efiction efiction
efiction efiction
efiction efiction efiction efiction
Vélemények Tedd, amit tenned kell
Nv: Lexi Aláírt Dtum: 2017. 09. 13. - 13:27 Cm: Epilógus

:D:D:D Békésen olvasom a könyvemet amiben a főszereplő neve Rodrigo. Valami nem stimmel, aztán gyorsan idejöttem, most látom hogy Roderick helyett Rodrigot írtam :D xD :D Elnézést:)

Szerző válasza: Pedig, ha tudnád, hogy megihletett ez az elírás... :D :D Nagyon tetszett! :D:D:D

Nv: Bellakisasszony Aláírt Dtum: 2017. 09. 12. - 22:45 Cm: Epilógus

Kedves Sophie!
Már nagyon rég szerettem volna neked írni, mert mindvégig nyomon követtem a történeted, de sajnos a fiokomba való belépéssel egy jó ideig meggyűlt a bajom.
Most egyszerre vagyok szomorú és boldog. Boldog, hogy ilyen szép vége lett, hogy ahogy mindenki felnőtt. Annak meg rendkívül örültem, hogy Regulus él, és, hogy végül egymás mellett kötöttek ki. (Annál a fejezetnél, ahol Rég visszatért meg szerettem volna írni neked, hogy nekem végig az Éjszaka van Esti Kornél szám járt a fejemben. Ha még nem ismered és van egy kis időd, szerintem érdemes meghallgatni.)
A szomorúság pedig egyértelműen annak szól, hogy többe nem olvasgatom, de amiket ígértél mind fantasztikusan hangzanak.
Nehéz is eldönteni, hogy én mire vagyok a legkiváncsibb, ha nekem is lehet kérésem. Egyrészt nagyon érdekelne az esküvőjük, másrészt mindig egy kicsit hiányoltam azokat a részeket, amikor Regulus, Sirius és Medy együtt voltak. Azt hiszem ezt egy korábbi kritikákban meg is írtam, hogy szívesen elolvastam volna, hogy milyen volt a nagy közös vacsi, amikor Regulusék összejöttek.
Mindig is nagyon rossz voltam kritika írásban, de megpróbálom kifejezni, hogy mért is szeretem ezt a történetet annyira. Egyedi ötlet, nagyon szerethető új karakterek, bonyolult, de gondosan megtervezett történetszálak, fantasztikus írói stílus, a csodálatos rövid bevezetések, a hangsúly a lelki világon, a jellemfejlődés, hogy az emberek embereik maradtak és persze mindez az én kedvenc Harry Potter korszakomban a kedvenc szereplőmmel. És persze a legszebb Rég és Medy feltétlen, gyönyörű és igaz szerelme. Erről jut eszembe, hogy szívesen olvasnék egy novellát az első terhesség fontosabb momentumaival a szüléssel bezárólag. Képtelen vagyok választani, remélem te kiválasztasz egyet és megírod nekem. 🙂
Nagyon köszönöm ezt a sok évi élményt, és hogy így legalább elhúzódott a Harry Potter kaland. 🙂
Enikő

Szerző válasza: Kedves Enikő! Először is: meghallgattam a dalt, és tényleg nagyon Reg/Med-es, köszönöm, hogy ajánlottad! Azt pedig még inkább köszönöm, hogy végigkísérted a történetet. Nem is tudod, milyen sokat jelent ez nekem! :) Nagyon örülök, hogy így megszeretted a szereplőket - és a Regulus-Med párost, amit én magam sem tudtam soha elengedni. :):)
Persze, hogy lehet kérésed, viccelsz? Hiszen ennyi év után itt vagy! Hát hogy máshogy tudnám én ezt meghálálni? :D
Ó, igen, emlékszem, hogy Téged nagyon érdekelt a nagy randi! Részben ezért is mutattam meg egy kis részletét a Lily-szemszögű Reménytelenül fejezetben ;) Valóban a Sirius-Med-Regulus hármasnak nagyon érdekes a dinamikája, és azt a néhány jelenetet, amiben így együtt szerepelnek, igazi örömünnep volt megírni. Tulajdonképpen engem is érdekel, mi minden történt velük az epilógus után; azután, hogy Sirius végre megemésztette Regulus feltámadását. Arról nagyon konkrét képeim vannak, hogy bukdácsolt vissza egymáshoz Regulus és Med, de a testvérek története, azt hiszem, keményebb dió. Az is kérdés, hogy egyáltalán létrejött-e valamiféle együtt létezés vagy az egésznek inkább az lett az eredménye, hogy Sirius Medtől is eltávolodott, csak hogy ne kelljen szembenéznie a ténnyel, hogy az öccse messze nem az a feketemágia-imádó kis hülye, akinek mindig is hitte, hanem egy valódi hős... Látod, máris pörög az agyam! ;)
Jaj nekem, ez az utolsó mondat kicsit megríkatott ám :) Nem sok nagyobb dicséret van annál, mint hogy ez a történet a Harry Potter-korszakod folytatása volt - legalábbis számomra ez egyike a legszebb dicséreteknek, hiszen nekem is ugyanezt jelentette a TATK, és az, hogy Neked is, hogy ez így, nem is tudom, egy közösségi élmény lett, felbecsülhetetlen. Lehet, hogy össze-vissza hebegek, tényleg meghatódtam, de remélem, érted, mire gondolok :) Hálásan köszönök minden kedves szót, köszönöm, hogy szeretted ezt a történetet, és köszönöm, hogy velük/velem/velünk tartottál ezen a hosszú úton! Köszönöm!

Nv: Lexi Aláírt Dtum: 2017. 09. 12. - 11:57 Cm: Epilógus

Nem sírok, nem sírok, nem sírok!!! Nagy levegő!!!!
Megpróbáltam kikeresni a kedvenc idézeteimet... De túl sok van :D
Ki mondta, hogy befejeznii egy könyvet (mármint szerzőként) olyan mintha eltemetnéd a saját gyerekedet? Egyértelműen te vagy az anyja a történetnek, de úgy érzem ( és javíts ki ha tévedek) hogy a(z egyik) nagynéni szerepet magaménak tudhatom.
... Na jó, most már egy órája ülök itt. Az a gond, hogy annyi mindent mondanék, amit már mind mind hallottál/olvastál tőlem.
Medék élete nem csak a te életed része, volt, hogy velük álmodtam!! :D
Nem, nem tudok erről írni mert már most sírok.
Nem csak a történetről van szó, erről a gyönyörű történetről, hanem az életemről is mert a kettő néha annyira összefonódott, egy-egy fejezetet nem tudok elolvasni mert olyan időszakra emlékeztet amit nem szívesen élek át, de a legtöbb csak bizonyíték, hogy habár voltak kisebb nagyobb szünetek (khm:D) de soha nem szakadt meg és mindig éreztem, hogy vissza kell térnem.
Inkább beszéljünk a jövőről. Kinek a története érdekel? Természetesen a Potter családé. Ha azt mondod, Harrynek nem születtek testvérei, James Potter nem akart több sarjat Lily Evanstől?!?!?! nem hiszem :D
Sirius, természetesen. Biztos vagyok benne, hogy nem adod neki a sablonos magányos farkas szerepet. Kérlek.
Öhm, David, helló!!! David a forrófejével, a szenvedélyével, makacsságával, eszével, hőségével fogta magát, a nevét Gergelyre cserélte és magához láncolt és csinált nekem két kisbabát:D:D:D És most már tényleg nagyon sírok, mert ki érti? Csak most jövök rá, hogy miért imádtam/imádom Davidet?!?!?!?! Elhiszed te ezt?
Még most is, legeslegutolsó pillanatban is okozol nekem ilyen felfedezéseket :D:D
Rodrigo, csak mert nagyon furdalja az oldalamat. Hiába kaptunk belőle nagyon keveset az a kevés is izgalmas/érdekes volt.
Jemy pff, egyértelmű. Jeremy és Shirley természete egy személyben??? Te jó ég, nem irigylem Taráékat.... :D
FLAME! Te jó ég, majdnem elfejtettem...
Ennyi tehát, válassz közülük (insert: gonosz kacaj) :D Menni fog.
A pdf változatot alig várom, de nehogy azt hidd, hogy digitális formában marad. Már ki is néztem egy nyomtató/könyvkötő céget, és megy a könyved a helyére... Messengeren átküldök képet, hogy lásd a helyét :D
És NEM nem búcsúzom!!!

