyemhez szokott, finom bőrének, és az anyag alá beszivárgó por csak erősíti ezt a dörzsölő, durva hatást. Akár egy tehénpásztor… már csak egy kalap és egy gumicsizma hiányzott volna a Draco „cowboy” Malfoy alteregóhoz. Kiborító! Az aurorparancsnok szerint persze ezeket az aprócska kényelmetlenségeket megköveteli a békés kirándulgatók imidzse, akik pihenés céljából választották ezt az idillinek nem éppen nevezhető, fantasztikusan unalmas, kihalt és teljesen sík vidéket. Csak azt nem értette, miért kell emiatt a legócskább ronccsal, a legförtelmesebb cuccokban, a világ legporosabb útjain átutazni, mindezt az idegesítő Potter társaságában. Egyáltalán miért pont őket választották a békés kirándulgatók szerepére, mikor békének már a kezdetek kezdete óta nyoma sincs köztük, mivel az első pillanattól kezdve gyűlölik egymást. Emellett maga ez a vacak akció is legalább olyan pocséknak ígérkezik, és ugyanolyan halálosan unalmasnak, mint bármi más ebben az egészben. Fel nem tudta fogni, mi a fenének kell két auror egy kezdő vérfarkas elfogására. Vagy ha már mindenképpen két auror kell, akkor miért pont ők ketten? A Minisztérium nyomvizsgálói is ostobábbak, mint a sokévi átlag, mert szerintük nem biztos, hogy vérfarkasról van szó, holott ez nyilvánvaló. Valami gyilkolássza az állatokat egy sűrű, sötét erdőben – nem messze egy kastélynak nevezett romhalmaztól – a maradványokon talált karmolás- és fognyomok pedig egyértelműen varázstevékenységre, ezen belül is vérfarkasra utalnak.
Csak lenne már vége ennek az egésznek… ő majd szépen kideríti, kinek az agyában fordult meg ez az elmebeteg ötlet, és az illető minden bizonnyal addig is fog élni… Hatalmas döccenés. Ráadásul még ez is! Ez az idióta Potter még vezetni sem tud, mert rövid időn belül már a harmadik gödörbe megy bele, ami az ülés kényelmének teljes hiányát tekintve meglehetősen kellemetlen. Tévedés. Ez már a negyedik gödör volt ezen az istenverte százméteres útszakaszon!
- Basszus, Potter, nem tudnál csak egy kicsit óvatosabban vezetni?! – üvöltött rá ingerülten, és elégedetten konstatálta, hogy ezzel sikerült kizökkentenie a másikat sztoikusnak tűnő nyugalmából. - Sajnálom, hogy az útviszonyok nem tesznek jót az arisztokrata seggednek! – válaszolt vissza körülbelül hasonló hangnemben.
- A vezetési stílusod nem tesz jót az arisztokrata fenekemnek – mondta, erőteljesen kihangsúlyozva a fenék szót.
- Ó, bocsánat, hogy csúnya szóval illettem eme nemes testrészedet! – reagált gunyoros indulattal a hangjában. Nagyszerű! Kezd ideges lenni. Ha már más szórakoztató nincs ezen az unalmas úton, mint Potter bosszantása, akkor ez is megteszi. És elég könnyen fel lehet idegesíteni a vezetési módjának kritizálásával, meg úgy alapjában véve bármivel, ami néha kifejezetten mókás. - Nekem minden testrészem nemes, ha elfelejtetted volna – jelentette ki fellengzősen és szélesen vigyorogva. Újabb döccenés. Ezt tuti szándékosan csinálja! – Még egy ilyen, és a legnemesebb testrészemben is kárt teszel, mert a golyóim éppen helycserés támadást folytatnak a manduláimmal.
- Baromira hidegen hagy, mi van a golyóiddal! – morogta zaklatottan, miközben egy kicsit növelte a sebességet. - Azt remélem is! – közölte hűvös hangon, mire Potter még inkább gyorsított. – Merlin szakállára, lassíts már! – kiáltotta kissé rémülten, mikor úgy vettek be egy kanyart, hogy majdnem kisodródtak, és kezdte egyre kevésbé szórakozatónak találni az „idegesítsük halálra Harry Pottert” című hadműveletet.
- Félsz, Malfoy? – kérdezte a másik határozottan gonoszkodó, éppen emiatt szokatlanul ijesztő vigyorral az arcán, majd beletaposott a gázba. Ez már egyáltalán nem vicces! Ez az idióta teljesen megőrült!? Itt fognak mindketten megdögleni egy ócska fémkaszniban – ami hamarosan szétesik alattuk – a semmi kellőstelen közepén! Kanyar! Kanyar!! Kanyar!!! Fa! Fa!! Fa!!! A picsába is, fékezz mááár!!! Draco érezte, amint egyre jobban hatalmába keríti a páni félelem, és felkavarodik a gyomra az elsuhanó táj láttán. Csodával határos, hogy egyáltalán még élnek, és amennyiben egyszer végre megállnak, akkor ez az agyalágyult Potter nem sokáig marad a létezés eme stádiumában, mert hogy kicsinálja, az egyszer biztos! Harry először jó poénnak találta egy kicsit megszívatni Malfoyt, aki magának köszönhette a bajt, mivel igencsak felhúzta a vezetési stílusára, illetve a saját testrészeire tett szándékosan hangsúlyos megjegyzéseivel. Aztán a másik arcára pillantva, amely már szinte zöld volt, ez egyszerre nem is tűnt olyan viccesnek. Első reakcióként beletaposott a fékbe, ami baromi rossz ötletnek bizonyult, mert az egy dolog, hogy ő kis híján lefejelte a kormányt, Malfoy viszont telibe kapta a műszerfalat.
