efiction efiction
efiction efiction
efiction efiction efiction efiction
Vélemények Tedd, amit tenned kell
Nv: Jill McKenzie Aláírt Dtum: 2017. 02. 10. - 15:17 Cm: Az igazi bábmester II.

Töretlen élvezettel olvastam az új fejezetet. Ez a történet már tényleg kultikus, valószínűleg akármit írnál bele, én ugyanolyan örömmel olvasnám (bár általában jobban szeretem, ha Med szemszögéből írsz :D). Egyre kíváncsibb vagyok, mi lesz a vége. Azt hiszem, nekem Aodhfin a kedvenc szereplőm, így sajnáltam, hogy köddé vált, meg azt is, hogy a köddé válása előtt sem fogta fel igazán, hogy mi a baj a bábmesterkedéssel. Mert egyelőre nem tudom, mennyire lesz pozitív Regulus visszahozatala... Várom a folytatást!

Szerző válasza: Na most már aztán tényleg rák vagyok, ne csináljátok már... :D Köszönöm Neked is, nagyon aranyos vagy, hogy ezt mondod! A szemszögekről csak annyit, hogy egyébként én is jobban szeretem Medét :D Nem mintha az alapvetően sokkal vidámabb lenne, de Regulusban van az a neveltetéséből/sorsából adódó sötétség, amit Medben sose találnál meg, mert egy varázslatosan szerető családban nőtt föl, testvéri harcok ide vagy oda. Szóval Regulus szemszögéből írni kemény dió, és ez a fejezet azért is jött olyan sokára, mert rendszeresen meg is akadtam vele, próbálgattam, ízlelgettem, hogy igazán eltaláljam, mert annyira fontos, hogy mit élt át abban a két évben, amíg hiányzott - fontos, hogy miért is hiányzott. Aodhfin a kedvenced? Nahát, sosem gondoltam, hogy ezt valaha is hallani fogom valakitől! De persze örülök, mert azt jelenti, hogy valamit vele kapcsolatban is jól csináltam... ő se egy egyszerű figura :D Szóval jó ezt hallani, köszönöm! Nem nagy spoiler - pláne a következő fejezet vége után nem -, úgyhogy megsúgom: maga Aodhfin fogja megmondani, mennyire pozitív is ez a visszatérés. Vagy inkább, hogy mit is fog eredményezni. Ez így elég ködös, ahogy elnézem, de most már hamarosan kiderül minden! A folytatás már fenn is van, nagyon-nagyon köszönöm, hogy írtál! - Sophie

Nv: Odette Aláírt Dtum: 2017. 02. 09. - 20:36 Cm: Az igazi bábmester II.

Kedves Sophie!
Fogalmam sincs mikor írtam neked utoljára... és talán már negyedjére olvasok vissza több fejezettel előre hogy megtaláljam ahol utoljára tartottam de mit mondjak nem bánom mert igy egyszerre többet olvashatok és ujra es ujra átélhetem a varázsát amit tatk ad! Na meg persze mint szerintem ezt mar egy pár kommentemben kifejtettem imádom a szereplőket es Regalus nem gyakori fanfic szereplő és ilyenkor olyan boldogsággal tolt el hogy te meg "használod" öt es pont olyannak amilyennek elképzeltem, ráadásul meg ilyen hosszú ideje. Majd sírva fakadtam hogy visszahoztad nagyon nagyon örülök neki és el kell hogy mondjam hogy ez a kedvenc fejezetem. Mar kezdtem félni hogy függővég lesz erre egy teljesen más témára úgymond újjászületik a történet IMÁDOM !!!!! Na és persze ahogy írsz... kedvenccccc ! Ilyenkor szinte szó szerint lesokkolok hogy mennyi tehetség mennyi kitartás kreativitás kell ehhez hisz évekről van szó ... es szinte biztos vagyok abban hogy nem csak ketten olvassuk es követünk számon ennyi ideje, es benned mégis megvan a kitartás ujra es ujra felrakni az új fejezeteket meg vélemények hiányában is! De tudd hogy varom a folytatás es nagyon sajnálom hogy ilyen ritkán írok remelem ilyenkor valamelyest kiengesztellek!:) de ez a törtenet mar valoban egy kultusz :D hisz emberek nőnek fel az irasodon! Gratulálok es koszonom megint es a kis burkot amit a mai napra kaptam tőled es valószínűleg meg napokig az agyamban fog motoszkalni! :)<3 remelem Med most egy kicsit mentálisan összeszedi magát es valamint néha arra gondolok hogy elvileg ő győzedelmeskedik a gonosz felett de még sincsen kivételesen odafigyelve az oktatására hogy mágikusan is egy szinten legyen ellenfelve,l valamint en meg bízom Catlin épségben <3 nagyon is... Regalusnak meg nagyon örülökkkkk *.* varom a folytatast
Puszi: Odette

