Néhány általános helyesírási jótanács, 

amelyet az oldalon publikáló írók leggyakoribb hibái alapján állítottunk össze

• 1. Idézőjelek és zárójelek
• 2. Gondolatjelek
• 3. Vessző
• 4. Igekötők
• 5. Mondatok és központozás, mondatvégi írásjelek
• 6. Párbeszédek
• 7. Az idegen szavak toldalékolása
• 8. Köznevek és tulajdonnevek
• 9. Számok
• 10. Egybeírás, különírás
• 11. Pontosvessző
• 12. Mondatkezdés
• 13. Ikes igék

1. Idézőjelek és zárójelek

A nyitó ELÉ kell szóköz, de mögé soha, a záró MÖGÉ kell szóköz (már ha nincs utána vessző, pont, pontosvessző, kérdőjel vagy felkiáltójel), de elé soha.
Pl.:
Azt mondta: „Szeretlek.”
Kati, akiről már meséltem (a barna hajú lány), Rómában él.
A magyarban a nyitó idézőjel lent van, a záró fent.
Nyitó zárójel vagy idézőjel ELŐTT és záró zárójel vagy idézőjel UTÁN mindig van szóköz!

2. Gondolatjelek

A mondat közben a gondolatjelek ELÉ és MÖGÉ egyaránt kell szóköz.
Párbeszédeknél a sorkezdő gondolatjel UTÁN mindig kell szóköz.
A szavak utáni toldalékok, valamint páros szavak között (ici-pici, teng-leng stb.) esetén NEM gondolatjel, hanem kötőjel áll, amely előtt és mögött soha nincs szóköz!

A kötőjel NEM gondolatjel, sem előtte, sem mögötte nincs szóköz. Gondolatjel gondolatok között áll, kötőjel szavak és ragok (Dumbledore-t), illetve páros szavak között (ejnye-bejnye).

3. Vessző

vessző áll felsorolás elemei között, ha nincs kötőszó (pl.: Vettem tejet, kenyeret, vajat és felvágottat.”)
vessző áll az új tagmondat első szava előtt (pl.: „Láttam a házukat, egyszerűen csodálatos!”)
Új tagmondat ott van, ahol új állítmány van. Az előbbi mondatnál maradva a két állítmány: 1. láttam 2. (van) csodálatos (csakhogy a magyar nem teszi ki a „van”-t).

ÉS és VAGY szabálya:
MINDIG kell eléjük vessző, ha új tagmondatot vezetnek be (Pl. „Elmentem a boltba, és vettem tejet.”)
SOSEM kell eléjük vessző, ha felsorolás elemei között állnak (Pl. „Nagy és fekete szemei voltak.” Vagy: „Láttam Pétert és Évát.”)

4. Igekötők

Az igekötőket, amennyiben rendes helyükön, az ige előtt állnak, MINDIG egybe írjuk az igével.
Pl.: „elvitte, megette”
Ha más szó is kerül az igekötő és az ige közé, minden szót külön kell írni!
Pl.: „haza akart menni”, „meg szerette volna enni” „el ne késs”
Igekötők lehetnek a következők: abba-, agyon-, alá-, át-, be-, bele-, benn-, egybe-, el-, ellen-, elő-, előre-, fel- v. föl-, félbe-, félre-, felül- v. fölül-, fenn- v. fönn-, hátra-, haza-, helyre-, hozzá-, ide-, keresztül-, ketté-, ki-, körül-, közbe-, közre-, külön-, le-, meg-, mellé-, neki-, oda-, össze-, rá-, rajta-, széjjel-, szembe-, szerte-, szét-, tele-, tova-, tovább-, tönkre-, túl-, újjá-, újra-, utána-, végbe-, végig-, vissza stb.
Az igekötők különírása vagy egybeírása gyakran értelmi különbségre is utal: annak jelölője, hogy az igekötő a közvetlenül utána álló igéhez tartozik-e, vagy az ezt követőhöz.
Pl.: „megfogom a lepkét” „meg fogom nézni”
A megismételt igekötők közé kötőjelet teszünk, és együttesüket egybeírjuk az igével (vagy igenévvel):
Pl.: „ki-kinéz”, „le-leereszt”
Az ellentétes jelentésű igekötőket kötőjellel kapcsoljuk össze, és különírjuk őket az igétől (vagy igenévtől)
Pl.: „ki-be járkál” „le-föl sétál”