Szerző válasza: :D Be kell vallanom, az is eszembe jutott párszor, hogy megkérlek titeket, gyűjtsétek ki a kedvenc idézeteiteket :D Szóval, ha egyszer majd csillapíthatatlan vágyat érzel rá, szívesen fogadom a listát, mert nagyon kíváncsi vagyok! :D (Hah. Most, hogy így sokadjára olvasom a véleményedet, már csak meghatottan mosolygok a könnyek elleni küzdelmeden, de azért ahogy így végiggondoltam ezt a "De túl sok van" dolgot, kicsit mintha szúrna a szemem...) Mit nagynéni, keresztanya! Vagy az a nagynéni, aki keresztanya is! Valami extra családi titulus... igazából még megosztott gyámságról is lehet szó, annyira itt voltál mindig. Amit nagyon köszönök. El sem tudom mondani, mennyire. Emlékszem, nem egyszer mondtam anyukámnak: "Nem is érdekes, ha csak Lexi olvassa, már csak az ő kedvéért is be fogom fejezni a tatkot, de komolyan." Volt olyan pont, amikor a büszkeségemen kívül már csak Te jelenléted vitte tovább az írást, ezt most el kell ám mondanom. Azok a "Nem is olvassa ezt senki..."-napok, amikor a kis hang a fejem sarkában azt feleselte vissza: "De igen, Lexi!"... Komolyan nincsenek rá szavak, mennyire hálás vagyok, amiért így a szívedbe zártad ezt a történetet. Nem hiszem el, hogy még álmodtál is vele :D Arra pedig, hogy David a gyermekeid apja, már nem is tudok mit mondani :D:D:D Ezen annyit vigyorogtam már akkor is, mikor első alkalommal olvastam ezt a villamoson, hogy szerintem fél Szeged lököttnek nézett... :D
Van ám kívánság, hm? :D Már napok óta azon jár az agyam, hogyan teljesítsem egyszerre mindet :D Fú, forognak ám a fogaskerekek... :D Davidről viszont már most megsúghatom, hogy a félkész karácsonyi novellában megkapja a maga happy endjét ;)
A képet még egyszer köszönöm. Azt a helyet pedig még inkább. És én sem búcsúzom, de nem ám! :D Csak nagyon-nagyon-nagyon-nagyon köszönök mindent. ^^

Nv: Lelle Aláírt Dtum: 2017. 07. 31. - 18:28 Cm: Tedd, amit tenned kell

Megható volt. <3 Már nagyon várom az epilógust. Már csak azért is, mert számomra az nem befejezés lesz, hanem (remélem) egy újabb történetnek a kezdete.
David&Mer 4ever!!! XD (ezt nem hagyhattam ki)
Köszönöm az utazást! Sok puszi

Szerző válasza: Én köszönöm a véleményt! <3 Majd meglátjuk... illetve hát ha az epilógus megjegyzés részére ugrasz, már láthatod is :D Szóval most csak annyit mondok (a D+M-re is reagálva :P), hogy te leszel a legboldogabb az alternatív befejezéstől... :D Még egyszer nagyon köszönöm, hogy írtál, kis sumák! ^^

Nv: Jill McKenzie Aláírt Dtum: 2017. 06. 23. - 22:44 Cm: Te meg én

Klassz volt a fejezet! Főleg a davides része tetszett, meg a másik világba átnézős, meg a vége is... :D Az elején kicsit fura volt, hogy a fiúk viszonylag könnyen elhitték Mednek, hogy Regulus életben van. Én az előzmények ismeretében inkább gondoltam volna, hogy valami baja történt, és hallucinál. Ja, és mindig örülök, ha a Tekergőket szerepelteted, viszont mindig hiányolom Remust. Szerintem tetszene nekem Remus a te megformálásodban. :D Lényeg a lényeg: köszönöm, hogy olvashattam, és várom a folytatást!

Szerző válasza: Köszönöm a véleményt így utólag is! Tud Med meggyőző lenni, ha akar, de azt hiszem, itt inkább arról volt szó, hogy a fiúk kivárásra játszottak. Eleinte biztosan voltak kétségeik, de nem akarták bántani, így megvárták, hogy mi sül ki belőle. :) Ha az epilógus megjegyzés részére kukkantasz, látod, hogy van esélyed egy kicsivel több Remusra, ha szeretnéd ;) Neki sajnos egyetlen nagy jelenet jutott csak, amikor tanácsot adott Mednek a pályaválasztási mizéria idején; ezt én is sajnálom egy kicsit. Mindenesetre nagyon örülök, hogy szereted a Tekergőimet! Még egyszer nagyon köszönöm, hogy írtál! - Sophie

Nv: Jill McKenzie Aláírt Dtum: 2017. 02. 10. - 15:17 Cm: Az igazi bábmester II.

Töretlen élvezettel olvastam az új fejezetet. Ez a történet már tényleg kultikus, valószínűleg akármit írnál bele, én ugyanolyan örömmel olvasnám (bár általában jobban szeretem, ha Med szemszögéből írsz :D). Egyre kíváncsibb vagyok, mi lesz a vége. Azt hiszem, nekem Aodhfin a kedvenc szereplőm, így sajnáltam, hogy köddé vált, meg azt is, hogy a köddé válása előtt sem fogta fel igazán, hogy mi a baj a bábmesterkedéssel. Mert egyelőre nem tudom, mennyire lesz pozitív Regulus visszahozatala... Várom a folytatást!

Szerző válasza: Na most már aztán tényleg rák vagyok, ne csináljátok már... :D Köszönöm Neked is, nagyon aranyos vagy, hogy ezt mondod! A szemszögekről csak annyit, hogy egyébként én is jobban szeretem Medét :D Nem mintha az alapvetően sokkal vidámabb lenne, de Regulusban van az a neveltetéséből/sorsából adódó sötétség, amit Medben sose találnál meg, mert egy varázslatosan szerető családban nőtt föl, testvéri harcok ide vagy oda. Szóval Regulus szemszögéből írni kemény dió, és ez a fejezet azért is jött olyan sokára, mert rendszeresen meg is akadtam vele, próbálgattam, ízlelgettem, hogy igazán eltaláljam, mert annyira fontos, hogy mit élt át abban a két évben, amíg hiányzott - fontos, hogy miért is hiányzott. Aodhfin a kedvenced? Nahát, sosem gondoltam, hogy ezt valaha is hallani fogom valakitől! De persze örülök, mert azt jelenti, hogy valamit vele kapcsolatban is jól csináltam... ő se egy egyszerű figura :D Szóval jó ezt hallani, köszönöm! Nem nagy spoiler - pláne a következő fejezet vége után nem -, úgyhogy megsúgom: maga Aodhfin fogja megmondani, mennyire pozitív is ez a visszatérés. Vagy inkább, hogy mit is fog eredményezni. Ez így elég ködös, ahogy elnézem, de most már hamarosan kiderül minden! A folytatás már fenn is van, nagyon-nagyon köszönöm, hogy írtál! - Sophie

Nv: Odette Aláírt Dtum: 2017. 02. 09. - 20:36 Cm: Az igazi bábmester II.