Szerző válasza: Nagyon köszönöm a kedves szavakat! Örülök, hogy Regulus így a szívedhez nőtt, annak pedig különösen, hogy ezek szerint nem vetted zokon a feltámadását :D Nagyon aranyos vagy, hogy ezt mondod, köszönöm! Nem is tudom egyébként, hogy kitartásnak nevezném-e a dolgot... lehet, hogy inkább csak nem tudom elengedni a történet kezét. Valószínűleg ezért is tart ilyen sokáig a befejezése :) De most már egyre biztosabb vagyok abban, hogy így van ez jó. Minden okkal történik, ugye? :) Hajaj, a kultusz résznél már pirultam rendesen... :D Köszönöm! Bármikor írsz, annak nagyon örülök! ;) Fel is került a folytatást! Köszönöm a véleményt, a biztatást és a rengeteg dicséretet, nagyon-nagyon jólesett! - Sophie

Nv: KajsziPetra Aláírt Dtum: 2017. 02. 02. - 22:53 Cm: Az igazi bábmester II.

Szia :)

Ezer éve nem írtam neked véleményt... biztosan van több év is...
Tudnod kell, hogy minden frissítésről kaptam e-mail értesítést, így mindig elolvastam az új fejezetet, általában a metrón, mert ott volt rá időm.
Már a múltkori után is gondolkodtam, hogy na figyu ezt nem hagyhatom szó nélkül, de valamiért elmaradt.
Na de majd most.
TE MOST SZÓRAKOZOL VELEM????
megsirattam Regulust, elfogadtam hogy meg kell halnia, mert így kerek a történet, úgy van súlya a tettének ha meghal, és jó pár fejezettel ezelőtt (2000) egy vélemény utáni válaszodban kifejtetted, hogy a történetének úgy lesz vége ahogy Rowling megírta. És én ezt elfogadtam, mert minden igazán jó történetbe kellenek áldozatok és tetszett hogy tartod magad egy végponthoz. Nem teljesen tudom most feldolgozni, hogy visszahoztad. Nem tudom, hogy eredetileg is így tervezted e, nem is számít, leírtad elfogadom, csak nehéz feldolgoznom. Talán mert annyira biztosnak éreztem ezt a tényt a történetedben (ami ugye elég ritka.. :D) , hogy igazán tényleg maximálisan meglepett.
Innentől kezdve nem tudom megint csak, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége, de nagyon nagyon mély alázattal kérlek, hogy ne nyírd ki A Srácot még egyszer. Totál logikátlan, határozatlan, következetlen és szomorú lépés lenne. Ne járj úgy mint az egyszer volt hol nem volt írói. Rájuk most nagyon nagyon haragszom mert mindenki meghal és mindenkit visszahoznak hogy megint meghalhasson. Nincs súlya a dolgoknak. Mindig is azt szerettem a történetedben, hogy minden szónak, mondatnak, tettnek súlya van, amit érez az olvasó. Remélem ez továbbra is így marad, mert valamilyen szinten ez a történet végigkísért a felnőtté válás útján. Szerintem ez az egyetlen fanfic amit a mai napig olvasok. És fogok is. "Until the very end"
Lehet hogy nem lesz megint lopott fél órám kommentet írni de tudd, hogy olvasom. Mindig és azonnal.

