efiction efiction
efiction efiction
efiction efiction efiction efiction
Vélemények Tedd, amit tenned kell
Név: Lexi Aláírt Dátum: 2017. 09. 13. - 13:27 Cím: Epilógus

:D:D:D Békésen olvasom a könyvemet amiben a főszereplő neve Rodrigo. Valami nem stimmel, aztán gyorsan idejöttem, most látom hogy Roderick helyett Rodrigot írtam :D xD :D Elnézést:)

Szerző válasza: Pedig, ha tudnád, hogy megihletett ez az elírás... :D :D Nagyon tetszett! :D:D:D

Név: Bellakisasszony Aláírt Dátum: 2017. 09. 12. - 22:45 Cím: Epilógus

Kedves Sophie!
Már nagyon rég szerettem volna neked írni, mert mindvégig nyomon követtem a történeted, de sajnos a fiokomba való belépéssel egy jó ideig meggyűlt a bajom.
Most egyszerre vagyok szomorú és boldog. Boldog, hogy ilyen szép vége lett, hogy ahogy mindenki felnőtt. Annak meg rendkívül örültem, hogy Regulus él, és, hogy végül egymás mellett kötöttek ki. (Annál a fejezetnél, ahol Rég visszatért meg szerettem volna írni neked, hogy nekem végig az Éjszaka van Esti Kornél szám járt a fejemben. Ha még nem ismered és van egy kis időd, szerintem érdemes meghallgatni.)
A szomorúság pedig egyértelműen annak szól, hogy többe nem olvasgatom, de amiket ígértél mind fantasztikusan hangzanak.
Nehéz is eldönteni, hogy én mire vagyok a legkiváncsibb, ha nekem is lehet kérésem. Egyrészt nagyon érdekelne az esküvőjük, másrészt mindig egy kicsit hiányoltam azokat a részeket, amikor Regulus, Sirius és Medy együtt voltak. Azt hiszem ezt egy korábbi kritikákban meg is írtam, hogy szívesen elolvastam volna, hogy milyen volt a nagy közös vacsi, amikor Regulusék összejöttek.
Mindig is nagyon rossz voltam kritika írásban, de megpróbálom kifejezni, hogy mért is szeretem ezt a történetet annyira. Egyedi ötlet, nagyon szerethető új karakterek, bonyolult, de gondosan megtervezett történetszálak, fantasztikus írói stílus, a csodálatos rövid bevezetések, a hangsúly a lelki világon, a jellemfejlődés, hogy az emberek embereik maradtak és persze mindez az én kedvenc Harry Potter korszakomban a kedvenc szereplőmmel. És persze a legszebb Rég és Medy feltétlen, gyönyörű és igaz szerelme. Erről jut eszembe, hogy szívesen olvasnék egy novellát az első terhesség fontosabb momentumaival a szüléssel bezárólag. Képtelen vagyok választani, remélem te kiválasztasz egyet és megírod nekem. 🙂
Nagyon köszönöm ezt a sok évi élményt, és hogy így legalább elhúzódott a Harry Potter kaland. 🙂
Enikő

Szerző válasza: Kedves Enikő! Először is: meghallgattam a dalt, és tényleg nagyon Reg/Med-es, köszönöm, hogy ajánlottad! Azt pedig még inkább köszönöm, hogy végigkísérted a történetet. Nem is tudod, milyen sokat jelent ez nekem! :) Nagyon örülök, hogy így megszeretted a szereplőket - és a Regulus-Med párost, amit én magam sem tudtam soha elengedni. :):)
Persze, hogy lehet kérésed, viccelsz? Hiszen ennyi év után itt vagy! Hát hogy máshogy tudnám én ezt meghálálni? :D
Ó, igen, emlékszem, hogy Téged nagyon érdekelt a nagy randi! Részben ezért is mutattam meg egy kis részletét a Lily-szemszögű Reménytelenül fejezetben ;) Valóban a Sirius-Med-Regulus hármasnak nagyon érdekes a dinamikája, és azt a néhány jelenetet, amiben így együtt szerepelnek, igazi örömünnep volt megírni. Tulajdonképpen engem is érdekel, mi minden történt velük az epilógus után; azután, hogy Sirius végre megemésztette Regulus feltámadását. Arról nagyon konkrét képeim vannak, hogy bukdácsolt vissza egymáshoz Regulus és Med, de a testvérek története, azt hiszem, keményebb dió. Az is kérdés, hogy egyáltalán létrejött-e valamiféle együtt létezés vagy az egésznek inkább az lett az eredménye, hogy Sirius Medtől is eltávolodott, csak hogy ne kelljen szembenéznie a ténnyel, hogy az öccse messze nem az a feketemágia-imádó kis hülye, akinek mindig is hitte, hanem egy valódi hős... Látod, máris pörög az agyam! ;)
Jaj nekem, ez az utolsó mondat kicsit megríkatott ám :) Nem sok nagyobb dicséret van annál, mint hogy ez a történet a Harry Potter-korszakod folytatása volt - legalábbis számomra ez egyike a legszebb dicséreteknek, hiszen nekem is ugyanezt jelentette a TATK, és az, hogy Neked is, hogy ez így, nem is tudom, egy közösségi élmény lett, felbecsülhetetlen. Lehet, hogy össze-vissza hebegek, tényleg meghatódtam, de remélem, érted, mire gondolok :) Hálásan köszönök minden kedves szót, köszönöm, hogy szeretted ezt a történetet, és köszönöm, hogy velük/velem/velünk tartottál ezen a hosszú úton! Köszönöm!