5. Mondatok és központozás, mondatvégi írásjelek

A mondatok mindig nagybetűvel kezdődnek. Ezen kívül a kérdő mondatok után mindig kitesszük a kérdőjelet.
DE nagybetű csak ott van, ahol új mondat van. A mondat közepén a kettőspont után nincs új mondat. Pl. "Nem tehetett mást: mennie kellett."
Az egyszerű mondatok végére a közlés módjának megfelelő írásjelet teszünk.
Kérdő alakú felszólítások és felkiáltások végén felkiáltójel is szokott állni:
Pl.: „Nem viszed el mindjárt!” vagy „Miért ver engem a sors!”
Az érzelmek hullámzását vagy erősebb fokát írásjelek halmozásával érzékeltethetjük:
Pl.: "Hogy képzeled ezt?! Valóban? Nem!
A mellérendelő összetett mondatok végére az utolsó tagmondatnak megfelelő írásjelet teszünk:
Pl.: „Esik a hó, mégis fekete az utca.” vagy „Sokat késik, ne várjunk rá tovább!” vagy „Induljunk már, miért várnánk rá tovább?”
Az alárendelő összetett mondatok végére olyan írásjelet kell tenni, amilyent a főmondat kíván:
Pl.: „Ki mint vet, úgy arat.” vagy „Érzed-e, mennyire szeretlek?” vagy „Figyeljétek, ki lesz az első!”

Pont, vessző, pontosvessző, kérdőjel, felkiáltójel, kettőspont és hármaspont: előttük SOHA, mögöttük MINDIG van szóköz.

Kérlek, mellőzd az írásjelek halmozását. A magyar nyelvben csak egy írásjel tehető a mondatok végére. Halmozott írásjelek csak a következők lehetnek:
három pont (...)
egy kérdő- és egy felkiáltójel (?!)
három pont és egy kérdő- vagy egy felkiáltójel (...? vagy ...!)
A több felkiáltó- vagy kérdőjel nem elfogadható.

6. Párbeszédek

A párbeszédeknél a gondolatjelek előtt nincs pont, ha „mondta, állította, kérdezte, morogta, vetette közbe” stb. vannak, tehát:
- Álmos vagyok - mondta Harry. Ez a HELYES.
- Álmos vagyok. - mondta Harry. Ez ROSSZ.
Figyelem: a beszéd módját leíró mondatrész („mondta Harry”) kisbetűvel írandó, mégpedig akkor is, ha előtte kérdő- vagy felkiáltójel áll:
- Hogy vagy? - kérdezte aggódva.
- Menj a fenébe! - kiáltott rá.
Viszont van pont, ha a gondolatjel után független mondat következik, pl.:
- Álmos vagyok. – Felállt, és nyújtózkodott.
Ebben az esetben a mondat nem a beszéd módját akarja leírni, és a gondolatjel utáni rész, mivel új mondat, nagybetűvel kezdődik.
Fontos: ha a mondatot megszakítja az író egy, a beszédhelyzetre tett utalással, a vessző helye a következőképpen alakul pl.:
- Sejthettem volna - biggyesztette le az ajkát -, hogy nem fogja annyiban hagyni.
Ismét más: ha az írói közbeszúrás nem szakítja meg a mondatot, mert utána új mondat kezdődik, akkor így kell írni:
- Szép vagy - mondta a fiú. - Tetszik a szemed.
Azaz: pont a "fiú" után, aztán a 3. gondolatjel után nagybetű.