Kedves Sophie!
Fogalmam sincs mikor írtam neked utoljára... és talán már negyedjére olvasok vissza több fejezettel előre hogy megtaláljam ahol utoljára tartottam de mit mondjak nem bánom mert igy egyszerre többet olvashatok és ujra es ujra átélhetem a varázsát amit tatk ad! Na meg persze mint szerintem ezt mar egy pár kommentemben kifejtettem imádom a szereplőket es Regalus nem gyakori fanfic szereplő és ilyenkor olyan boldogsággal tolt el hogy te meg "használod" öt es pont olyannak amilyennek elképzeltem, ráadásul meg ilyen hosszú ideje. Majd sírva fakadtam hogy visszahoztad nagyon nagyon örülök neki és el kell hogy mondjam hogy ez a kedvenc fejezetem. Mar kezdtem félni hogy függővég lesz erre egy teljesen más témára úgymond újjászületik a történet IMÁDOM !!!!! Na és persze ahogy írsz... kedvenccccc ! Ilyenkor szinte szó szerint lesokkolok hogy mennyi tehetség mennyi kitartás kreativitás kell ehhez hisz évekről van szó ... es szinte biztos vagyok abban hogy nem csak ketten olvassuk es követünk számon ennyi ideje, es benned mégis megvan a kitartás ujra es ujra felrakni az új fejezeteket meg vélemények hiányában is! De tudd hogy varom a folytatás es nagyon sajnálom hogy ilyen ritkán írok remelem ilyenkor valamelyest kiengesztellek!:) de ez a törtenet mar valoban egy kultusz :D hisz emberek nőnek fel az irasodon! Gratulálok es koszonom megint es a kis burkot amit a mai napra kaptam tőled es valószínűleg meg napokig az agyamban fog motoszkalni! :)<3 remelem Med most egy kicsit mentálisan összeszedi magát es valamint néha arra gondolok hogy elvileg ő győzedelmeskedik a gonosz felett de még sincsen kivételesen odafigyelve az oktatására hogy mágikusan is egy szinten legyen ellenfelve,l valamint en meg bízom Catlin épségben <3 nagyon is... Regalusnak meg nagyon örülökkkkk *.* varom a folytatast
Puszi: Odette

Szerző válasza: Nagyon köszönöm a kedves szavakat! Örülök, hogy Regulus így a szívedhez nőtt, annak pedig különösen, hogy ezek szerint nem vetted zokon a feltámadását :D Nagyon aranyos vagy, hogy ezt mondod, köszönöm! Nem is tudom egyébként, hogy kitartásnak nevezném-e a dolgot... lehet, hogy inkább csak nem tudom elengedni a történet kezét. Valószínűleg ezért is tart ilyen sokáig a befejezése :) De most már egyre biztosabb vagyok abban, hogy így van ez jó. Minden okkal történik, ugye? :) Hajaj, a kultusz résznél már pirultam rendesen... :D Köszönöm! Bármikor írsz, annak nagyon örülök! ;) Fel is került a folytatást! Köszönöm a véleményt, a biztatást és a rengeteg dicséretet, nagyon-nagyon jólesett! - Sophie

Nv: KajsziPetra Aláírt Dtum: 2017. 02. 02. - 22:53 Cm: Az igazi bábmester II.

Szia :)

Ezer éve nem írtam neked véleményt... biztosan van több év is...
Tudnod kell, hogy minden frissítésről kaptam e-mail értesítést, így mindig elolvastam az új fejezetet, általában a metrón, mert ott volt rá időm.
Már a múltkori után is gondolkodtam, hogy na figyu ezt nem hagyhatom szó nélkül, de valamiért elmaradt.
Na de majd most.
TE MOST SZÓRAKOZOL VELEM????
megsirattam Regulust, elfogadtam hogy meg kell halnia, mert így kerek a történet, úgy van súlya a tettének ha meghal, és jó pár fejezettel ezelőtt (2000) egy vélemény utáni válaszodban kifejtetted, hogy a történetének úgy lesz vége ahogy Rowling megírta. És én ezt elfogadtam, mert minden igazán jó történetbe kellenek áldozatok és tetszett hogy tartod magad egy végponthoz. Nem teljesen tudom most feldolgozni, hogy visszahoztad. Nem tudom, hogy eredetileg is így tervezted e, nem is számít, leírtad elfogadom, csak nehéz feldolgoznom. Talán mert annyira biztosnak éreztem ezt a tényt a történetedben (ami ugye elég ritka.. :D) , hogy igazán tényleg maximálisan meglepett.
Innentől kezdve nem tudom megint csak, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége, de nagyon nagyon mély alázattal kérlek, hogy ne nyírd ki A Srácot még egyszer. Totál logikátlan, határozatlan, következetlen és szomorú lépés lenne. Ne járj úgy mint az egyszer volt hol nem volt írói. Rájuk most nagyon nagyon haragszom mert mindenki meghal és mindenkit visszahoznak hogy megint meghalhasson. Nincs súlya a dolgoknak. Mindig is azt szerettem a történetedben, hogy minden szónak, mondatnak, tettnek súlya van, amit érez az olvasó. Remélem ez továbbra is így marad, mert valamilyen szinten ez a történet végigkísért a felnőtté válás útján. Szerintem ez az egyetlen fanfic amit a mai napig olvasok. És fogok is. "Until the very end"
Lehet hogy nem lesz megint lopott fél órám kommentet írni de tudd, hogy olvasom. Mindig és azonnal.

Egy hűséges Olvasó

Szerző válasza: Szia!!! Szia régi Újlány! :D Úgy örülök Neked, el sem tudom mondani... Úgyhogy először is nagyon-nagyon-nagyon-NAGYON köszönöm, hogy írtál. Elképesztően jólesik, hogy ennyi év után még mindig olvasod ezt a történetet, hogy ilyen régóta hordozod magaddal. Köszönöm, hogy azt érzed, végigkísért a felnőtté válás útján, mert én is ezt érzem, de én már tíz éve írom, és az, hogy az olvasása is ilyen élmény vagy kapocs vagy, hogy másnak is ilyen fontos lehet.... Na, szóval ezt nehéz szavakba önteni. Úgyhogy arról már meg sem próbálok beszélni, milyen megható, hogy ez az egyetlen fic, amit még olvasol, arról meg pláne nem, hogy a végéig kitartasz mellette, mert fogalmam sincs, mi kell ahhoz, hogy az ember létrehozzon egy virtuális könnytócsát, de közel járok hozzá, és nem akarom, hogy az én lelkemen száradjon az internet halála, szóval... Szóval köszönöm :) De tényleg.
Ami Regulust illeti: nehéz kérdés ez. Annak idején, amikor azt mondtam, Regulus haláláig követni fogom a rowlingi történetet, hogy egészen addig simán canon lesz a tatk, komolyan is gondoltam. Azt is komolyan gondoltam, hogy a Fiú meg fog halni. A kezdetektől fogva. Annyira, hogy az ehhez illő epilógus már akkor félkész volt, amikor az egész történetnek még csak a felénél sem jártam. Csakhogy ez azt is jelentette, hogy közben még javában írtam olyan fejezeteket, amikben Regulus élt és virult. És vagy ennek, vagy valami másnak köszönhető, hogy nem szándékosan - és főleg nem tudatosan -, de azon kezdtem gondolkodni, hogyan menthetném meg. Teljesen önkéntelen volt, komolyan, és egészen addig fel sem tűnt, hogy létezik ez a kérdés, amíg elém nem ugrott a megoldás. Aodhfin mindig is a fő bábmester volt, ha úgy tetszik, Meredith Dumbledore-ja. Azért hozta létre a világot, amibe a mi Medünk beleszületett, mert vissza akarta kapni a szerelmét, ami kifacsart ok, önző, esztelen dolog, de van benne valami tragikus szépség, ami miatt az időutazó be tudta beszélni magának, hogy helyesen cselekszik. Hogy az, amit tesz, alapvetően jó, majdhogynem nemes. Meredith élete azért változott pokollá, mert ő úgy döntött, hogy Istent fog játszani, hiszen miatta rabolták el Caitlint. De az az Aodhfin, akit mi megismertünk, már nem ugyanaz az ember. Látja, mit művelt Meddel, mindenkinél inkább tanúja volt annak, hogy micsoda láncreakciót indított el az irreális vágyaival. Ez az Aodhfin már nem saját magával akar jót tenni, hanem a kishúgával. Beismeri, hogy hibázott, és keresi a kiskapukat, amiken még visszavonszolhatja az örömöt Meredith életébe. Persze nem hazudtolja meg önmagát, mert ezt is úgy teszi, hogy bábmesterkedik; Regulusnak joga volt ahhoz a halálhoz, amit választott magának. Kialudt benne a fény, de ezt a sötétséget joga volt arra használni, hogy magával rántson egy darabot abból a sötétségből, ami Medet körülvette. Szóval az, hogy Aodhfin megmentette, egy az egyben a szabad akarat földbe tiprása, még akkor is, ha csupa jószándék vezérelte. Arról nem árulok el semmit, hogy ez a húzása is balul sül-e majd el, inkább arról beszélek, hogy mindezzel csak arra akartam kilyukadni, hogy súlya van annak is, hogy Regulust életben hagytam. És ha nem őt nézed, de még csak nem is Meredith-t, hanem inkább Aodhfin karakterét, akkor logikus is :) A pap teljesen eltévelyedett, de a történet egyik legfontosabb pillére az, hogy az elejétől fogva ő rángatta a szálakat - egészen eddig. Most, hogy meghalt, ki tudja, mi lesz :) (Na, ő tuti nem fog feltámadni. De azért nem mondom, hogy nincs a tarsolyomban még egy meglepetés.)
Hm, hát ez lenne az oka annak, hogy meggondoltam magam. Röviden annyi, hogy a történet írta saját magát, én meg hagytam, mert a szívem mélyén kimondhatatlanul örültem ennek az egérútnak.
Az Egyszer voltot már egy éve nem is nézem, részben éppen azért, amit leírtál, úgyhogy nagyon remélem, hogy a tatk végén nem ugyanarra a következtetésre jutsz majd, mint a sorozattal kapcsolatban :) Igyekszem, hogy mindennek igazi súlya és igazi oka legyen, még akkor is, ha az néha csak egy igazi bábmester :)
Még egyszer köszönöm, hogy írtál! Nagyon igyekszem a folytatással - nem is tudod, milyen lendületet ad egy ilyen vélemény :) - Sophie