- Megmondtam, hogy kösd be magad! – förmedt rá első ijedségében, azonban a másik nem mozdult. – Jól vagy, Malfoy? – kérdezte most már valóban megijedve, némileg finomítva a hangnemen. – Mondj már valamit! – Ezzel óvatosan végigsimított a hátán. - Ne merészelj hozzám érni, Potter! – üvöltötte érthető módon feldúltan, miközben felemelte a fejét egyenesen rá nézve, és szürke szemeiben olyan gyilkos indulatok szikráztak, aminek láttán más sikítva menekült volna el. A hatást csak fokozta a felrepedt jobb szemöldökéből szivárgó, egyre erőteljesebbé váló vérpatak, amit ő valószínűleg még nem is vett észre. – Egy elmebeteg, félkegyelmű, normálatlan, vadbarom állat vagy, Potter! Elegem van belőled, meg a baromságaidból! Kiszállok! Végleg! Így is tett. Szinte kiugrott a kocsiból, majd olyan erővel vágta be az ajtót, hogy félő volt, az egész roncs darabokra hullik, aztán sietősen határozott léptekkel elindult az úton… visszafelé. Harry döbbenten meredt maga elé. Ő nem ezt akarta. Mindössze egy kicsit megleckéztetni, kihasználva a mugli eszközöktől való félelmét, nem pedig megsebesíteni. Merlinre! Hisz vérzik! Jó, ennyibe feltehetően nem fog belehalni, és alighanem kutya baja, ha ennyire tud sietni, de akkor is… Egyáltalán mióta használja ki valakinek a félelmét – még ha az illető egy akkora seggfej is, mint Malfoy? Miért van az, hogy néhány szóval kihozza belőle a legrosszabb énjét, ami miatt még egy ilyen szemét módon aljas húzásra is képes? Egész úton mást sem csináltak, csak veszekedtek, akár valami rossz házaspár, később meg inkább nem szóltak egymáshoz – ami legalább ugyanolyan idegesítő volt, és a sztoikus nyugodtság álarca mögött valójában fortyogott a méregtől. Egyetlen normális mondatot nem tudtak váltani egymással, mert Malfoy mindenbe belekötött – ráadásul mindenért őt hibáztatta – az összes megnyilvánulása maga volt a tömény cinizmus és egoizmus.
Hogy ő mennyire utálja az autókat, ezt a szerencsétlen romhalmazt meg különösképpen, mert kifejezetten kényelmetlen. Igen, el kell ismerni, nem a legjobb a felfüggesztése, és tényleg minden döccenőt meg lehet érezni, ám még mindig lehetne sokkal rosszabb is. A kapott ruhák szerinte gusztustalanok, és kidörzsölik az érzékeny bőrét – erről is mennyit tud nyavalyogni – meg hogy mennyire zavarja a por. A luxushoz szokott popója – de még milyen feszes popója, ez ebben a kissé előnytelen szerelésben is jól látszik – képtelen elviselni egy csöppnyi komforttalanságot… persze nem ő élte le a fél életét egy gardróbban, muglik között. Apropó muglik. Emiatt is mennyit képes panaszkodni, egyszerűen hihetetlen! Valóban nem a legmegnyugtatóbb, hogy csak végszükség esetében varázsolhatnak, ez a parancs viszont még némileg érthető, sőt az összes között a legérhetőbb. Egyszóval Malfoy szerint minden totálisan szar, és ezt képes úgy előadni, mintha ő repesne a boldogságtól, hogy vele kell lennie, mi több, mintha ő találta ki volna ki ezt az egész marhaságot. Erre még rátesz egy lapáttal, hogy utálják egymást, pontosabban Malfoy utálja őt… és rövid átgondolás után… nos ő is utálja Malfoyt – vagy mindenesetre iszonyatosan idegesítőnek tartja – szóval legalább van egy valami, amiben egyetértenek… Legelső döbbenetét lerázva hátramenetbe tette a váltót, majd a másik mellé gurult, aki idő közben rágyújtott egy cigarettára, így szó szerint rá sem bagózva konok elszántsággal az arcán haladt előre képzeletbeli célja felé.
Egyáltalán mióta dohányzik Malfoy? Lényegtelen. Egy újabb borzalmas szokás, ami ráadásul még iszonyatosan büdös is, úgyhogy ezt nem fogja sokáig csinálni, főleg nem az ő közelében… Azonban először azt kellene elérni, hogy visszaszálljon a kocsiba, ami az arcát elnézve baromi nehéz lesz – és most azért érthető is a sértettsége – ám Harry Potter ennél lehetetlenebb dolgokat is véghezvitt már. Ha a Voldemorttal történt összecsapásokat túlélte, akkor Draco Malfoyt is túl fogja… legalábbis remélhetőleg.
Be kell jelentkezned bejelentkezés (regisztrálás) a vélemény írásához.