efiction efiction
efiction efiction
efiction efiction efiction efiction
Cím: Mardekr rksge Szerző: Miss Jones
[Vélemények - 7] Nyomtató Fejezet vagy Történet
- Szöveg mérete +
A szerző megjegyzései a fejezethez:
Tom Denem ugyan gonosz tetteket hajtott vgre, de mg mindig nem az a Voldemort nagyr, akit megismerhetett a vilg. Azonban j ton halad, hogy azz vljon…


- Nem értem mi a probléma… - nézett kérdőn egy köpcös, rőt varázsló Tom Denemre.

- Csupán az, kedves Dolhov, hogy szerényen bútorozott bagázs vagytok! – válaszolta dühösen Tom az öt körülvevő kisebb társaságnak címezve.

- Tényleg nem értünk – fortyant fel egy sápadt, magas szőke a Dolhov nevű mellett. – Hetekre eltűnsz. Jelet sem adsz magadról, és még neked áll feljebb?!

- Így van! Főleg azok után, amit véghez vittünk – szólt közbe Dolhov. – Malfoy-nak igaza van! Ráadásul ahelyett, hogy a következő akciót terveznénk, te azzal a Jones lánnyal enyel…

- Elég volt! – kiáltott fel Tom úgy, hogy az őt körülvevő varázslók összerezzentek. Majd mondott valamit párszaszóul, amire egy hatalmas kígyó jelent meg a sötét teremben. A kígyó egyenesen Dolhov felé indult, aztán szép lassan, kínzó szorítással feltekeredett a köpcös varázsló nyakáig.

- Egy szavamba kerül, és Nagini végez veled – mondta szinte suttogva Denem, a hangjában azonban ott bujkált valami csontig hatoló hűvösség. – Tehát, csupán csak az a probléma, hogy a Jones lány már most többet tud, mint az egész Auror gárda együtt véve.

- Csak nem? A cikkein nem érződik… - szólalt meg döbbent tekintettel az arcán Augustus Lestrange.

- Többet tud, mint hinnétek. Mert miközben vidáman, fedetlen karokkal rójátok az Abszol utat a kisasszonynak hamar szemet szúrt a tetoválásotok.

- A jel! Én mondtam, hogy korai még felküldeni – replikázott Lestrange.

- Nem. Inkább a felelőtlenségetek miatt buktunk le már majdnem az elején – suttogta alig hallhatóan Tom, majd a kígyó fojtásában vergődő Dolhovhoz lépett. Szólt Nagininek, hogy elengedheti a varázsló, mire az szép lassan letekeredett a köpcös testről. Majd Tom ismét társaihoz fordult:

- Szóval nektek köszönhetően, nem árt, ha féken tartom Miss Jones lelkes nyomozó akcióit. Ezen túl azonban óvatosabbnak kell lennetek…


***



- Én a helyedben tartanék Tom Denemtől – mondta Gareth Jones a húgának. – Emlékezz csak, az első találkozásotokkor nem volt ilyen kedves veled. Sőt…

- Jogosan, hiszen betörtem a boltba, ahol dolgozik! – védekezett Mia, mire bátya idegesen reagált:

- Erőszakosan viselkedett, és te magad mondtad, hogy volt benne valami ijesztő. Nem hinném, hogy ilyen rövid idő alatt megváltozott volna.

- Mondom, hogy az én hibám, hogy ilyen volt... Betörtem a munkahelyére, lopni akartam… Te mit tettél volna a helyében?

- Hát az biztos, hogy nem kötöztelek volna meg, és veritas szérumot se erőszakoltam volna beléd – tárta szét a karját Gareth. – Ráadásul nekem már a Roxfortban nem volt szimpatikus Tom Denem, és a sleppje sem éppen bizalomgerjesztő. Emlékszem az utolsó Roxfortos kviddics meccsem előtt megátkoztak, így nem tudtam játszani. Tom, és a haveri bandája tett róla, hogy ne a Hollóhát nyerje a kupát.

- Az egy gyerekcsíny volt! Félreismerted! Nem olyan, mint hiszed! – jelentette ki nyugalmát megőrizve Mia.

- Akkor miért kérte vissza a Diadémet? Nem hinném, hogy el akarná adni.

- Nem tudom, és nem is érdekel.

- Na és Titkok Kamrája? Tudod, hogy nekem mindig is gyanús volt…

- Ne hülyéskedj! Tom nem lehetett. Félig mugli! Gareth, ne legyél ilyen bizalmatlan! Ha én mondom, elhiheted, hogy Tom nem olyan, mint amilyennek ismered, vagy pontosabban ismerni akarod… Bízz bennem! – mondta még mindig nyugodtan Mia, majd megfogta bátya kezét.
Be kell jelentkezned bejelentkezés (regisztrálás) a vélemény írásához.