Nv: Jill McKenzie Aláírt Dtum: 2016. 09. 03. - 16:54 Cm: Feltámadás

Kedves Sophie!
Évekkel ezel?tt sokat olvasgattam ezen az oldalon, és bár nemigen kommenteltem, a te írásaid a kedvenceim közé tartoztak. Aztán lassanként elmaradtam innen, úgy éreztem, kin?ttem már a fanficeket. Nemrégiben eszembe jutott, hogy nosztalgiázok egy kicsit, és megnézem, m?ködik-e még az oldal. A frissítések között rögtön a szemembe t?nt a te neved meg a TATK címe, és el?ször meglep?dtem, aztán veszettül vigyorogni kezdtem, mert nagyon szerettem ezt a ficet régen, és nem hittem volna, hogy valaha még olvashatom a végét. Szóval most szépen nekiláttam, hogy behozzam vele az öt-hatévnyi lemaradásomat.
Semmiféle kritikát nem szeretnék írni, csak meg szeretném köszönni a kellemes perceket (órákat), amiket a TATK szerzett nekem, és azt, hogy ennyi id? után visszarepítettél kamaszkorom HP-fanfic-rajongó hangulatába. Gratula a kitartásodhoz, hogy még mindig folytatod a ficet, és jó munkát az utolsó fejezetekhez! Most már biztosan el fogom olvasni ?ket. :)

Szerző válasza: Először is nagyon köszönöm, hogy itt vagy, és írtál nekem! Nagyon örülök, hogy régen is szeretted ezt a történetet, és most sem okozott csalódást. :):) Jó ide visszatérni, ugye? :) Még egyszer hálásan köszönöm a szavaidat, és várlak vissza! :) - Sophie

Nv: Lily and Niky Aláírt Dtum: 2016. 06. 20. - 21:07 Cm: Egy maroknyi föld

kapom az emailt a frissítésról, gyanútlanul rákattintok a linkre, elkezdem olvasni...erre vagy öt perce kitágult szemmel meredek a képerny?re a fejem felett egy bazi nagy kérd?jellel. hát én totál kiestem jó pár fejezetb?l, szóval...hmm. van mit pótolnom :D
asszem este neki ugrok el?r?l olvasni és majd utána megpróbálok összekaparni egy épkézláb véleményt.

Szerz? válasza: Ahogy mondani szokás, jobb kés?n, mint soha :D Alig várom a véleményt! Addig is jó olvasást ;)

Nv: Odette Aláírt Dtum: 2016. 03. 23. - 17:34 Cm: Zsebkendőnyi könny és vér

Szia. Nem tudom hogy meg emlekszel e ram neha azert irtam velemenyt de meg mindig itt vagyok es olvaslak es hat na egy hatalmas huuuuuuu imadom meg mindig es varom a folytatast plane egy ilyen fejlemeny utan!:) tudod keves olyan iras van mint a tied a legtobbszor kiszamotthato a cselekmeny vagy epp mar hianyolsz egy szereplot es eppen felbukkan, de nalad nem egyszeruen zsenialis vagy mindig minden klappol es elszomoritod am neha az olvasot de az erdeklodest sosem veszitem el!:) ja es persze mert a Regulus a kedvencem talan mert egy olyan karakter amit csak Fanfictionon keresztul lehet megismerni es a te Regulusod az ... Az igazi Regulus!
Koszonom az eddigi 8 evet es varom a folytatast!:))) puszi Odette

Szerz? válasza: El sem tudod képzelni, milyen jólesett most olvasni ezt az üzenetet... nagyon-nagyon-nagyon köszönöm a kedves szavakat! Számon tartalak ám, ne aggódj, már a múltkor is írtál :D Kicsit meg is könnyeztem most ezt a véleményt, tényleg nagyon hálás vagyok, amiért így gondolod, és ennyire szereted ezt a történetet. Az pedig külön megmelengette a szívemet, hogy a Regulusom a te Regulusod is lett - mint egyetlen nem saját f?szerepl?m, és ahogy te is mondtad, valaki, akit sosem nyílt alkalmunk igazán megismerni a HP-n keresztül, ? volt talán az egyik legnagyobb kihívás, ugyanakkor nekem is az egyik személyes kedvencem lett, szóval nagyon nagy öröm, hogy így megszeretted ?t! :):):) Én köszönöm a kitartást, igyekszem a folytatással! - Sophie

Nv: Odette Aláírt Dtum: 2015. 10. 07. - 19:06 Cm: Árnyjáték

Huhhh hat eloszor is becsulom a kitarasod!eg ha en nem is vagyok allando velemenyezo az nem jelenti azt hogy nem vagyok itt az eleje ota!:))))) egyszeruem neha lusta vagyok bejelenkezni valamint szivesen olvasok egyszerre tobb fejezetet es igy egyutt a ketto neha borzalmas es sajnalom hogy nem irtam eddig olyan surun mert tudnod kell hogy imadom a tortenetet es varom a folytatast mert... Csak!:D es nagyon remelem hogy nem az törtent amire gondolok viszont hogyyyy menekülnek meg? Ugye megmwnekültek? Te jo eg!:D sok szabadiröt hogy tudj irni!:)))

Szerz? válasza: Köszönöm szépen, hogy el?bújtál a láthatatlanná tév? köpönyeged mögül ^^ Nagyon örültem, mikor megláttam a véleményedet, köszönöm a kedves szavakat - és persze azt is, hogy itt vagy, és te is kitartasz a történet mellett! :) Igyekszem mihamarabb elkészülni a folytatással (nem ígérhetek semmit, mert a következ? 2 hetem nagyon húzós lesz, de azt hiszem. amúgy sem a gyorsaságomról vagyok híres, úgyhogy ez talán nem nagy meglepetés... mindenesetre próbálkozom :) egyébként már csak 8 fejezet a végéig plusz egy epilógus ;)) Köszönöm még egyszer, és azért várlak vissza vélemény formában is! ;) - Sophie

