efiction efiction
efiction efiction
efiction efiction efiction efiction
Cím: "Egy hatrozott talnnal tudok felelni." Szerző: Gemy
[Vélemények - 22] Nyomtató
- Szöveg mérete +
A szerző megjegyzései a fejezethez:
Ezt a fanfictiont eredeileg nem akartam feltenni, de aztn mgis gy dntttem, hogy felteszem. Pr vlemnynek rlnk:)


- Jó, még egy utolsó simítás – motyogta Hermione, mielőtt felkelt a tükör elől. Feltűzött még egy tincset szelíd, hullámos hajába. Lila színű, gyönyörű szabású dísztalár ráncait kisimította, felhúzta a Roxmortsban vásárolt magassarkúját, majd határozottan kilépkedett a Griffendél hálókörletéből. A hetedikes lányt jó pár fiú megkérte, hogy menjen vele a karácsonyi bálra. Ő az összes felkérést visszautasította. Neki oda EGYEDÜL kell mennie. A folyosón a fiúk vágyakozva, a lányok irigykedve bámulták, a mindenki szemében könyvmoly lányt. Ő nem törődött senkivel. Elkerülte a nagytermet, és a pince felé vette az irányt. Lesietett a rengeteg lépcsőn, majd megállt a bájitaltan tanár dolgozószobája előtt. Kopogásra emelte kezét, de minduntalan visszahúzta. Most, hogy már itt állt, nem is tűnt olyan jó ötletnek. Minden egy bájitaltan órán kezdődött: - Mivel a mai órán csak Miss Grangernek sikerült elkészítnie a kiadott bájitalt, 10 pont a Griffendélnek. – Nem csak a mardekárosoknak, hanem a griffendéleseknek is leesett az álluk.
Ő hitetlenkedve nézett a tanárra. Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy ilyen is megtörténhet. Mikor pironkodva pakolta el a bájital-hozzávalókat a professzor arcán egy mosoly volt látható. Egy mosoly.
Majd a következő órákon, néha azon kapta a tanárt, hogy őt nézi. Ő ilyenkor lesütötte a szemét, és folytatta a munkát, de egy idő után már állta a tanár pillantását. Senkinek sem merte beismerni, hogy Piton volt a kedvenc tanára. Szándékosan „rosszalkodott”, hogy elmehessen büntetőmunkára és ilyenkor nem a kiadott feladatot végezte, hanem elkalandozott a szeme tanárán… Mikor már sokadszorra emelte fel a kezét, egy hirtelen ötlettől vezérelve bekopogott.
Hallotta, hogy kiszól tanára, hogy ’Szabad!’, de nem nyitott be. Újra bekopogott. Még egyszer, kicsit türelmetlenebbül válaszolt. De nem, ez így nem jó. Ő azt akarta, hogy kijöjjön. Még egy kopogás.
Széknyikorgást hallott, majd gyorsan közeledő lépteket. Piton kinyitotta az ajtót, és szembenézett az elszánt lánnyal. Rögtön kettőt hátralépett. - Granger kisasszony, maga mit keres itt? Nem a bálon kellene lennie?
- De igen. Emiatt jöttem magához. – Meglepődött, hogy hangja nem bicsaklott meg, pedig szinte mindene remegett.
- Miért? Csak nem azért jött, hogy felkérjen, hogy a kísérője legyek? – mondta gúnyosan.
- De. Pontosan. Mondja, Piton professzor, lenne ma este a kísérőm a karácsonyi bálon? – Piton arca meglepődést sugárzott, nem pedig haragot. Hermione végre kapott levegőt.
- Úgy látszik, most az egyszer végre nem tud semmiféle csípős megjegyzést tenni. – mondta mosolyogva, majd lassan a karját a tanár nyaka köré fonta. Ő nem ellenkezett. A lány lehúzta magához, majd elégedetten megcsókolta a férfit. Piton kővé dermedve állt, majd bizonytalanul a lány derekára helyezte kezét, és szorosan magához vonta.
Hermione kibontakozott a csókból.
- Akkor ezt vehetem egy határozott ’talán’-nak? – kérdezte kuncogva.
- Vegye, aminek akarja! – motyogta türelmetlenül a férfi, majd újra magához húzta a lányt.
Be kell jelentkezned bejelentkezés (regisztrálás) a vélemény írásához.