Egy hűséges Olvasó

Szerző válasza: Szia!!! Szia régi Újlány! :D Úgy örülök Neked, el sem tudom mondani... Úgyhogy először is nagyon-nagyon-nagyon-NAGYON köszönöm, hogy írtál. Elképesztően jólesik, hogy ennyi év után még mindig olvasod ezt a történetet, hogy ilyen régóta hordozod magaddal. Köszönöm, hogy azt érzed, végigkísért a felnőtté válás útján, mert én is ezt érzem, de én már tíz éve írom, és az, hogy az olvasása is ilyen élmény vagy kapocs vagy, hogy másnak is ilyen fontos lehet.... Na, szóval ezt nehéz szavakba önteni. Úgyhogy arról már meg sem próbálok beszélni, milyen megható, hogy ez az egyetlen fic, amit még olvasol, arról meg pláne nem, hogy a végéig kitartasz mellette, mert fogalmam sincs, mi kell ahhoz, hogy az ember létrehozzon egy virtuális könnytócsát, de közel járok hozzá, és nem akarom, hogy az én lelkemen száradjon az internet halála, szóval... Szóval köszönöm :) De tényleg.
Ami Regulust illeti: nehéz kérdés ez. Annak idején, amikor azt mondtam, Regulus haláláig követni fogom a rowlingi történetet, hogy egészen addig simán canon lesz a tatk, komolyan is gondoltam. Azt is komolyan gondoltam, hogy a Fiú meg fog halni. A kezdetektől fogva. Annyira, hogy az ehhez illő epilógus már akkor félkész volt, amikor az egész történetnek még csak a felénél sem jártam. Csakhogy ez azt is jelentette, hogy közben még javában írtam olyan fejezeteket, amikben Regulus élt és virult. És vagy ennek, vagy valami másnak köszönhető, hogy nem szándékosan - és főleg nem tudatosan -, de azon kezdtem gondolkodni, hogyan menthetném meg. Teljesen önkéntelen volt, komolyan, és egészen addig fel sem tűnt, hogy létezik ez a kérdés, amíg elém nem ugrott a megoldás. Aodhfin mindig is a fő bábmester volt, ha úgy tetszik, Meredith Dumbledore-ja. Azért hozta létre a világot, amibe a mi Medünk beleszületett, mert vissza akarta kapni a szerelmét, ami kifacsart ok, önző, esztelen dolog, de van benne valami tragikus szépség, ami miatt az időutazó be tudta beszélni magának, hogy helyesen cselekszik. Hogy az, amit tesz, alapvetően jó, majdhogynem nemes. Meredith élete azért változott pokollá, mert ő úgy döntött, hogy Istent fog játszani, hiszen miatta rabolták el Caitlint. De az az Aodhfin, akit mi megismertünk, már nem ugyanaz az ember. Látja, mit művelt Meddel, mindenkinél inkább tanúja volt annak, hogy micsoda láncreakciót indított el az irreális vágyaival. Ez az Aodhfin már nem saját magával akar jót tenni, hanem a kishúgával. Beismeri, hogy hibázott, és keresi a kiskapukat, amiken még visszavonszolhatja az örömöt Meredith életébe. Persze nem hazudtolja meg önmagát, mert ezt is úgy teszi, hogy bábmesterkedik; Regulusnak joga volt ahhoz a halálhoz, amit választott magának. Kialudt benne a fény, de ezt a sötétséget joga volt arra használni, hogy magával rántson egy darabot abból a sötétségből, ami Medet körülvette. Szóval az, hogy Aodhfin megmentette, egy az egyben a szabad akarat földbe tiprása, még akkor is, ha csupa jószándék vezérelte. Arról nem árulok el semmit, hogy ez a húzása is balul sül-e majd el, inkább arról beszélek, hogy mindezzel csak arra akartam kilyukadni, hogy súlya van annak is, hogy Regulust életben hagytam. És ha nem őt nézed, de még csak nem is Meredith-t, hanem inkább Aodhfin karakterét, akkor logikus is :) A pap teljesen eltévelyedett, de a történet egyik legfontosabb pillére az, hogy az elejétől fogva ő rángatta a szálakat - egészen eddig. Most, hogy meghalt, ki tudja, mi lesz :) (Na, ő tuti nem fog feltámadni. De azért nem mondom, hogy nincs a tarsolyomban még egy meglepetés.)
Hm, hát ez lenne az oka annak, hogy meggondoltam magam. Röviden annyi, hogy a történet írta saját magát, én meg hagytam, mert a szívem mélyén kimondhatatlanul örültem ennek az egérútnak.
Az Egyszer voltot már egy éve nem is nézem, részben éppen azért, amit leírtál, úgyhogy nagyon remélem, hogy a tatk végén nem ugyanarra a következtetésre jutsz majd, mint a sorozattal kapcsolatban :) Igyekszem, hogy mindennek igazi súlya és igazi oka legyen, még akkor is, ha az néha csak egy igazi bábmester :)
Még egyszer köszönöm, hogy írtál! Nagyon igyekszem a folytatással - nem is tudod, milyen lendületet ad egy ilyen vélemény :) - Sophie

Be kell jelentkezned bejelentkezés (regisztrálás) a vélemény írásához.