7. Az idegen szavak toldalékolása

Ha az idegen szó kiejtett magánhangzóra végződik, akkor az ugyanúgy megnyúlik a ragok előtt, mint a magyar szavak esetén:
pl. Padma – Padmáé, Padmát stb.
Draco – Dracóé, Dracót, Dracónak stb.
(Her)mione – (Her)mionét, (Her)mionénak stb.
Ha az idegen szó nem hangzó betűre végződik, kötőjellel tesszük hozzá a toldalékokat. A toldalékok azonban a kiejtést követik:
George – George-dzsal, George-ot, George-nak stb.
Alice – Alice-szal, Alice-t, Alice-hoz stb.
Dumbledore – Dumbledore-nak, Dumbledore-é, Dumbledore-t stb.
Ha az idegen szó hangzó betűre végződik, kötőjel nélkül tesszük hozzá a toldalékokat, a toldalékok azonban itt is a kiejtést követik:
Harrynek, Weasleytől, Longbottomot stb.
Két figyelmeztetés: 1. az angolban a 'y' és a 'w' mindig ejtett betű, tehát sosem kötőjel jön utána, 2. Ha egy név két egyforma mássalhangzóra végződik, a teljesen hasonuló ’-val, -vel’ ragot kötőjellel tesszük utána: Bill-lel, Will-lel, Matt-tel, Prewett-tel stb.

8. Köznevek és tulajdonnevek

Csak a tulajdonnév nagybetű, a köznév kicsi. A Roxfort, Griffendél, Hollóhát, Mardekár és Hugrabug tehát nagybetűvel írandók (ragozott alakjaik is), a roxfortos, griffendéles, hugrabugos, hollóhátas és mardekáros azonban kisbetűvel (ragozott alakjaik is). Ugyanez igaz minden tulajdonnévre és a belőlük képzett melléknevekre is.

9. Számok

A kialakult gyakorlat szerint inkább betűírást használunk egyrészt a folyamatos, főképpen irodalmi jellegű szövegben a rövid szóval kimondható számok lejegyzésekor:
Pl.: öt, húsz, ezer, százezer, tízmillió
Másrészt akkor is, ha a szám toldalékos alakban, névutós szókapcsolatban vagy más szóval összetéve szerepel:
Pl.: huszonötöt, ezernek, tízféle, hatvan után, harmadmagával, kéthetenként

10. Egybeírás, különírás

Olyan szavak, amelyek beszédünkben gyakran fordulnak elő egymás mellett, nemegyszer
új jelentést hordozó összetételekké forrnak össze. Az ilyen kapcsolatokat egybeírjuk:
Pl.: kétségkívül (= biztosan), nemsokára, sohasem; dehogy, hogyne; csakhogy, hanem, ugyanis;

További adalék azoknak, akik javítani szeretnének a stílusukon:

11. Pontosvessző

A többszörösen összetett mondatokban pontosvesszővel határoljuk el egymástól a szorosabban összetartozó tagmondatok csoportjait.
Pl.: "Nyugat felől sötét felhőket hozott a szél, a port felkavarta, és az emberek arcába vágta; a büszke jegenyék alázatosan hajlongtak, hogy derekuk ne törjön; s a közeledő viharnak látni lehetett már egy-egy távoli villámlását is."
Kéttagú összetett mondatban is állhat pontosvessző, ha a tagmondatok kapcsolata laza.
Pl.: "Kabátja szinte a bokájáig ért; nyáron is azt hordta."
A más-más tartalmi típusú tagmondatok közé szintén tehetünk vessző helyett pontosvesszőt.
Pl.: "Eddig jól megvoltunk; most váljunk ellenségekké?" "Ezt többet nem veszem fel; égesd el!"

12. Mondatkezdés

Milyen szavakkal nem kezdünk mondatot?
És, de, vagy, mert, így szavakkal nem kezdünk mondatot.
Bizonyos esetekben kivételt képezhetnek a párbeszédekben elhangzó mondatok.

13. Ikes igék

Az irodalmi stílusban az ikes igék egyes szám első személyben: -m végződést kapnak:
eszem
iszom
alszom
gondolkozom stb.
A -k végű alak is bevett, de nem irodalmias.