Nv: Lexi Aláírt Dtum: 2015. 09. 12. - 9:57 Cm: Árnyjáték

Jaj nenenenenene!!! Én már nem bírom az ilyen függ?végeket, f?leg nem a reggeli kakaó iszogatása közben :D
Oké szóval Med nonverbális igéje valami véd?b?báj?? De az esést?l is és az átkoktól is véd? Nagyon remélem hogy a felvillanó zöldfénycsóvát Shirley vagy David küldte Kearára, de... Maradjunk abban, hogy reménykedem :)
Bevallom az elejét?l Davidért aggódtam, de AZT nem teheted meg velem vagyis, izé Meddel :D :D
És 8ÉV!!! Wao... Csodálom a kitartásod, és örülök, hogy végigkísérhetem az egész utat amit Medék bejárnak:)

Szerz? válasza: Részben megvan már a folytatás, de szörny? (mármint tartalmilag, amúgy remélhet?leg nem), és mivel féltem a reggeli kakaót, meg a pocakbéli szomszédját mindenféle hirtelen mozdulattól, nem kapod meg, és nem is nyilatkozom róla. Maradjunk abban, hogy reménykedni szabad, csak ahhoz túl jól ismersz, nem? :D (Bár valami kapisgálsz, csak szerintem az sem fog tetszeni :'D) David-David... :D Fogalmazzunk úgy, hogy vannak határok, amiket még én sem lépek át, úgyhogy aggodalomra semmi ok ;))) Én örülök, hogy még mindig itt vagy - el sem tudod képzelni, mennyire. Néha már csak az a gondolat tartja életben az említett kitartást, hogy Te valahol a messzeségben türelmesen várod a folytatást, és ezt soha-soha-soha nem tudom majd meghálálni Neked, nagyon-nagyon-nagyon köszönöm! (L) Sok puszi ^^

Nv: Lexi Aláírt Dtum: 2015. 09. 12. - 9:36 Cm: Árnyjáték

Oké, még nem olvastam, de nem tudom, hogy el akarom kezdeni, ilyen bevezetés után :D :) Er?sen bámulok a kisdobozra, nehogy feljebb vándoroljon a szemem..... :D

Szerz? válasza: :D:D:D

Nv: Lexi Aláírt Dtum: 2015. 08. 26. - 12:05 Cm: Egy keresztanya kötelessége

Én itt vagyok!!!!! Nem t?ntem ám el olvasom rendületlenül szabad fél óráimban, de nagyon sz?kösen vagyok id?vel, de ezt is majd ha ráérek mesélem! De szeptember közepe/végét?l úgyis megint sokat éjszakázok akkor elárasztalak véleményezéssel! :D

Szerz? válasza: Tudom ám, meg sem fordult a fejemben, hogy elhagytál :D:D Húha, szeptember közepe nagyon közel van már... hajrá Nektek addig és azután is, sokat gondolok Rátok ^^ (béna, de találó ?smagyar szakkifejezés erre a helyzetre, hogy "nagyon baba", de igazából "'nagyon anya" is, ami szintén nem a legeredetibb megszólalásom, de minden szeretet-tisztelet-szurkolás-rádgondolás benne van ;) ééés nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, hogy ilyen kitartó vagy még ennyi év után is (L)) Alig várom azt a rengeteg véleményt :D

Nv: Lexi Aláírt Dtum: 2015. 04. 15. - 20:21 Cm: Ég és föld között

Tudod mit nem tudok tisztázni? A párhuzamos világban ahol Flame megölte Medet, most akkor mi volt Med és Reg között? Volt a csók az emlékben, amit Aodhfin mutatott neki. És utána már halálfaló volt. Jól gondolom hogy ez igazából egy nem kibontakozott szerelem volt, legalábbis Med részér?l? Amire az angolok azt mondják the One, that got away (nem tudom ismere-e ezt a kifejezést). Most jól belemélyedtem, de ha tényleg jól gondolom, hogy Reg ott is ugyanúgy szerette Medet (igazi kapcsolat, szeretetb?báj, támogatás minden nélkül) akkor atyaúristen :D hogy lehet egy ekkora szerelmet táplálni, amiért képes feláldozni magát??? :D :D És ne aggódj realizálom, hogy az úgymond melléktörténet jobban lefoglalta most az agyamat mint aktuális cselekmény.
Tehát: David és az utálat. Jajj. Ez a David tehet róla, én nem voltam magamnál, ? tett tönkre mindent...stb hmmm valahogy nem bírok kiegyezni Meddel. Igen, amit David tett nem volt helyes, ez egyértelm?. Lehet, hogy azért nem érzem át Md utálatát, mert David szemszögéb?l mutattad be a dolgot. Szóval nem arról volt szó hogy "hurrá, végre szabad a pálya, most aztán rávetem magam Medre". Ez kb olyan mintha Medre azt mondaná, hogy csak arra várt hogy Reg elt?njön a képb?l, hogy lefekhessen Daviddel. Hát a szívem szakad meg értük.
ÉS!! MI AZ HOGY NEM MONDTA KI HÁROMSZOR??? TE JÓ ÉG!!! Nem hazudok, hogy egy fejezetnél, de bármilyen más könyvnél se nagyon volt, hogy szó szerint egy pillanatra megállt a szívem! Kétszer is átolvastam, hogy jól értelmezem, tényleg arról van szó hogy nem áll a szeretetb?báj??
De most megvallhatom neked, hogy mikor Reg halálakor kimondta, vegyes érzelmekkel fogadtam. Tudom, hogy addig kellett cselekednie, míg mindenki azt hitte Reg élt, de PERSZE hogy kimondta, bárki abban a helyzetben úgy érezte volna, hogy ? többet nem akar, nem fog szeretni senki mást. De 10-20 év múlva? Mikor a szerelem még él, de nincs igazi partnere, akivel megoszthatná az életét? Nem tudott volna teljes érték? életet élni. ÉS Mednél senki nem érdemli meg jobban ennyi szenvedés és veszteség után, hogy ha túl van mindenen megtalálhassa (újra) a társát. Szóval (de ezt csak nagyon suttogva, mert összefacsarodik a szívem) örülök, hogy megkapta a lehet?séget hogy újra szerethessen és viszontszeressék.
Mrs. Black utolsó levele??? Már találgatni se tudok mi lehet :D
Egyébként imádom Jeremyt és ha neki nem lesz heppiend akkor örök harag:D:D

Szerz? válasza: Ó, a párhuzamos világ :D Megnyugtatlak, hogy engem is lefoglal néha a melléktörténet, úgyhogy igencsak lehetségesnek tartom, hogy egy lényegesen kisebb lélegzet? kisregény keretében még szó lesz arról is, ami a nem AU, teljesen HP-kompatibilis eredeti valóságunkban történt, de azért pár dolgot tisztázok akkor. Illetve hát ezt az egy legfontosabbat, ami tulajdonképpen már magát a Regulus-szálat is belehúzta annak idején a tatk-ba: mindig is gondolkodtam azon, mi lehetett a motivációja Rowling Regulusának, és ugye ennek az agyalásnak lett a vége az, hogy Med és a vele való kapcsolat. Szóval ?k ketten a párhuzamos világban is jártak; valahol a könyvtári jelenet után az ottani Med (a mi Medünknél lényegesen gyorsabban) eldöntötte, hogy nem érdekli Regulus halálfalósága, s?t, ez a teher csak még egy ok, hogy kitartson a fiú mellett. Harry világában Med nem volt valami fontos szerepl? - aranyvér? család ugyan, de semmi figyelemre méltó, kirívó tulajdonság (Flame sem volt halálfaló, az édesapja sem volt vezet? rangban) -, ahogy igazából a tizenhat éves Regulus sem. Ráadásul ?k ketten nem voltak barátok hosszú éveken át, úgyhogy Regulus sosem gondolt rá, hogyan védhetné meg Medet a mocsoktól, amibe belemászott. Így viszont az egész kapcsolatuk sokkal spontánabb, természetesebb és valamilyen értelemben egyszer?bb is volt: se szeretetb?bájok, se Eskü-dráma, se semmi, csak két jelentéktelen tinédzser, akik közül az egyik gondolt egyet, és nekivágott a barlangi horcrux elpusztításának. Ez nagyon h?sies és szép, de mivel az életük nem fonódott olyan sok szálon össze, mint a mi párosunké (nem volt konyhai jelenet kiskorukban, nem volt ki-bejárkálás egymás házaiba), és a barátaik miatt a kapcsolatuk valószín?leg nem volt olyan nyílt sem, mint ahogy szerették volna, Regulus nem írt búcsúlevelet. Csak úgy elt?nt, minden magyarázat nélkül, azt gondolva, hogy jobb lesz ez így mindenkinek. Ezért olyan megtört az a másik világbeli feln?tt Meredith, amikor Harry Potter bekopogtat az ajtaján Regulus nevével. Az pedig, hogy végül hogyan lett David felesége: azt hiszem, miután szinte gyerekkoruk óta jártak, és Regulus megjelenéséig minden olyan egyértelm? volt köztük, David hajlandó volt az egy év "kihagyást" pillanatnyi elmezavarként értelmezni, és magyarázat híján Meredith is könnyebben sorolt vissza a megszokott életébe, a megszokott ember mellé, mintha a másik fiút csak álmodta volna. Uhm, remélem közben a kérdést is megválaszoltam :D