Név: Lexi Aláírt Dátum: 2017. 09. 12. - 11:57 Cím: Epilógus

Nem sírok, nem sírok, nem sírok!!! Nagy levegő!!!!
Megpróbáltam kikeresni a kedvenc idézeteimet... De túl sok van :D
Ki mondta, hogy befejeznii egy könyvet (mármint szerzőként) olyan mintha eltemetnéd a saját gyerekedet? Egyértelműen te vagy az anyja a történetnek, de úgy érzem ( és javíts ki ha tévedek) hogy a(z egyik) nagynéni szerepet magaménak tudhatom.
... Na jó, most már egy órája ülök itt. Az a gond, hogy annyi mindent mondanék, amit már mind mind hallottál/olvastál tőlem.
Medék élete nem csak a te életed része, volt, hogy velük álmodtam!! :D
Nem, nem tudok erről írni mert már most sírok.
Nem csak a történetről van szó, erről a gyönyörű történetről, hanem az életemről is mert a kettő néha annyira összefonódott, egy-egy fejezetet nem tudok elolvasni mert olyan időszakra emlékeztet amit nem szívesen élek át, de a legtöbb csak bizonyíték, hogy habár voltak kisebb nagyobb szünetek (khm:D) de soha nem szakadt meg és mindig éreztem, hogy vissza kell térnem.
Inkább beszéljünk a jövőről. Kinek a története érdekel? Természetesen a Potter családé. Ha azt mondod, Harrynek nem születtek testvérei, James Potter nem akart több sarjat Lily Evanstől?!?!?! nem hiszem :D
Sirius, természetesen. Biztos vagyok benne, hogy nem adod neki a sablonos magányos farkas szerepet. Kérlek.
Öhm, David, helló!!! David a forrófejével, a szenvedélyével, makacsságával, eszével, hőségével fogta magát, a nevét Gergelyre cserélte és magához láncolt és csinált nekem két kisbabát:D:D:D És most már tényleg nagyon sírok, mert ki érti? Csak most jövök rá, hogy miért imádtam/imádom Davidet?!?!?!?! Elhiszed te ezt?
Még most is, legeslegutolsó pillanatban is okozol nekem ilyen felfedezéseket :D:D
Rodrigo, csak mert nagyon furdalja az oldalamat. Hiába kaptunk belőle nagyon keveset az a kevés is izgalmas/érdekes volt.
Jemy pff, egyértelmű. Jeremy és Shirley természete egy személyben??? Te jó ég, nem irigylem Taráékat.... :D
FLAME! Te jó ég, majdnem elfejtettem...
Ennyi tehát, válassz közülük (insert: gonosz kacaj) :D Menni fog.
A pdf változatot alig várom, de nehogy azt hidd, hogy digitális formában marad. Már ki is néztem egy nyomtató/könyvkötő céget, és megy a könyved a helyére... Messengeren átküldök képet, hogy lásd a helyét :D
És NEM nem búcsúzom!!!

Szerző válasza: :D Be kell vallanom, az is eszembe jutott párszor, hogy megkérlek titeket, gyűjtsétek ki a kedvenc idézeteiteket :D Szóval, ha egyszer majd csillapíthatatlan vágyat érzel rá, szívesen fogadom a listát, mert nagyon kíváncsi vagyok! :D (Hah. Most, hogy így sokadjára olvasom a véleményedet, már csak meghatottan mosolygok a könnyek elleni küzdelmeden, de azért ahogy így végiggondoltam ezt a "De túl sok van" dolgot, kicsit mintha szúrna a szemem...) Mit nagynéni, keresztanya! Vagy az a nagynéni, aki keresztanya is! Valami extra családi titulus... igazából még megosztott gyámságról is lehet szó, annyira itt voltál mindig. Amit nagyon köszönök. El sem tudom mondani, mennyire. Emlékszem, nem egyszer mondtam anyukámnak: "Nem is érdekes, ha csak Lexi olvassa, már csak az ő kedvéért is be fogom fejezni a tatkot, de komolyan." Volt olyan pont, amikor a büszkeségemen kívül már csak Te jelenléted vitte tovább az írást, ezt most el kell ám mondanom. Azok a "Nem is olvassa ezt senki..."-napok, amikor a kis hang a fejem sarkában azt feleselte vissza: "De igen, Lexi!"... Komolyan nincsenek rá szavak, mennyire hálás vagyok, amiért így a szívedbe zártad ezt a történetet. Nem hiszem el, hogy még álmodtál is vele :D Arra pedig, hogy David a gyermekeid apja, már nem is tudok mit mondani :D:D:D Ezen annyit vigyorogtam már akkor is, mikor első alkalommal olvastam ezt a villamoson, hogy szerintem fél Szeged lököttnek nézett... :D
Van ám kívánság, hm? :D Már napok óta azon jár az agyam, hogyan teljesítsem egyszerre mindet :D Fú, forognak ám a fogaskerekek... :D Davidről viszont már most megsúghatom, hogy a félkész karácsonyi novellában megkapja a maga happy endjét ;)
A képet még egyszer köszönöm. Azt a helyet pedig még inkább. És én sem búcsúzom, de nem ám! :D Csak nagyon-nagyon-nagyon-nagyon köszönök mindent. ^^

Be kell jelentkezned bejelentkezés (regisztrálás) a vélemény írásához.