Szerz? válasza: David utálata nyilván irreális, de valahol mélyen azért érthet? is: Med olyasmiken ment keresztül, amiket lehetetlen ép ésszel kibírni, és azon az egy hónapos mentális zombuláson kívül sosem mutatta látványos jelét annak, hogy valami nem stimmel a fejében. S?t, azóta is normálisan létezik és normálisan reagál a legtöbb dologra, kivéve ezt az egyet. Nem helyes, nem is szép, és naná, hogy összefacsarodik t?le az ember szíve, de... Egyébként hála Istennek, hogy az akkor David szemszöge volt, mert így legalább Neked, mint olvasónak reális a kép a helyzetr?l, Med fejében pedig minden irrealitás ebben az egy szituációban csapódik le, ami egyrészt majdhogynem praktikus, másrészt meg SZEGÉNY DAVID! Egy percig se hidd, hogy nem akarom én is megölelgetni a szerencsétlent :D Na de hátha a Hang a Fejben és a barátaik elérnek valami javulást ezen a fronton is.... Ki tudja, mit hoz a jöv?, bármi megtörténhet ugye... ;) Amúgy meg Med sem teljesen zakkant azért, szóval el?bb-utóbb szembe kell néznie azzal, mekkora gyökérséget m?vel :) (mondjuk fene tudja, mennyi id?be telik majd neki)

Szerz? válasza: Bizony-bizony, nem él a szeretetb?báj - és ezzel kapcsolatban teljesen igazad van, hosszútávon jobb is ez így, de Meredith ezt most a legújabb és legnagyobb kudarcként éli meg, mintha saját hibájából megint elvesztett volna egy kapaszkodót, mintha még inkább elvesztette volna magát Regulust. És egyébként ha meglett volna a három szeretlek, akkor most valószín?leg sokkal kiegyensúlyozottabb és normálisabb lenne minden szempontból, mert ha belegondolsz, ez a b?báj nem kevés er?t adott Regulusnak az önfeláldozáshoz egy olyan pillanatban, amikor már alig tudott együtt élni saját magával, amikor már igencsak az összeomlás szélén állt... biztos vagyok benne, hogy Meredith-nek is elég er?t adott volna mindenhez, ami el?tte áll, és talán még sokkal többhöz is, de ez most így alakult. majd meglátjuk, mi lesz a vége :)

Szerz? válasza: Minden ki fog derülni el?bb-utóbb, ígérem! :D Nagyon-nagyon köszönöm, hogy írtál!!!

Nv: Lexi Aláírt Dtum: 2015. 03. 03. - 17:36 Cm: Halálom az óvilágban

Nnnnaaa :d készítettem én is egy kis segítséget magamnak, mert nagyon nem sikerült megértenem, facebookon átküldöm.
Ehhez hozzákapcsolva nagyon-nagyon sokat segített Jeremy lebutított változata:D

"Eszébe sem jutott ennek a szerencsétlennek, hogy akkor és ott, feleszmélve egy kamasz fiú testében új esélyt kapott az élett?l? Hogy az id?nyer? elvitte egy pontra, ahol a nevetséges bosszúja megtorpanhatott volna, és Harry emlékeivel azt a tengernyi keser?séget, amir?l beszélt, százezrek életének megmentésébe ölhette volna? Megtehette volna azt, amit most velem akart elvégeztetni, megtehette volna úgy, hogy nem lett volna Keara, hogy fenyegesse a nyomorult életét."

Ez annyira ott van a toppon, de szerintem ezt már Aodhfin is tudja, csak akkor és ott érvényben volt az, hogy teljesen belezaarodott a világaiba.
Valamilyen kifacsart, ördögi kör módon, nem furcsa, hogy Medet az segíti tovább vinni az életben, hogy megpróbálja rendbehozni azt a katasztrófát, ami okozta a gyászát? Hm, értelmes ez a mondat így? :D
Imádtam hogy mikor Med imádkozott igazából Reghez szólt. "Van értelme…; nekem nélküled?" Itt a szívem megszakadt.
Teljesen pártolom az ötletet, hogy Jeremy-éket be kell vonni a tervezés-megvalósításba. Szerintem egyedül Med bekattanna... Vagy agyonvágja Aodhfint egy széklábbal:D
És Daviddaviddavid... Én nem tudom miért de imádom azt a srácot. Mondjuk Reg el?tt is szerettem, de aztán Reg elhalványította a csillogást :D:D
Ez így most nagyon kevésnek t?nik, de költözés közben járunk és más örömteli hírek is vannak *.* :D De ne gondold, hogy nem szokott az agyam TATK-on járni :D

Szerz? válasza: Itt is írom, hogy büszke vagyok rád :D Egyébként a Jeremy-változat majdnem kimaradt, mert azt írtam utoljára, és addigra már kilométeres volt a fejezet, úgyhogy komolyan elgondolkodtam, hogy kell ez ide? Nem ragozom túl? De aztán arra jutottam, hogy ha ez a három jómadár is benne lesz a buliban, akkor ki vagyok én, hogy elvegyem t?lük a döbbenetet/agyalást/felháborodást? Amúgy is imádok Jeremyr?l írni, az meg igazi jutalomjáték, amikor gondolkodik... :D Szóval a végén maradt a jelenet, és most pláne örülök, hogy így döntöttem ^^
Annyira jó, hogy ezt a részt kiemelted!! Olyan érzéked van hozzá, hogy rátalálj ezekre a kulcsmondatokra, komolyan... Ez is visszaköszön majd még a végén ^^ És valóban, Aodhfin most már pontosan tudja, mennyiszer elrontotta és milyen csúnyán, de akkor és ott több mint zavart volt, ez pedig mindenre rányomta a bélyegét. A következ? fejezetben lesz egy kis kóstoló abból, milyen mélyen is benne volt a gödörben az els? id?utazása el?tt. A mondat pedig értelmes, és nagyon jó gondolat (ismét :D). De, nagyon kifacsart és igazságtalan az egész, de egyébként nincs tele ilyen helyzetekkel az egész élet? Mármint persze nem arra gondolok, hogy az embernek id?utazó bátyja jön egy másik valóságból és jól tönkreteszi a családját, hanem arra, hogy végül is mind a saját sorsunk kovácsai vagyunk, és a saját érdekünkben, a saját életünkért néha akkor is nekünk kell kiküszöbölni a csorbát, ha nem mi okoztuk azt, de minket ért a csapás. Na, ennek lehet hogy tényleg nem volt már értelme, de biztos tudod, mit akartam kinyögni :))
A Regulus-jelenet sírva született. A mondatot pedig akár a tatk is mondhatta volna. (haha, na jó, nem, most már tényleg ráhagyom a nyavalygást, minden okkal teszek, ennek is megvolt a maga gyökere, és nem írnám máshogy most se, csak hát no. Regulus...)
Med abszolút bekattanna egyedül ett?l az egészt?l, és az agresszió sem áll messze t?le, pláne egy bizonyos pappal egy szobában, szóval ezt is jól látod. Meg hát mind a hárman annyira jó karakterek - és ezt nem öndicséretnek szántam, hanem úgy értettem, hogy nagyon jó ?ket írni :) -, hogy ha akartam se tudtam volna kihagyni ?ket a buliból.
Ó, David. És a Regulus el?tti id?k... Jaj, emlékszel, írtam egyszer valahol, hogy eredetileg teljesen David/Med-vonal volt (ez lényegesen lerövidítette volna egyébként a történetet, mert Regulus mondjuk úgy 30 fejezettel megtoldotta az alapsztorit :D), csak aztán kiszökött a tollamból az a mondat, hogy "Regulus Black a barátom", és onnan már nem volt menekvés :D Az a sejtésem, hogy a most már alternatív befejezés státuszba léptetett epilógus neked nagyon tetszene, úgyhogy ezzel meger?sítetted azt a szándékomat, hogy a legvégén majd novellaként felpakoljam :P (Amúgy is sajnáltam volna nem publikálni, mert nagyon régen megírtam, és tulajdonképpen szeretem is, csak aztán másfelé húzott a történet... na de err?l majd kb. 10 fejezet múlva beszélünk :D) Nagyon-nagyon-NAGYON köszönök mindent és szurkolok Nektek minden fronton! :D

Nv: Lexi Aláírt Dtum: 2015. 02. 26. - 19:11 Cm: Halálom az óvilágban

Öööö... Feldolgozás alatt :D

Szerz? válasza: :D:D:D Hááát, ha arányosan akarsz véleményt írni, akkor lesz dolgod b?ven, nem igaz? :D

Nv: Lexi Aláírt Dtum: 2014. 11. 16. - 11:15 Cm: Hősnek lenni és hősnek maradni

Na kezdem a legelején mert sok mondanivalóm van:D:D
El?ször is hogy mennyire örülök, hogy Med visszatért, és hogy milyen remekül ábrázolod, hogy a veszteségekkel mintha több (vagy kevesebb) lenne. Lényegében más. Remekül megírt. Ahogy az is, mikor leírod, hogy Regulus szemével nézte magát, úgy sikerült rátalálnia önmagára. Ez annyira igaz. ÉS olyan szép, és nehéz, hogy most újra meg kell találnia önmagát.
Ezért is remélem, hogy ha visszatalál magához megbocsájt Davidnek, mert annál a jelenetnél a szívem darabokra tört. És sajnos nem Medért...Na jó egy kicsit talán érte is:)
És Flame, és ikrek és ty????.... Hát azt a mindenit... Még nem igazán látom át, hogy mi is volt ott a jelent?ség, mármint miért kellett Caitlinnek kés?bb születnie.
És az emlék, hát én majdnem zokogtam...
És a vége, remélem rosszul értettem az utolsó mondatot...
Annyi minden van ebben a fejezetben amit nehéz megfogalmaznom, mintha egyben lenne a legszomorúbb, legboldogabb, legdühösebb fejezet amit eddig írtál. Komolyan. Fejet hajtok el?tted:) imádom *.*

Szerz? válasza: Bocsánat, hogy csak most válaszolok, kicsit el voltam veszve/tévedve... de így legalább a folytatás tükrében tudok (remélhet?leg) okosakat és (valószín?leg) rejtélyeseket mondani (:
Med útja most kicsit az enyém is volt, mert Regulus nélkül folytatni... mármint úgy (majdnem) teljesen igazán, anélkül, hogy egy apró jelenetnél többet koncentráltam volna a puszta hiányára - mert komolyan, már Regulus hiánya is jobb, mint a semmi, akármilyen bután hangzik is ez. Na mindegy, én csináltam magamnak... De annyira átérzem Med lelkiállapotát, ahogy az a nagykönyvben meg van írva: bármi is van, menni kell el?re. Van még mit tenni b?ven :)
David most tényleg jóval többet kap, mint amennyit valaha is érdemelne, mert bármilyen önz?-bunkó-idegesít? is volt néha, ez a leköpködés igazán nem járt neki, pláne nem attól a lánytól, akit szeret. De azt hiszem, valahol még ez is a javára fog válni, mert most megint máshogy kell majd szeretnie Medet, kicsit utálkozva és vádlón, és ha belegondolunk, eddig is ez a szerelem formálta Davidet - ez nem fog megváltozni, csak az a kérdés, hogy ezúttal milyen irányba mozdul majd a személyisége.
Örülök, hogy váratlanul értek a dolgok :D Remélhet?leg jön még pár ilyen fordulat (bár egyre kevesebb, azt azért megígérhetem ;))
Az az emlék tart jelenleg életben :D Meg az összes többi regulusos jelenet. Csak ülök, olvasgatom ?ket, sírok és átkozom azt az idiótát, aki megölte... (még ha teljesen igaza volt, és megértem, akkor is. kicsit hasadt vagyok :D) Köszönöm, hogy írtál!!! (milliónyi felkiáltójel!!!)

Nv: Lexi Aláírt Dtum: 2014. 11. 11. - 8:50 Cm: Reménytelenül VI.

Hmm...Most nézem hogy a vélemény fele lemaradt:D:D Annyit írtam még hogy ez az idézet gyönyör?en összefoglalja a kapcsolatukat és hogy HIÁNYZIK REG!!!!!!! :D:D:D:D

Szerz? válasza: Csodálkoztam is egy kicsit :D Köszönöm ^^ Nekem is,,, De mire valók az emlékek, nem igaz? :) (kegyetlenkegyetlenkegyetlen)

Nv: Lexi Aláírt Dtum: 2014. 11. 08. - 16:35 Cm: Reménytelenül VI.

"...akkor inkább gondolj rám. Hogy nekem mi lenne a legjobb. Segítek is, jó? Az lenne a legjobb, ha maradnál. Úgyhogy maradj."

Szerz? válasza: Tudom, kegyetlen vagyok :$

Nv: Lexi Aláírt Dtum: 2014. 11. 04. - 8:20 Cm: Reménytelenül IV.

Hát persze, hogy lehet érteni!!! Én legalábbis értem, s?t! És pontosan ezért is imádom, mert David szerelme önz?bb, (ha nem érted félre) "valósabb" mint Regé. Ez is azt mutatja, hogy mennyire másak, mint ahogy szül? elvesztése/gyászolása teljesen máshogy zajlott a két fiúnál amit imádtam.
David pedig minden megjelenésével beljebb lopja magát a szívembe (vagy inkább visszalopja! :D) És órákig tudnám elemezni, talán azért is mert voltam az ? helyzetében, átérzem a dolgok összetettségét és bonyolultságát. Davidért azóta fáj a szívem, mióta "átadta" Medet Regnek, hogy ? vigasztalja. Mintha egy kis el?vetítés lett volna, hogy Medért akár erre is képes, és akkor már nem is nagyon beszélhetünk annyira önz? szerelemr?l... Érdekes :D Imádom:D

Szerz? válasza: 300. véleményíró!!!! Felkiáltójelek!!! Gratulálok! (persze ki mást is érhetett volna a megtiszteltetés... :D)

Szerz? válasza: Nem értem félre, pontosan tudom, mire gondolsz :) Egyébként, mikor olvastam, hogy visszautalsz ezzel kapcsolatban arra a gyászolós részre, majdnem megkönnyeztem egy kicsit a dolgot, annyira meghatódtam. Olyan jó, hogy így emlékszel, mert tulajdonképpen évekkel ezel?tt volt, de közben kulcsfontosságú, mert igen, ez a lényeges különbség a két fiú között, és... hajj, nagyon-nagyon köszönöm, hogy ezt megírtad! :) Ó, igen, az átadós jelent is. Davidet én is nagyon szeretem, annak ellenére, hogy nem egy egyszer? lélek :D Nagyon örülök, hogy tetszik a karaktere ^^ Valóban, nem mindig olyan önz? ez a szeretet, hanem inkább valódibb ett?l az emberségt?l, és nem is tudom, Daviddel kapcsolatban talán az a legfontosabb, hogy képes fejl?dni, hogy annak ellenére, hogy a szerelme teljesen viszonzatlan (hiszen Med mindig sokkal közelebb érezte magához Regulust, sokkal inkább egyenrangú társnak és barátnak), folyamatosan tanulja és tanul bel?le. Szóval szeretjük Davidet, na. Ez lesz a zárszó :D Nagyon-nagyon köszönöm, hogy írtál! :D

Nv: Amely Aláírt Dtum: 2014. 11. 03. - 22:02 Cm: Prológus

szia! imádom a sztorit, kicsit irigyellek is amiért ilyen jókat ki tudsz találni :P bevallom függ? lettem, amikor rátaláltam a történetedre, remélem hamarosan folytatod!! :) hogy ?szinte legyek egy valamit hiányoltam benne, amikor Med és Regulus el?ször lefekszenek egymással..nem a részleteket, csak ez elég fontos egy kapcsolatban, amolyan mérföldk?, és kíváncsi lennék hogy képzeled el az egészet :) de minden elismerésem, és alig várom a folytatást :)

Szerz? válasza: Sza! :) El?ször is nagyon köszönöm a kedves szavakat, nagyon-nagyon örülök, hogy ennyire megtetszett Neked ez a történet! :) A hiányérzeteddel kapcsolatban több dolgot is tudok mondani, amit?l remélhet?leg érthet?bb lesz, miért volt az a jelenet olyan, amilyen. Az egyik, hogy anyukám is olvassa a történetet :D Na jó, ez volt a vicc része a válaszomnak, igazából nem ezért nem volt részletesebb a leírás. Az igazi oka az, hogy - bár tudom, hogy mostanában nem a finom utalások a divatosak, hanem a nagyon is részletdús fogalmazás - ebben a kérdésben régimódi vagyok. Tudom, hogy lehet az ilyesmit nagyon ízlésesen és finoman csinálni, valahogy mégis úgy érzem, hogy - pontosan azért, amit te is mondtál, hogy ez egy nagyon fontos dolog egy kapcsolatbab - az els?, vagy igazából bármelyik alkalom annak a két embernek a magánügye, akik átélik. Tudom, hogy fiktív karakterekr?l beszélünk, ráadásul az én fiktív karaktereimr?l, mégis úgy érzem, hogy ett?l függetlenül van az egész olyan privát, hogy ne akarjam teljesen kivesézni az egészet. Nyilván tudjuk, mi történt, az olvasó el is képzelheti, én mint író azonban megadtam nekik a saját kis magánszférájukat. Remélem, van ennek értelme :) Ha nincs, tulajdonképpen az sem baj, mert a legfontosabb ezzel kapcsolatban inkább ez: Med és Regulus els? alkalmának lényege valójában nem maga az "els? alkalom" volt, mert valljuk be, a helyzet csöppet sem volt ideális: Regulus el?ször ölt embert, Med csak meg akarta vigasztalni... Ennek az egésznek a kulcsa az volt, hogy hogyan reagálják le a történteket, hogy hogyan lépnek tovább most, hogy eggyel/milliónyival több dolog köti össze ?ket. Azt ezt leíró jelenetekre helyeztem a hangsúlyt, mert a kapcsolatukban igazából ezek a reakciók jelentették a valódi el?relépést, nem is az hogy lefeküdtek egymással. Szóval én ennyit gondoltam err?l, köszönöm, hogy felvetetted a dolgot! :) Azt is nagyon köszönöm, hogy írtál, mindig jó érzés olvasni, hogy vannak még emberek, akik ráakadnak erre a történetre, és megszeretik! A folytatást perceken belül fel is teszem ;) - Sophie

Nv: Lexi Aláírt Dtum: 2014. 11. 03. - 17:35 Cm: Reménytelenül IV.

Az el?z? fejezetre képtelen voltam írni nagy részt emiatt a mondta miatt : " A mozdulat csak félig sikeredett, és a fiú egészen összeesett." Hát itt csak apró darabokra törted a szívem.
És tudtam hogy egyszer jön David is.... Hát... Úr. Isten. Jézus!!!! Teljesen megrázott tet?t?l-talpig...Huh...Picit magamhoz térek hátha lesz valami értelmes gondolatom. phff...

Szerz? válasza: :$ Majd a legeslegvégén mondok err?l valamit :) Mert a kezdeti elképzelésemhez képest megváltozott valami, és éppen ma gondolkodtam el azon, hogy ez a David-jelenet végül miért nem változott meg a fejemben ennek megfelel?en. Igazából Med most egy borzasztó helyen van, és a maga módján szereti Davidet, talán kicsit jobban is, mint barátot, amiatt, hogy olyan sokáig azt hitte, szerelmes belé, és mert ahogy maga is gondolta, egy Regulus nélküli világban nem lett volna oka megkérd?jelezni, hogy ki mellett lenne a helye élete végéig... David részér?l az egész meg inkább áldozatféle volt, és nagyrészt önkínzás, mert ? tényleg ?szintén szerelmes Medbe. Ez nem az a fajta szerelem, mint amit Regulus érzett, annál sokkal önz?bb és önigazolóbb, de azért még igazi. Szóval neki ez a helyzet, ha lehet, ezerszer rosszabb is, mint Mednek, és ezt tudta is el?re, de mégsem tudott kihátrálni a szeretésb?l. Van ennek értelme? Igazából azt akarom mondani, hogy szörny? volt az egész, de történnek ilyen dolgok, amikor valaki úgy érzi magát, mind Med, és nem tudja, hogyan szerethetne úgy, hogy a másiknak jó legyen, mint ahogy David. És azt hiszem, ezt ezért nem akartam soha átírni. Vagy talán én magam sem tudom :) Köszönöm, hogy írtál! (És értem, hogy az el?z?re miért nem. Regulusról úgy írni, mint Sirius öccsér?l nagyon-nagyon-nagyon nehéz. Darabokra töri az ember szívét, ahogy mondtad :()

Szerz? válasza: Szerda este megpróbálok pontot tenni ennek a blokknak a végére - ha nem, akkor csütörtökön ;) (Spoiler: J. :P)

Nv: Lexi Aláírt Dtum: 2014. 10. 28. - 23:40 Cm: Reménytelenül III.

Jaj, te!!! Med egyre rémesebb:S:S:S:S
Az el?z? fejezetnél elfelejtettem mondani hogy imádom a Jeremy-Shirley cseppeket:):) S?t igazából szerintem egy kisregényt is ki lehetne hozni a Sirius-Shirley-Jeremy háromszögb?l. Nagyon tetszene:):) Tudom hogy mondtam már de imádom hogy a mellékszerepl?id nem árnyékszerepl?k hanem hús-vér embereknek t?nnek. Szinte 3D-s mindenki:D:D

Szerz? válasza: Mondanám, hogy lesz ennél rosszabb is, de azzal csak ismételném magam, azt hiszem... Mindegy, már csak 3 fejezet, és visszakapjuk - mondjuk nem az eredeti formában, nyilván nyomot hagynak rajta ezek a dolgok, de azért na :)
Örülök, hogy ennyire megszeretted ?ket :D Szerintem is jó páros, csak nekik is be kellene már ezt látni... Hú, ehhez a háromszögtémához viszont nem biztos, hogy hozzá mernék nyúlni... azért a kedvedért gondolkodom rajta ;)) 3D-s, ez tetszik, nagyon-nagyon-nagyon köszönöm! (már megint, még mindig :D)
Kicsit késve tettem fel a következ? fejezetet, cserébe viszont holnap vagy holnapután jön is az új ^^ Még egyszer nagyon-nagyon köszönöm, hogy írtál!!!

Be kell jelentkezned bejelentkezés (regisztrálás) a vélemény írásához.